adozona.hu
BH 1995.5.322
BH 1995.5.322
I. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szótó törvény értelmében a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres eljárás. II. Ha a munkavállaló követelése a felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben vagyoni teljesítésre irányul, ennélfogva az a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos, e követelését csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti [1991. évi IL. tv. 6. § (1) bek., 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kormány 3530/1992. (XI. 12.) számú határozata alapján a felszámolás alatt álló M. Sz. vagyonának egyes részeit 1993. április 1-jei hatállyal a P. E. Rt. szerezte meg. Az M. Sz. FA alperes felszámolója arról állapodott meg a P. E. Részvénytársasággal, hogy munkajogi jogutódként a vagyon megszerzésével egy időben, annak folyamatos működtetése érdekében 1993. április 1-jétől 2665 személyt - közöttük a felpereseket is - tovább foglalkoztatja.
1993. május 26-án az alperes írásban arról értesíte...
BH 1995.5.322 I. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szótó törvény értelmében a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres eljárás.
II. Ha a munkavállaló követelése a felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben vagyoni teljesítésre irányul, ennélfogva az a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos, e követelését csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti [1991. évi IL. tv. 6. § (1) bek., 38. § (3) bek.].
A kormány 3530/1992. (XI. 12.) számú határozata alapján a felszámolás alatt álló M. Sz. vagyonának egyes részeit 1993. április 1-jei hatállyal a P. E. Rt. szerezte meg. Az M. Sz. FA alperes felszámolója arról állapodott meg a P. E. Részvénytársasággal, hogy munkajogi jogutódként a vagyon megszerzésével egy időben, annak folyamatos működtetése érdekében 1993. április 1-jétől 2665 személyt - közöttük a felpereseket is - tovább foglalkoztatja.1993. május 26-án az alperes írásban arról értesítette a felpereseket, hogy a P. E. Rt. megvásárolta az M. Sz. FA vagyonának egy, a hőerőművet kiszolgáló, korábban önálló üzemként működő részét. Ennek alapján azt közölte a felperesekkel, hogy munkajogi jogutódként az említett vevő fogja őket foglalkoztatni. Felszólította a felpereseket, hogy munkavégzés céljából "a kirendelés előtti helyen, időben és módon" jelentkezzenek a munkavégzésre. Ennek megtagadása esetén a rendkívüli felmondási jog gyakorlását helyezte kilátásba velük szemben. A felperesek 1993. május 31-ig - kirendelés folytán - a P. E. Rt. részére végeztek munkát. 1993. május 27-én írásban arról nyilatkoztak, hogy a P. E. Részvénytársasággal nem kívánnak munkaszerződést kötni.
1993. június 1-jén az alperes a felperesnek munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként a munkajogi jogutódnál, a P. E. Rt.-nél történő munkavégzéssel kapcsolatos megjelenési kötelezettség elmulasztását jelölte meg. 1993. június 1-jén az alperes a felperesekkel egyeztetést tartott. Ennek során a rendkívüli felmondás jogalapjaként az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontját jelölte meg. Az egyeztetés eredménytelen volt.
Az alperes jogi képviselője ezért a jegyzőkönyvben arra figyelmeztette a felpereseket, hogy: "az érvénytelen egyeztetést követően a munkavállaló munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, amely hitelezői igénynek minősül. Felhívja továbbá a munkavállaló figyelmét, hogy jelen egyeztetést követő 15 napon belül hitelezői igényét a megyei bíróság gazdasági kollégiumánál, mint felszámoló bíróságnál érvényesítheti".
Ezt követően a felperesek a figyelmeztetésben foglaltak szerint a keresetüket a megyei bíróságnál nyújtották be. A megyei bíróság, mint a felszámolást lefolytató bíróság a felpereseket hitelezőként, az alperest adósként meghallgatta. A jegyzőkönyv értelmében a felperesek jogi képviselője a megyei bíróságtól kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, továbbá a felperesek igényét további elmaradt munkabérre kiterjesztette. Az alperes ugyanezen jegyzőkönyv szerint a felperesek munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló, a felperesek jogi képviselője által aláírt okiratot csatolt.
