adozona.hu
BH 1995.6.352
BH 1995.6.352
Az eljárást megindító beadványok az eljárás folyamatba helyezésének jogkövetkezményét a bírósághoz való tényleges megérkezésük napján váltják ki [Pp. 105. § (4) bek., 1993. évi LXXV. tv. 2. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 18 571 353 Ft kölcsön és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen. Az eljárást megindító beadványát 1993. augusztus 19. napján ajánlott küldeményként adta postára, és azon 150 000 Ft összegű eljárási illetéket rótt le. Azt az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban 300 000 Ft-ra kiegészítette. Az elsőfokú bíróság az 1993. október 19. napján kelt végzésével felhívta őt, hogy a lerótt eljárási illetéket a per megszüntetésének terhe mell...
BH 1995.6.352 Az eljárást megindító beadványok az eljárás folyamatba helyezésének jogkövetkezményét a bírósághoz való tényleges megérkezésük napján váltják ki [Pp. 105. § (4) bek., 1993. évi LXXV. tv. 2. § (1) bek.].
A felperes 18 571 353 Ft kölcsön és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen. Az eljárást megindító beadványát 1993. augusztus 19. napján ajánlott küldeményként adta postára, és azon 150 000 Ft összegű eljárási illetéket rótt le. Azt az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban 300 000 Ft-ra kiegészítette. Az elsőfokú bíróság az 1993. október 19. napján kelt végzésével felhívta őt, hogy a lerótt eljárási illetéket a per megszüntetésének terhe mellett egészítse ki 750 000 Ft-ra. A felhívásnak a felperes nem tett eleget, a hiánypótlásra felhívó végzéssel szemben pedig 1993. november 5. napján 5. sorszám alatt fellebbezést nyújtott be. Az elsőfokú bíróság az 1994. február 21. napján kelt 6. P. 22. 368/1993/6. számú végzésével a felperes 5. sorszámú fellebbezését elutasította és a pert 5 M Ft-ot meghaladó részében megszüntette. Rámutatott, hogy a hiányzó illeték lerovására történő felhívás olyan pervezető végzés, amellyel szemben külön fellebbezésnek nincs helye. Megállapította továbbá, hogy a felperesnek a fizetési meghagyásos eljárást megindító beadványa 1993. augusztus 23-án érkezett a bíróságra, amikor az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosító 1993. évi LXXV. törvény már hatályba lépett, amelynek értelmében a peres eljárásban fizetendő illeték maximális összege a korábbi 300 000 Ft-ról 750 000 Ft-ra emelkedett. Mivel a felperes az ennek lerovására irányuló felhívásnak nem tett eleget, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, az illetékkel nem fedezett részében megszüntette.A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben tartalmilag annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy álláspontja szerint a fizetési meghagyásos eljárás a postára adás napján, 1993. augusztus 19. napján indult, amikor az 1993. évi LXXV. törvény rendelkezései még nem voltak hatályban, így arra még a korábbi illetékjogszabályok az irányadók.
Az alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a bírósági eljárási illetékekről szóló VI. fejezetét módosító 1993. évi LXXV. törvény 2. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megváltozott szabályok hatálybalépésének ideje a kihirdetést követő 30 nap letelte, és azokat az ezt követően indult elsőfokú és jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. A törvény kihirdetése a Magyar Közlöny 1993. július 21. napján megjelent 99. számában történt meg, ehhez képest a hatálybalépéshez megkívánt 30 nap 1993. augusztus 20. napján járt le. Az új szabályok tehát az e napon vagy ezt követően kezdeményezett eljárásokban irányadók.
A Pp. 105. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei nem vonhatók le, ha a bírósághoz intézett beadványt annak utolsó napján postára adták. E szabály azonban csak a Polgári Perrendtartás által meghatározott ún. eljárásjogi határidőkre irányadó. Az eljárást megindító beadványok azonban ebbe a körbe nem tartoznak, azok előterjesztésének idejét a törvény előírása helyett a fél szabad akarata határozza meg, így azokra a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésében írott szabály nem alkalmazható. Ebből az következik, hogy azok az eljárás folyamatba helyezésének jogkövetkezményét a bírósághoz való tényleges megérkezésük napján váltják ki. Mivel a felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a bíróság 1993. augusztus 23. napján érkeztette, az meghatározza, hogy az illeték megfizetésére a fentiek szerint már az 1993. évi LXXV. törvény előírásai vonatkoznak. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a hiányosan lerótt kereseti illeték kiegészítésére hívta fel, majd ennek eredménytelenségét követően, a kilátásba helyezett jogkövetkezmény alkalmazásával a pert a le nem rótt illeték keretei között megszüntette.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzés fellebbezéssel támadott rendelkezését a Pp. 259. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 20. 950/1994. sz.)