adozona.hu
BH 1995.5.306
BH 1995.5.306
"Elismerés" alapján nem állapítható meg egy cég "fizetésképtelensége" s ennek alapján ellene felszámolási eljárás nem indítható, ha az "elismerést" tartalmazó nyilatkozat szerint az adósnak a hitelezővel szemben - a hitelező követelését meghaladó összegű - érvényesíteni kívánt követelése van [1991. évi IL. tv.* 3. § c) pont, 3. § f/1-f/2. pont, Ptk. 277. § (1)-(3) bek., 365. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós és a hitelező között 1992. szeptember 2-án létrejött adásvételi szerződés alapján a hitelező 6450 Ft/t egységár mellett 150 tonna takarmányárpa leszállítására, az adós pedig a vételár kiegyenlítésére vállalt kötelezettséget. A szerződés részletesen tartalmazta az eladónak és a vevőnek a kötelezettségeit a szerződés teljesítése során. A vételár megfizetése részletekben történt volna, első alkalommal akkor, amikor az áru minőségi vizsgálati bizonyítvánnyal ellátott részszámláját az adós...
BH 1995.5.306 "Elismerés" alapján nem állapítható meg egy cég "fizetésképtelensége" s ennek alapján ellene felszámolási eljárás nem indítható, ha az "elismerést" tartalmazó nyilatkozat szerint az adósnak a hitelezővel szemben - a hitelező követelését meghaladó összegű - érvényesíteni kívánt követelése van [1991. évi IL. tv.* 3. § c) pont, 3. § f/1-f/2. pont, Ptk. 277. § (1)-(3) bek., 365. § (1) bek.].
Az adós és a hitelező között 1992. szeptember 2-án létrejött adásvételi szerződés alapján a hitelező 6450 Ft/t egységár mellett 150 tonna takarmányárpa leszállítására, az adós pedig a vételár kiegyenlítésére vállalt kötelezettséget. A szerződés részletesen tartalmazta az eladónak és a vevőnek a kötelezettségeit a szerződés teljesítése során. A vételár megfizetése részletekben történt volna, első alkalommal akkor, amikor az áru minőségi vizsgálati bizonyítvánnyal ellátott részszámláját az adós megkapja, a további fizetés pedig a szállítás megkezdésétől folyamatosan vált volna esedékessé a feladás teljesítését igazoló okmányok egyidejű megküldése mellett. A teljesítés mindkét esetben 8 banki napon belül történt volna. A szerződés 10. pontja értelmében az eladó tudomásul veszi, hogy adatszolgáltatási, illetve okmányokkal történő elszámolási kötelezettségének megszegése a fizetés halasztó hatályát vonja maga után. A szerződés ugyanezen pontja azt is felsorolta, hogy a hitelezőnek az elszámolási kötelezettség keretében milyen okmányokat kell az adós részére megküldeni.A hitelező 1992. október 6-án 644 355 Ft-ról, míg 1992. október 16-án 312 825 Ft-ról kiállított számlát küldött meg az adósnak. A számlához okiratokat csatolt. Miután az átutalásra 8 banki napon belül nem került sor, a hitelező 1993. január 7-én felszólította az adóst, hogy az említett 320/1992. és 321/1992. számú 957 180 Ft végösszegű számláit 3 napon rendezze, ellenkező esetben minden további felhívás nélkül, kérelmezni fogja a felszámolási eljárás lefolytatását. Az adós az 1993. január 11-én kelt levelében nem vitatta, hogy közte és a hitelező között adásvételi szerződés jött létre. Közölte azonban, hogy a terméket kísérő okmányokat (fuvarlevél, növény-egészségügyi bizonyítvány és certifikát, állategészségügyi bizonyítvány, raktározási nyilatkozat) november végén és december elején a bankhoz történő benyújtás után, hibás okmányolás miatt a bank címükre - a teljes kiszállított mennyiségre vonatkozóan - visszaküldte. A feladáskor elkövetett adminisztratív hiányosságok (nem látható feladási bélyegző, hiányos növény-egészségügyi bizonyítvány, certifikát, állat-egészségügyi bizonyítvány nem megfelelő bélyegző lenyomata, nem a feladással egyező dátumozás, stb.) cégüket a külföldi partnerük előtt rendkívül hátrányos helyzetbe hozta mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ez az indoka annak, hogy a kiszállított árunak az ellenértékét nem kapták meg annak ellenére, hogy a feladás összes bizonylatát a saját költségükön és terhükre esően 1992. december végéig kijavították, és külföldi partnerüknek fizetésre ismételten benyújtották. Csak azt követően lesznek olyan helyzetben, hogy a hitelező felé fennálló kötelezettségüknek eleget tegyenek, ha a külföldi partner teljesít. Utalt az adós a szerződés 8. pontjára, mely szerint a hibás teljesítésből adódó hátrányokat a teljesítés során a feleknek viselniük kell.