A megyei bíróság végzésével arra hívta fel a felpereseket, hogy a rendkívüli felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt indítsanak pert a munkaügyi bíróságnál, és ennek megtörténtét 15 nap alatt igazolják. A felperesek - előadásuk szerint - 1993. október 14-én írásban egyeztetést kezdeményeztek az alperesnél, amelyre az nem válaszolt. A keresetükben a rendkívüli felmondások jogellenességének megállapítását, a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzését, az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását és perköltséget kértek.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmondással. Az alperes perköltség és elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A rendkívüli felmondások jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmek elbírálására vonatkozó hatáskörét az 1952. évi III. törvény (Pp.) 22. §-ának (2) bekezdésével, 123. §-ával és az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdésével indokolta. A rendkívüli felmondásokat azért találta jogellenesnek, mert azt nem alapozta meg a felpereseknek az a jogszerű magatartása, hogy a munkáltatói jogutóddal nem kívántak munkaszerződést kötni.
Az ítélet ellen a keresetek elutasítása végett az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság a megtartott tárgyaláson megtekintette a megyei bíróságnak a felszámolási eljárással összefüggő iratait, és abból azt állapította meg, hogy a felperesek keresete a megyei bírósághoz, mint a felszámolást lefolytató bírósághoz 1993. szeptember 1-jén érkezett. Ezért végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Döntése indokaként a felperesek keresetlevelének elkésettsége és igazolási kérelem hiánya miatt az Mt. 202. §-ának (1) bekezdését, a Pp. 107. §-ának (1) bekezdését és 157. §-ának a) pontját jelölte meg. Azt is megállapította, hogy mind a rendkívüli felmondás, mind pedig az egyeztetési jegyzőkönyv tévesen jelölte meg a "perindítás helyeként" a megyei bíróság gazdasági kollégiumát. Ezért a felperesek keresetét nem tekintette volna jogellenesnek, ha azt az előírt tizenöt napon belül a helytelenül megjelölt bíróságnál benyújtották volna. A másodfokú bíróság végül azt is megállapította, hogy a felperesek a keresetlevelükben nem támadták a rendkívüli felmondás "jogellenességét", csupán hitelezői igényeket érvényesítettek.
A jogerős végzés ellen a felperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek.
A keresetlevél elkésettségének cáfolatául annak 1993. június 14-én történt postára adására hivatkoztak. Ennek bizonyítékául becsatolták az ajánlott küldemény feladóvevényét eredetben. Álláspontjuk szerint ezért a megyei bíróság pert megszüntető végzése a Pp. 163., 164. §-ába, 201. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, így törvénysértő. Ezért a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget kértek.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A felperesek munkaviszonyának rendkívüli felmondással történt megszüntetésekor, következésképpen a keresetlevelek benyújtásakor is az alperes felszámolási eljárás alatt állt. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres eljárás.
A felpereseknek az alperessel szemben érvényesített követelése a rendkívüli felmondások jogellenességére való hivatkozással, ennek az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményei alkalmazására, tehát vagyoni teljesítésre irányult. Következésképpen a követelésük a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos. Ezért az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdése alapján a felperesek követelését csak a felszámolási eljárás keretében, az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt lehet érvényesíteni.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az idézett rendelkezések figyelmen kívül hagyásával nem észlelte, hogy a munkaügyi bíróság a hatáskörébe nem tartozó ügyben járt el, ezért a másodfokú végzés ez okból törvénysértő.
A megyei bíróság mint a felszámolást lefolytató bíróság a felpereseket a munkaügyi bíróság előtti per indítására felhívó végzésében szintén tévesen minősítette a kereseteket megállapítás iránti keresetnek, illetve a hitelezői igény előkérdésének.
Az 1991. évi IL. törvény már hivatkozott 38. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a felperesek keresetét - ideértve a követelés jogalapját is - az adós székhelye szerinti megyei bíróság előtt, nem peres eljárásban kell elbírálni. Ebben a nem peres eljárásban kell vizsgálni azt is, hogy a felperesek keresete elkésettnek minősül-e.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetlevelét a megyei bírósághoz, mint a felszámolást lefolytató bírósághoz tette át.
A Legfelsőbb Bíróság a felpereseknek és az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költségét csupán megállapította [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése), ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 363/1994. sz.)