adozona.hu
BH 1995.8.482
BH 1995.8.482
A fizetésképtelenség megállapítása során a bíróság csak azt vizsgálja, hogy a fizetésképtelenségnek a törvényben meghatározott feltételei megvalósultak-e. A bíróság nem mérlegelheti az adós vagyoni helyzetét, így azt sem, hogy vagyona meghaladja a tartozásait [1991. évi IL. tv.* 3. §, 27. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelezőnek az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1993. március 4-én előterjesztett kérelme alapján az első fokon eljárt bíróság végzésével - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva - megállapította, hogy az adós fizetésképtelen. A határozat ellen az adós gazdálkodó szervezet élt fellebbezéssel, amelyben az első fokú végzés megváltoztatását, fizetésképtelensége hiányának megállapí...
A kérelmező hitelező a fellebbezésre - a másodfokú eljárás során, 1994. augusztus 1-jén - tett észrevételében bejelentette, hogy az adós a fellebbezése benyújtása óta eltelt időben sem egyenlítette ki tartozását, semmilyen fizetési hajlandóságot nem mutat. Emiatt az első fokú határozat helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást - a rendelkezésre álló adatok alapján - a következőkkel egészíti ki. Az adós korlátolt felelősségű társaság a hitelező kérelmének kézhezvétele után akként nyilatkozott, hogy nem vitatja tartozása fennállását, de nem a hitelező beadványában megjelölt 1 720 000 Ft-tal tartozik, mivel 1992 októberében 500 000 Ft-ot már megfizetett. Arra is hivatkozott, hogy a kérelmező követelése idő előtti, mert 1992 decemberében és 1993 januárjában szóban úgy állapodtak meg a felek: az adós német vevőjének 1993. április 4-ig történő teljesítésekor az adós eleget tesz
a hitelezővel szembeni fizetési kötelezettségének. Előadta, hogy rövid időn belül jelentős árbevételekre számít, tehát nem tekinthető fizetésképtelennek. A kérelmező hitelező a beadványában nem vitatta a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt, 1992 októberében történt részteljesítést; kijelentette, hogy a fizetési haladékhoz nem járul hozzá, mert az adós többszöri ígéretei ellenére sem teljesített.
A kiegészített tényállásra is tekintettel, érdemben helytálló az elsőfokú bíróság végzése.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott, az adott, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése értelmében irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) 3. §-ának f) pontja taxatíve felsorolja azokat a feltételeket, amelyek fennállásakor a gazdálkodó szervezetet fizetésképtelennek kell tekinteni. Abban az esetben, ha a felszámolási eljárás során a csődtörvényben megjelölt bármelyik feltétel bizonyításra kerül, valamint az adós esetleges kérelmére a tartozás kiegyenlítésére engedélyezett határidő eredménytelenül telik el, a bíróságnak meg kell állapítania a fizetésképtelenség tényét.
A törvényi szabályozás nem ad lehetőséget a bírói mérlegelésre, annak vizsgálatára, hogy az adós milyen okból nem tudja kielégíteni a vele szembeni követeléseket. A fizetésképtelenségnek a csődtörvényben meghatározott fogalma pénzforgalmi szemléletű, a fizetésképtelenség megállapításához általában elegendő a fizetés hiánya; nincs mód annak figyelembevételére, hogy az adós vagyona egyébként meghaladja tartozásait.
A jelen felszámolási eljárásban a hitelező azért kérte az eljárás lefolytatását, mert az adós a lejárt tartozását az 1992. szeptember 28-i megállapodás szerinti határidőig, 1992. október 12-ig sem fizette meg. A hitelező azt az adósi - bizonyítékokkal egyébként alá nem támasztott - előadást, hogy az 1 720 000 Ft összegű tartozásból 1992 októberében 500 000 Ft kiegyenlítésre került, s a felek szóban 1993. április 4-re módosították a teljesítési határidőt, nem tette vitássá. Az adós azonban - a fellebbezésében foglaltak ellenére - az azóta eltelt közel másfél év alatt sem egyenlítette ki az általa elismert hitelezői követelést, ezért a Cstv. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve 3. §-ának f) pontja alapján fizetésképtelennek minősül.
Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor megállapította a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét. Az adós fellebbezésében előadottak - a csődtörvény fent hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel - nem alkalmasak az elsőfokú bíróság megalapozott határozatának a megváltoztatására.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fizetésképtelenség tényének megállapítása sem zárja ki viszont azt, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül fejeződjön be. A felszámolás elrendelése, annak közzététele után is lehetőség van ugyanis arra, hogy az adós a hitelezőivel egyezséget kössön. Abban az esetben, ha a Cstv. 41-45. §-aiban szabályozott módon megkötött egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik, és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja. Ilyenkor az adós jogutód nélküli megszüntetése nélkül fejeződik be az eljárás. (Csongrád Megyei Bíróság I. Fpk. 65/1993. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 31. 718/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv-t az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján is helytálló.