adozona.hu
BH 1995.8.477
BH 1995.8.477
Szövetkezet felszámolása esetén a felszámolás kezdő időpontjától a vagyonnevesítésre irányuló igény elbírálására már nincs lehetőség* [1991. évi IL. tv. 34. § (2) és (3) bek., 61. § (3) bek., 1992. évi II. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós szövetkezet felszámolási eljárását foganatosító elsőfokú bíróság végzésével a hitelező igényét, kérelmét elutasította. A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint az adós szövetkezet 1992. április 9-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Mivel a csődeljárás eredménytelen maradt, az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 3-án kelt végzésével hivatalból megindította az adós elleni felszámolási eljárást, majd a Cégközlöny 1992. decembe...
BH 1995.8.477 Szövetkezet felszámolása esetén a felszámolás kezdő időpontjától a vagyonnevesítésre irányuló igény elbírálására már nincs lehetőség* [1991. évi IL. tv. 34. § (2) és (3) bek., 61. § (3) bek., 1992. évi II. tv.].
Az adós szövetkezet felszámolási eljárását foganatosító elsőfokú bíróság végzésével a hitelező igényét, kérelmét elutasította. A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint az adós szövetkezet 1992. április 9-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Mivel a csődeljárás eredménytelen maradt, az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 3-án kelt végzésével hivatalból megindította az adós elleni felszámolási eljárást, majd a Cégközlöny 1992. december 3-i számában közzétételre került a felszámolás elrendelése is.A kérelmező hitelező, aki tagja az adós szövetkezetnek, 1992. március 17-én az 1992. évi II. törvény rendelkezéseire tekintettel vagyonnevesítési igénnyel élt. A szövetkezet 1992. április 22-én közgyűlést tartott, amelyen döntött a vagyonnevesítés körébe vehető értékek felől, de arról nem határozott, hogy az egyes tagok részére milyen értékű részjegyet vagy egyéb címen járó összeget fog juttatni. A hitelező ezért keresettel fordult a városi bírósághoz, s kérte a vagyonnevesítési igényének az elbírálását, és annak megfelelő üzletrész juttatását. A városi bíróság a kérelmező hitelezőnek a felszámolási eljárás közzététele után előterjesztett keresetét az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel áttenni rendelte a felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bírósághoz.
A jogvita elbírálására irányuló eljárásban az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a hitelező kérelmének az elutasítását kérte, mert a vagyonnevesítés tárgyában nem
született közgyűlési határozat, így nem állapítható meg az igény mértéke. A vagyonnevesítő közgyűlés elmaradásának okát abban jelölte meg, hogy az időközben megindult csődeljárás, majd felszámolási eljárás következtében nem volt lehetőség annak megtartására.
Az elsőfokú bíróság a hitelező igényét alaptalannak találta, mivel nincs olyan közgyűlési határozat, amelyet a kérelmező az 1992. évi II. törvény alapján bíróság előtt megtámadhatna, s olyan jogvita sincs, amelynek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozna. Hivatkozott a bíróság a földművelésügyi miniszter, az igazságügyi miniszter, és a pénzügyminiszter, valamint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének 7001/1992. (IK 6.) számú közös irányelvére is, amely azt tartalmazza, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontjától vagyonnevesítésre már nem kerülhet sor, a megkezdett vagyonnevesítést fel kell függeszteni, mert az intézmény célját vesztette. Megjegyezte a bíróság, hogy ha az egyéb hitelezői igények kielégítése után marad még vagyona az adós gazdálkodó szervezetnek, azt a vagyonnevesítés során a tagok között fel kell osztani. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező hitelező fellebbezést nyújtott be, s a határozat megváltoztatásával a követelésének helyt adó döntés hozatalát, a felszámolónak a vagyonnevesítő "taggyűlés" összehívására való kötelezését kérte. Jogorvoslati kérelme indokolásául arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság a döntése meghozatalakor csak a 7001/1992. (IK 6.) számú irányelvre utalt, de nem vette figyelembe az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 61. §-ának (3) bekezdésében írtakat. Kérelme ugyanis az alperesnek a vagyonnevesítési igény elbírálására való kötelezésére irányult, s a Cstv. fenti rendelkezése ezt a kötelezettséget a felszámolási eljárásban elő is írja, hiszen a fennmaradó vagyont - véleménye szerint - nyilván az üzletrészek arányában kell felosztani.
A fellebbező fél az első fokon eljárt bíróság végzésének helybenhagyása esetére is kérte a határozat azzal való egyértelmű kiegészítését, hogy jogszabályt sértett az adós szövetkezet akkor, amikor az 1992. évi II. törvény 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget, a törvényben előírt határidőig nem végezte el a vagyonnevesítést.
Az adós felszámolója a fellebbezésre nem tett észrevételt. A fellebbezés egyes helyes érvei ellenére nem alapos, nem alkalmas az első fokon eljárt bíróság határozatának a megváltoztatására.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást elfogadta döntése alapjául. Érdemben helytállónak találta a bíróság által a tényekből levont jogi következtetést is.
A fellebbező hitelező részéről is helyesen hivatkozott, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 3. §-a kötelezően írta elő az Szvt. 1992. január 20-i hatálybalépésekor működő szövetkezetek számára a vagyon felosztásának (vagyonnevesítésnek) 1992. április 30-ig történő elvégzését, befejezését. Az adós termelőszövetkezet a vagyonnevesítést megkezdte, de azt nem fejezte be. Jogszabályi kötelezettségének tehát nem tett eleget, felszámolása elrendelése után pedig már az alábbiak miatt nincs is arra törvényes lehetőség.
A Cstv. rendelkezései értelmében ugyan az adós gazdálkodó szervezet ügyintéző és képviselő szervei nem szűnnek meg a felszámolás kezdő időpontjában, jogaik, működési lehetőségeik azonban a minimumra korlátozódnak. A felszámolás kezdő időpontjától ugyanis a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot - a törvényben pontosan felsorolt kivételekkel - csak a felszámoló tehet [Cstv. 34. § (2) és (3) bekezdés]. A jogszabály felsorolja azt is, hogy magát az adós gazdálkodó szervezetet - eredeti képviseleti rendszere útján - milyen intézkedési jogosultságok illetik meg. Ezek sorába tartozik a hitelező fellebbezésében idézett, a Cstv. 61. §-ának (3) bekezdésébe foglalt előírás is. Eszerint a szövetkezet felszámolása esetén a közgyűlés jogosult határozni afelől, hogy a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyon milyen módon, arányban kerüljön felosztásra a szövetkezeti tagok között.
A fenti rendelkezések összevetéséből következően, az összehívandó közgyűlés csak a fennmaradó vagyon felosztásáról, nem pedig a korábbi jogszabályok előírásai ellenére elmulasztott vagyonnevesítésről dönthet. A kifejtettekre figyelemmel tehát - a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdésére tekintettel eljárva - megalapozottan határozott az első fokon eljárt bíróság akkor, amikor a hitelező vagyonnevesítésre, s annak alapján a megfelelő üzletrész juttatására irányuló igényét elutasította.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpkf. II. 32. 652/1993. sz.)
* A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.32.484/1994. számú határozata értelmében a tétel az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet alapján indult felszámolási eljárásokban is irányadó.