adozona.hu
BH 1995.7.397
BH 1995.7.397
Más védjegyét cégnévként sem lehet engedély nélkül használni [1969. évi IX. tv. 7. §, 13. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 2. § (1) bek., 3. § (2) bek., 18/A. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogosultja az 1962. június 27-i elsőbbségű D. szóvédjegynek, amelynek árujegyzékébe a 6. áruosztályba sorolt "fém idomdarabok, csavarok, csavaranyák" tartoznak. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a D. megjelölés használatával védjegybitorlást követett el, ezért az bíróság kötelezze abbahagyásra, tiltsa el a további jogsértéstől, és a sajtóban közzéteendő nyilvános elégtételadásra kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bírós...
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a D. megjelölés használatával 1993 májusától bitorolta a felperes védjegyét. Kötelezte a védjegybitorlás abbahagyására, eltiltotta őt a további jogsértéstől. Feljogosította a felperest, hogy az alperes költségén a Magyar Hírlap című napilapban és a Heti Világgazdaság című hetilapban egy-egy alkalommal a következőket tegye közzé: "A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy a D. Raktártechnikai Kft. bitorolta a D. Group P. L. C. (Nagy-Britannia) D. védjegyét. A bíróság eltiltotta a további jogsértéstől, és elrendelte ezen nyilatkozatnak az alperes költségén történő nyilvános közzétételét". Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes tevékenységi körébe tartozik - csavarokkal és csavaranyákkal összeerősítendő idomdarabokból álló - polcrendszerek gyártása és forgalmazása, amely hasonló tevékenységet jelent, mint a felperes árujegyzékébe tartozó termékek forgalmazása. Az alperes, bár termékein nem tüntette fel a védjegyoltalom alatt álló szómegjelölést, de alkalmazta azt termékeinek forgalmazása kapcsán árujelzőként cégneve részeként, és önállóan is hirdetéseiben, üzleti levelezésében. Ezzel az alperes a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Vt.) 13. §-ának (1) bekezdésébe ütköző védjegybitorlást elkövette. A bíróság ennek megtörténtét a Vt. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította, és az alperessel szemben a Vt. 13. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott szankciókat alkalmazta.
Az ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása végett az alperes fellebbezett. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy a D. szót a cégének elnevezéseként a cégbíróság a cégjegyzékbe bevezette. Ezt a szót az alperes a cég neveként és nem árujelzőként használta, sem üzleti levelezésében sem pedig reklámjaiban nem tüntette fel áruit olyan színben, hogy azok a felperes termékei lennének.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Vt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést. A perben bizonyított volt, hogy az alperes a perbeli védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz hasonló áruinak forgalmazásával kapcsolatban a felperes védjegyét használta. Ez a használat jogosulatlan volt. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint a cég elnevezése vezérszót is tartalmazhat. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a névben az első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A cég elnevezésében egyéb jellemző (pl. cégjelző) is szerepelhet.
A cégnyilvántartás a Ctvr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében hitelesen tanúsítja, hogy az alperes cég neve a D. vezérszót tartalmazza. Ez azonban nem zárja el a védjegy jogosultját attól, hogy a Ctvr. 18/A. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a védjegyoltalom alatt is álló ennek a szónak jogosulatlan használata miatt érvényesítsen igényt. Az alperes téves érvelésével szemben a cég elnevezésében szereplő vezérszó és a szóvédjegy teljes azonossága miatt közömbös, hogy a használat milyen címen történik, mert a forgalomban a használat nem különíthető el aszerint, hogy az a terméken vagy csupán üzleti levelezésben, hirdetésekben történik.
A Vt. 7. §-a szerint a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak - a jogszabályok keretei között - kizárólagos joga van arra, hogy a védjegyet az árujegyzékben szereplő árukkal kapcsolatban használja, illetve használatára másnak engedélyt (licenciát) adjon. Engedély hiányában az alperesnek fűződik érdeke ahhoz, hogy olyan cégnevet használjon, amely nem tartalmazza más védjegyét, mert a cég nevére hivatkozással a védjegybitorlás következményei nem kerülhetők meg.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás adatai alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes védjegybitorlást követett el a felperes védjegyének az árujegyzékhez hasonló áruival kapcsolatban a védjegy jogosulatlan használatával, és helyesen alkalmazta ítéletében ennek jogkövetkezményeit. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet a fentiekkel kiegészített helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21. 483/1994. sz.)