Ezt követően 1993. január 18-án a hitelező felszámolási eljárást kezdeményezett az illetékes megyei bíróságnál. Az elsőfokú bíróság értesítésére az adós akként nyilatkozott, hogy a követelés fennállását nem ismeri el, mert a hitelező szerződésszegő magatartást tanúsított a teljesítés során. Hibás okmányokat adott ki, ennek következtében a külföldi vevőtől akkreditív keretében nem tudtak az áru ellenértékéhez hozzájutni. Ugyanakkor a szerződés 10. pontja is úgy szól, hogy az okmányokkal történő elszámolás elmulasztása a fizetés halasztó hatályát vonja maga után. Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét nem állapította meg, mellőzte a felszámolási eljárás megindítását. Az elsőfokú bíróság a végzésében kifejtette, hogy az 1991. évi IL. tv. (Csftv.) 3. §-ának c) pontja alapján a hitelezői minőség nem állapítható meg, mert az adós kifejezetten és határozottan vitatta a követelés fennállását. Ezért - a fizetésképtelenség hiányának a megállapítása mellett - mellőzte az eljárás lefolytatását.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a hitelező nyújtott be fellebbezést. A fellebbezésben kifejtette, hogy téves az az álláspont, mely szerint az adós a fizetési kötelezettségét nem ismerte el. Védekezése csak az volt, hogy az ó adósa sem teljesített, ez viszont a hitelező felperes szempontjából érdektelen. Állította, hogy az adós részére kellő időben a szükséges okmányokat megküldte; az erre vonatkozó bizonyítékait csatolta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az adós fizetésképtelenségét megállapította. A másodfokú határozat szerint a hitelező a fellebbezés mellékleteivel igazolta, hogy a kért okmányokat az adós rendelkezésére bocsátotta, és bár azok 1992 októberében valóban hiányosak voltak, utóbb azonban az árut kísérő okmányokat kijavították, és azokat 1992 decemberében fizetésre a külföldi partner felé ismételten benyújtották. A már kijavított okmányok ellenében sem történt meg azonban a külföldi részéről a fizetés. Az adós levelében a teljesítési kötelezettségét nem vitatta, azt azonban az ő követelésének behajtását követően kívánta kiegyenlíteni. Mindezekből megállapíthatóan a hitelezőnek a Csftv. 3. §-ának c) pontja szerinti lejárt vagyoni követelése van az adóssal szemben, amelynek fennállását az adós a hivatkozott levél tanúsága szerint nem vitatta. Nyilatkozata tartalmilag csak a követelés esedékességének időpontjára vonatkozott. Azt az adós nem tudta igazolni, hogy külföldi partnere a nem megfelelő okmányok miatt tagadta meg a teljesítést. Ennek megfelelően azt is megállapította a másodfokú bíróság, hogy az adós a Csftv. 3. §-ának f/2. pontja alapján fizetésképtelen.
A jogerős másodfokú végzéssel szemben az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben részletesen kifejtette, hogy a külföldi vevőnek akkreditívet kellett nyitnia, a saját bankja útján az áru ellenértékének a megfizetésére. Ez annyit jelentett, hogy ha az adós a hitelezőtől időben megfelelő teljesítési okmányokat kapott volna, úgy a külföldi bank köteles lett volna azonnal fizetni, és a közvetítői kereskedelmi funkciót ellátó adós, ilyen módon beszedte volna azt a devizát, amelynek forint ellenértéke a hitelező kifizetését lehetővé tette volna. A hibás okmányok kicserélése, kijavíttatása rendkívül sok eljárást igényelt az adós részéről, a kifogástalan okmányok csak 1992. december végén, tehát az áru feladását követő két hónap elteltével álltak rendelkezésre. Ennek következtében a külföldi bank nem volt köteles már az akkreditív keretében fizetni, mert az a szabály, hogy a teljesítést követő 21 nap eltelte után az okmányok elévültté válnak, és az akkreditívet nyitó bank többé nem köteles az akkreditíven belül fizetni. A hitelező szerződésszegése miatt került tehát az adós olyan helyzetbe, hogy a fizetési biztonságát megteremtő akkreditív kihasználhatatlanná vált. A külföldi bank a vevő megbízásából már nem fizetett, és így az adóst a hitelező szerződésszegése miatt kár érte. A külföldi vevő és az adós között a megyei bíróságnál per is van folyamatban a vételár behajtása céljából. Az adós a Csftv. 3. §-ának f/2. pontjában foglaltaknak megfelelően a hitelezőt a nem teljesítés okáról tájékoztatta. Azt is előadta, hogy a hitelező szerződésszegése miatt őt kár érte, kártérítési igényét beszámítja a hitelező vételárkövetelésébe, és fenntartja jogát az ezt meghaladó kárának külön perben való érvényesítésére is. Ezt a hitelezővel ugyancsak közölte. Kifejtette, hogy a hitelező nem tarthat igényt olyan ellenszolgáltatásra, amelynek forrása azért hiányzik, mert a hitelező szerződést szegett. A felülvizsgálni kért végzés hatályon kívül helyezését, illetőleg a végzés végrehajtásának a felfüggesztését kérelmezte. Végül kitért arra, hogy hasonló tényállás mellett még két hitelező kezdeményezett felszámolási eljárást ellene a megyei bíróság előtt.
A hitelező 1994. május 9-én bejelentette, hogy felszámolási kérelmét visszavonja, és egyetért a megtámadott végzés hatályon kívül helyezésével.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak a kérelmet a Csftv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel 1993. szeptember 2-i hatállyal történt módosítása előtt hatályos szabályai szerint kellett elbírálnia, és eldöntenie, hogy:
- hitelezőnek minősül-e a Csftv. 3. §-ának c) pontja szerint a B.-i Mgtsz, továbbá hogy
- fizetésképtelen-e az adós a Csftv. 3. §-ának f/1. vagy f/2. pontja alapján.
A Csftv. 3. §-ának c) pontja értelmében hitelező mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott lejárt vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontjától hitelező az is, akinek vitás követelése van.
Az eljárást kezdeményező mgtsz hitelezői minőségében követelését nem jogerős bírósági, vagy más hatósági határozatra alapította. Kérelme szerint az adós által nem vitatott lejárt vagyoni követeléssel rendelkezik. A "nem vitatott" törvényi tényállási elemet azzal látta megállapíthatónak, hogy az adós a követelést elismerte, csak behajtási akadályokra hivatkozott, míg a "lejáratot" a számla megküldésétől számított 8 banki nap eredménytelen elteltében jelölte meg.
A hitelező és az adós között adásvételi szerződés jött létre. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése a szerződés teljesítésénél előírja, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerinti kell teljesíteni. A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése pedig előírja azt, hogy a felek a szerződés teljesítésénél együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon kell segítenie a teljesítést. Végül a Ptk. 277. §-ának (3) bekezdése a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményre fennálló kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget is kimondja.
A Ptk. ismertetett szabályaiból következik, hogy az adásvételi szerződés nem pusztán a dolog átadásával, és a vételár kifizetésével megy teljesedésbe. A jogszerű teljesítéshez szükség van arra is, hogy a szerződéseket a maguk egészében a jogosultat és a kötelezettet egyaránt terhelő kölcsönös együttműködés keretében hajtsák végre.
A hitelező a szerződés 8/a. és 10. pontjában azt is vállalta, hogy az áruhoz tartozó valamennyi okmányt a vevőnek kiadja. A vételár behajtása a külföldi vevőtől ezen okiratok birtokában, akkreditívvel történt volna. Az okmányok átadása megtörtént ugyan, de olyan hiányosságokkal, amelyeknek következtében az adós a vételárat behajtani nem tudta. A vételár kifizetésének elmaradása tehát okozati összefüggésbe hozható a hitelező nem szerződésszerű teljesítésével is, adott relációban az ő magatartása (is) előidézte a fizetésképtelenséget. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében rámutatott arra: nem akadályozza a felszámolási eljárást az a körülmény, hogy az adósnak is van átmenetileg be nem hajható követelése, vagy hogy ún. körtartozások állnak fenn. A Csftv. azonban fizetésképtelenség megállapításánál nem azt vizsgálja, hogy valójában fizetőképes-e az adós, vagy sem, hanem a fizetésképtelenséget minden esetben meg kell állapítani a Csftv. 3. §-ának f) pontjában foglalt tényállási elemek megvalósulásánál (Legfelsőbb Bíróság Fpkf. II. 32. 224/1992/2., Fpkf. II. 32. 261/1992.).
Ebben az esetben az adós elismerő nyilatkozatát a szerződés egy bizonyos részére nézve tette meg. Nem vitatta a nem teljesítés tényét, de a fizetés elmaradását a hitelező felróható magatartásával hozta okozati összefüggésbe, és a vételárat meghaladó mértékű kártérítési igényt helyezett kilátásba. Ilyen helyzetben pedig nem valósult meg a követelés Csftv. 3. §-ának f/1. pontja szerinti elismerése. De nem állapítható meg a Csftv. 3. §-ának f/2. pontjában megfogalmazott törvényi ismérv sem, mert a hitelező 1993. január 7-én kelt levelére, január 11-én az adós válaszolt, és ebben a nem teljesítését megindokolta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért megállapította, hogy sem elismerés, sem a nem teljesítés elfogadható indokai közlésének elmaradása okából az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, az mgtsz és az adós között. Ugyanakkor azonban a felszámolás közzétételét elrendelő végzésben az szerepel, hogy a felszámolási eljárás több hitelező kérelmére indult, bár ezek a rendelkezésre álló adatok szerint más és más számon folynak. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezen határozata tehát a többi felszámolási eljárás egyébkénti lefolytatását nem akadályozza.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú határozatot a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Ennek megfelelően rendelkezett a felszámolási eljárás közzétételét elrendelő végzés visszavonása, és a visszavonó végzés közzététele felől. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 622/1994. sz.)
* Az 1993. évi LXXXI. törvény a törvénynek több rendelkezését - többek között a 3. §-át is - módosította, a 44. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a korábbi jogszabály rendelkezései a folyamatban lévő ügyekben tovább alkalmazhatók