adozona.hu
BH 1995.7.424
BH 1995.7.424
A követelésnek a felszámolási eljárás során történt nyilvántartásba vétele és elismerése nem jelent teljesítést; ilyen esetben ezért a kártérítési igény arra hivatkozással való érvényesítése, hogy a teljesítés folytán károsodás következett be, idő előtti [1991. évi IL. tv. 46. § (3) bek., Ptk. 360. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1990. május 31-én mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, melyben az alperes 4000 tonna kukorica megtermelését és a felperes részére való átadását vállalta 1990. november 30-ig, tonnánként 6200 Ft átvételi áron. A szerződés szerint a minőségi és mennyiségi átvétel helye az alperes telephelye, ahonnan a felperesnek kell a kukoricát elszállítania. A teljesítésben a szerződések szerint ±10% eltérés lehetséges. Az alperes kérésére a felperes két részletben összesen 24 ...
BH 1995.7.424 A követelésnek a felszámolási eljárás során történt nyilvántartásba vétele és elismerése nem jelent teljesítést; ilyen esetben ezért a kártérítési igény arra hivatkozással való érvényesítése, hogy a teljesítés folytán károsodás következett be, idő előtti [1991. évi IL. tv. 46. § (3) bek., Ptk. 360. § (1) bek.].
A peres felek 1990. május 31-én mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, melyben az alperes 4000 tonna kukorica megtermelését és a felperes részére való átadását vállalta 1990. november 30-ig, tonnánként 6200 Ft átvételi áron. A szerződés szerint a minőségi és mennyiségi átvétel helye az alperes telephelye, ahonnan a felperesnek kell a kukoricát elszállítania. A teljesítésben a szerződések szerint ±10% eltérés lehetséges. Az alperes kérésére a felperes két részletben összesen 24 800 000 Ft előleget utalt át az alperes megbízásából a V. G. Vállalat részére. Ezek az összegek - a csatolt átutalási megbízásból, valamint az alperes elismeréséből megállapíthatóan - 1990. július 27-én, illetve 28-án érkeztek meg a teljesítési helyre.A peres felek a szerződés módosításáról már 1990. év nyarán tárgyalásokat folytattak, majd az 1991. január 18-i megállapodással a szerződésüket akként módosították, hogy az alperes 1991. január 31-ig 200 vagon (2000 tonna) kukoricát köteles szállítani a felperes részére 900 Ft/q (9000 Ft/tonna) egységáron. Ezen túlmenően az alperes vállalta a felperes által átutalt 24 800 000 Ft, továbbá az összeg banki kamata megfizetését. A kimutatott kamatköltséget és a hiányzó kukorica ellenértékét az alperes 1991. január 31-ig volt köteles átutalni a felperes részére. A felperes részére a módosított szerződés alapján az alperes 1991. január 22. napjáig összesen 19 096,10 kg kukoricát szállított le, amelynek egy részét importkukoricával teljesítette. A szállított kukoricát a módosított szerződés szerinti vételár figyelembevételével számlázta. A felperes által átutalt összeg és a számla különbözeti összegét pedig két részletben 1991. január 28-án, illetve 1991. március 29-én a felperesnek visszautalta.
A felperes többször módosított keresetében az alperest 1 560 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni, 2000 tonna kukorica vonatkozásában a szerződés meghiúsulására hivatkozással, ezenkívül kártérítésként érvényesített 3 000 000 Ft fuvarköltséget, amelyet a felperes az alperes helyett egyenlített ki. Kérte még, hogy a bíróság kötelezze az alperest a szerződés teljesítését megelőzően folyósított összeg után az 1991. január 18-i megállapodásnak megfelelően kamat fizetésére.
Az alperes a kereset részbeni elutasítását kérte. Kamatfizetési kötelezettségét és annak összegét nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az 1991. január 18-i szerződésmódosítás a termékértékesítési szerződés mennyiségére és egységárára is kiterjedt. A megállapodás szerinti mennyiséget az alperes teljesítette, ezért szerződésszegése nem állapítható meg, így a kötbérfizetésre irányuló felperesi kereset alaptalan.
Alaptalannak találta a felperesnek a 3 000 000 Ft-ban megjelölt keresetét is, mert a felperes nem bizonyította - a Pp. 154. §-a alapján rá háruló bizonyítási teher ellenére -, hogy amiatt, mert az alperes nem Mátészalkán adta át a terméket, olyan többletköltsége merült fel, amelyet az alperes köteles megtéríteni. Az alperes elismerése alapján ezért ítéletével az alperest a felperes részére csupán a 4 632 601 Ft - az átutalt összeg után járó banki kamatok -, valamint 300 000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezést nyújtott be.
A felperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes kötelezését kérte 1 560 000 Ft meghiúsulási kötbér, 1 463 139 Ft fuvarköltség és ezután 1991. június hó 1. napjától a teljesítésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegét kitevő késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére. Fellebbezésének indokaként hivatkozott arra, hogy az eredeti szerződést az alperes nem teljesítette, ezért a Ptk. 316. §-ának (2) bekezdése* alapján jogszerűen érvényesítette kötbérigényét. Az alperes maga is elismerte, hogy a felperes diszpozíciójának hiányában a lekötött mennyiség jelentős részét más megrendelő felé értékesítette. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság döntése a fuvarköltséggel kapcsolatban is. A teljesítés helye a szerződés szerint Mátészalka volt, a vagonok nem ide futottak be, hanem a felperes által megjelölt helységbe, Orosházára. A határátlépés helye - a fuvarlevelekből megállapíthatóan - Gyékényesnél volt, melyhez Mátészalka van messzebb és nem Orosháza. Így valójában az alperes "járt jobban", mert az árut nem kellett a szerződés szerinti teljesítési helyre szállítania.
Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalási összeg leszállítását kérte 2 690 630
Ft-ra, az ezt meghaladó kereset elutasításával és a felperesnek a másodfokú perköltségben való marasztalásával. Fellebbezésének indokolása szerint, mivel a felperes a kamatfizetéshez banki igazolást nem csatolt, és a kamat összegét az alperesnek le sem számlázta, ezért az 1990. július 28. 1991. január 18. közötti időszakra csak a törvényes mértékű kamatot követelheti, ami 20%.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított döntése is. Az alperes az első fokú eljárásban a felperes által átutalt összeg után járó banki kamat fizetésére vonatkozó kötelezettségét elismerte, amely az átutalt összegnek az adott időszakra eső 32%-os kamatát jelenti. A szerződés módosításban az alperes ennek megfizetését az adott határidőre vállalta. E kötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy a felperes ezt az összeget a pert megelőzően részére nem számlázta le, illetőleg a kamat mértékét csak a per során igazolta. A felperesnek ez a mulasztása csupán azt eredményezi, hogy e banki kamatok után késedelmi kamatot a Ptk. 302. §-ának b) pontja szerinti jogosulti késedelem folytán - nem igényelhet. Ilyen kereseti kérelmet azonban a felperes nem is terjesztett elő, és az elsőfokú bíróság az alperest késedelmi kamat fizetésére nem is kötelezte. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperest meghiúsulási kötbér nem illeti meg. A felek a szerződésüket közös megegyezéssel módosították, e szerződésmódosításban a kötbérre vonatkozó megállapodásuk nem szerepel. A felperes a szerződésmódosításban nem tartotta fenn a korábbi szerződés nem teljesítése miatt a meghiúsulási kötbérigényét, a módosított szerződést pedig a szerződésben meghatározott és megengedett súlyeltérés mellett az alperes teljesítette, így ezután a felperest nem illeti meg meghiúsulási kötbér.
Helyes az elsőfokú bíróság ítéletének az a rendelkezése is, mellyel a felperes fuvardíjjal kapcsolatos igényét elutasította. A felperes a fellebbezési eljárásban sem munkálta ki, hogy a Mátészalka helyett Orosházára szállított termény teljesítési helyének az eltérésével kapcsolatban milyen összegű kára keletkezett. Úgy nyilatkozott, hogy a felszámolási eljárás során a MÁV-nak a fellebbezésben megjelölt összegű fuvardíj iránti igényét elismerte, abból azonban még semmilyen összeget nem teljesített.
Az a körülmény, hogy a felperes a részére leszámlázott fuvardíjból még semmilyen összeget sem fizetett, hanem az csupán a felszámolási eljárásban általa elismert és besorolt hitelezői igény, kártérítési követelését nem alapozza meg. Az a körülmény, hogy a követelést a felszámolási eljárás során nyilvántartásba vették és elismerték [1991. évi IL. törvény 46. §-ának (3) és (4) bekezdése], nem jelenti a követelés teljesítését. Az adott követelés az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolandó egyéb követelés, melyet számtalan, sorrendben megelőző tartozás kiegyenlítése után lehet csak teljesíteni. A gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetétől függ és ezért eshetőleges, hogy az elismert követelésre a felperes teljesít-e vagy sem. Igénye - a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - ezért idő előttinek tekintendő.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek a felek közötti szerződés alapján fuvardíj-fizetési kötelezettsége nem áll fenn. A szerződés egyértelmű abból a szempontból, hogy a teljesítés helye Mátészalka. E teljesítési hely vonatkozásában a felek a szerződésüket nem módosították. A felperes nem vállalta, hogy az alperes által részben külföldről beszerzett kukorica fuvarköltségét az alperes helyett megtéríti.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és az eredménytelen fellebbezésekre tekintettel a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a fellebbezési eljárás költségeit mindegyik peres fél maga tartozik viselni. (Legf. Bír. Gf. VI. 33. 674/1993. sz.)
* Utóbb hatályon kívül helyezte az 1993. évi XCII. törvény 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja.