adozona.hu
BH 1995.6.372
BH 1995.6.372
Az adóhatóságnak a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló körülményeket is fel kell tárnia [1990. évi XCI. tv. 51. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részvénytársaság 1989. december 19. napján kelt társasági szerződéssel megalapította az M. Kft.-t. A két társaság 1991. október 1. napján egyesült úgy, hogy a kft. beleolvadt a felperes gazdasági társaságba. Az alperesi hatóság a felperest, mint az M. Kft. jogutódját vállalkozási nyereségadó, központi műszaki fejlesztési hozzájárulás és általános forgalmiadó-hiány fizetésére kötelezte, és szankciót is megállapított. A határozat indokolása szerint az adóhiány abból keletkezett, hogy...
BH 1995.6.372 Az adóhatóságnak a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló körülményeket is fel kell tárnia [1990. évi XCI. tv. 51. § (3) bek.].
A felperes részvénytársaság 1989. december 19. napján kelt társasági szerződéssel megalapította az M. Kft.-t. A két társaság 1991. október 1. napján egyesült úgy, hogy a kft. beleolvadt a felperes gazdasági társaságba. Az alperesi hatóság a felperest, mint az M. Kft. jogutódját vállalkozási nyereségadó, központi műszaki fejlesztési hozzájárulás és általános forgalmiadó-hiány fizetésére kötelezte, és szankciót is megállapított. A határozat indokolása szerint az adóhiány abból keletkezett, hogy a kft. a vállalkozói nyereségadóról szóló törvény előírásait megszegve az 1990-es és 1991-es évekre vonatkozó mérlegében olyan költségeket is elszámolt, amelyek nem a saját tevékenységével összefüggésben merültek fel. Az alperesi álláspont szerint, tekintettel arra, hogy a felperes a költségek vonatkozásában a kft.-nek szabályos számlát nem állított ki, továbbá a létrejött együttműködési megállapodás közös megegyezéssel történő módosítására nem került sor, a felperes eljárása tartalmát tekintve költségátruházásnak minősül, és ez az adózási kötelezettséget előíró jogszabályok rendelkezéseinek megkerülését célozta.A közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az adóhatósági döntések jogszerűek.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás felhívta a figyelmet arra, hogy az adóhatóságok kizárólag az M. Kft.-nél végeztek adóvizsgálatot. Ennek keretében csak a kft. mérlegadatait és a kft.-nél levő bizonylatokat vizsgálták meg, és erre alapították álláspontjukat. A felperes csak mint a kft. jogutódja és mint az adóhiány megfizetésére kötelezett került ügyfélként bevonásra a közigazgatási eljárásba. Az adóhatóságok nem vizsgálták meg teljeskörűen a két társaság gazdasági kapcsolatát, és a tényleges gazdasági események ismeretének hiányában csupán a kft.-nél megállapított alaki hiányosságokra tekintettel hozták meg döntésüket.
A felperes állította, hogy a kft. által elszámolt költségek mögött részben a T. K. Rt. által ténylegesen nyújtott szolgáltatások, részben pedig a kft.-vel szemben szerződésszegés miatt érvényesített kártérítésben történő megállapodás van. A megyei bíróság álláspontja szerint, ha a felperes tényállításai valósak, akkor az érvényes átvállalás folytán az elszámolt költségek már a kft. saját tevékenységével kapcsolatban felmerült költségnek minősülnek. Az indokolás szerint tisztázásra szorult, hogy a T. K. Rt. a perbeli adóévekben készült mérlegébe a bankkamatot költségként beállította-e, és szerepel-e a mérlegében a kft.-től ugyanezen címen kapott árbevétel.
A megyei bíróság álláspontja szerint, mivel az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, új eljárás lefolytatását kellett elrendelni.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét változtassa meg és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem szerint az adóhatóság nem alaki hiányosságokra alapozta határozatát, hanem az okiratokkal dokumentált gazdasági események adójogi értékelésére. A felperes az okirati bizonyítékokkal szemben csupán feltételezéseket állított, és ezeknek a hipotéziseknek a bizonyítása a felülvizsgálati kérelem szerint nem lehet az alperes feladata. Az alperes véleménye szerint elfogadhatatlan a megyei bíróság ítéletének az az indoka, hogy az M. Kft. adóvizsgálatát a T. K. Rt.-re is ki kellett volna terjeszteni, és a két önálló adóalanyt együttesen kellett volna ellenőrizni. Az M. Kft. okiratai az adóhatóság rendelkezésére álltak, ezért az okirati bizonyítékok elfogadásával az ügyet az alperesi álláspont szerint el lehetett dönteni.
A felperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn. A felperes állítása szerint tévedett az alperes akkor, amikor a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy a két önálló adóalany között nem szolgáltatás, ellenszolgáltatás, valamint annak leszámlázása történt, hanem a részvénytársaság költségeket hárított át a kft.-re. Az eljárás során mindvégig hangsúlyozták, hogy tényleges teljesítés van a számlázás mögött, melyeket dokumentumokkal is alá tud a felperes támasztani. A felperes számára elfogadhatatlan az az alperesi állítás, hogy a bizonylatok mögött tényleges gazdasági eredmény nincs. A felülvizsgálati ellenkérelem szerint nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a felperes számviteli nyilvántartásait alapul véve az M. Kft. valóban késedelembe esett-e a felperes által biztosított forgóeszközök értékének kiegyenlítésénél. A tényleges gazdasági események mikéntjére utal az, hogy a felperes a perbeli adóévekben készült mérlegébe a bankkamatot költségként beállította-e, és szerepel-e mérlegében a kft.-től ugyanezen a címen kapott árbevétel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani. Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a bizonyítási eszközök és bizonyítékok között a törvény feltünteti más adózó adatait is, így szükség esetén az ellenőrzést más adózó adataira is ki kell terjeszteni. Az adóhatóság a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, és nem vette figyelembe azt a felperesi állítást, hogy a kft. által elszámolt költségek mögött részben a részvénytársaság által ténylegesen nyújtott szolgáltatások, részben pedig a kft.-vel szemben szerződésszegés miatt érvényesített kártérítési megállapodás van. Az alperes az ellenőrzés során kizárólag a kft.-nél végzett adóvizsgálatot, és a felperest csak mint a kft. jogutódját vonta be ügyfélként a közigazgatási eljárásba. Az adóhatóság a felperesi nyilatkozatok ellenére nem vizsgálta meg teljeskörűen a két társaság gazdasági kapcsolatát, és valójában a tényleges gazdasági események ismeretének hiányában hozta meg döntését. A kft. és a részvénytársaság, mint a polgári jog önálló alanyai, egymással szabadon köthetnek szerződéseket, ezért helyesen mutatott rá a megyei bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a részvénytársaság a kft. késedelmes szolgáltatásai miatt a kft. javára felvett forgóeszköz-hitel kamatát a kft.-vel szemben érvényesíthette. Ha a felperes ezzel kapcsolatos tényállításai valósnak bizonyulnak, akkor az érvényes átvállalás folytán az elszámolt költségeket már a kft. saját tevékenységével kapcsolatban felmerült költségnek kell tekinteni.
Az adózás rendjéről szóló törvény egyértelműen előírja, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A tényállás tisztázása és bizonyítása kapcsán tehát meg kell vizsgálni minden tényt és körülményt, és ha szükségesnek mutatkozik: más adózó adatait is meg kell vizsgálni, és bizonyítékként fel kell használni. Az adóhatóság a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget, ezért a megyei bíróság jogszerűen kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására. A jogerős ítélet meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket az új eljárás során tisztázni kell, és így lehetővé válik annak kiderítése, hogy a felperesi állítások megfelelnek-e a valóságnak. Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése tehát jogszerű, és a minden körülményre kiterjedő vizsgálat eredményeként lehetővé válik a mindkét fél számára megnyugtató döntés meghozatala. (Legf. Bír. Kfv. I. 25. 317/1994. sz.)