adozona.hu
BH 1995.5.304
BH 1995.5.304
Az állami tulajdonban és az adós gazdálkodó szervezet kezelésében volt belterületi föld értékesítéséből befolyt vételár egésze a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának minősül; a vételár 50%-ára a föld fekvése szerint illetékes önkormányzat csak hitelezőként tarthat igényt [1991. évi IL. tv. 3. § c) pont, 4. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.*, 1991. évi XXXIII. tv. 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cég felszámolásának közzétételére 1992. július 9-én került sor. B. város alpolgármestere 1992. december 16-án az elsőfokú bíróságnál igénybejelentésének elbírálását kérte. Előadása szerint 1992. október 20-án értesült arról, hogy a felszámoló a magyar állam tulajdonában és a felszámolás alatt álló cég kezelésében lévő belterületi ingatlant a felszámolási eljárás során árverés útján értékesítette, illetve az adásvételről 1992. október 20-án adásvételi szerződést kötött. (B. városban az 549. ...
BH 1995.5.304 Az állami tulajdonban és az adós gazdálkodó szervezet kezelésében volt belterületi föld értékesítéséből befolyt vételár egésze a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának minősül; a vételár 50%-ára a föld fekvése szerint illetékes önkormányzat csak hitelezőként tarthat igényt [1991. évi IL. tv. 3. § c) pont, 4. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.*, 1991. évi XXXIII. tv. 51. § (1) bek.].
A cég felszámolásának közzétételére 1992. július 9-én került sor. B. város alpolgármestere 1992. december 16-án az elsőfokú bíróságnál igénybejelentésének elbírálását kérte. Előadása szerint 1992. október 20-án értesült arról, hogy a felszámoló a magyar állam tulajdonában és a felszámolás alatt álló cég kezelésében lévő belterületi ingatlant a felszámolási eljárás során árverés útján értékesítette, illetve az adásvételről 1992. október 20-án adásvételi szerződést kötött. (B. városban az 549. tulajdoni lapon lévő 436/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan.) A felszámoló felé 1992. november 3-án az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ára hivatkozással élt igénybejelentéssel, és kérte, hogy az adásvételi szerződésben megjelölt 1 428 800 Ft összegű földérték 50% -ának megfelelő 714 400 Ft-ot utalja át a polgármesteri hivatal számlájára. A felszámoló az igénybejelentést nem fogadta el, és álláspontjáról a kérelmezőt 1992. november 19-én értesítette. A felszámoló arra hivatkozott, hogy a felszámolás alatt álló vállalatra nem vonatkoznak az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának rendelkezései. A kérelmező szerint a felszámoló jogi álláspontja téves, erre tekintettel kérte az elsőfokú bíróságtól igénybejelentésének elbírálását.A felszámoló előadta, hogy az önkormányzat igényének kielégítésére csak az összes hitelezői igény kielégítése után kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság 1993. január 7-én végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a kérelmező részére 15 napon belül 714 000 Ft-ot fizessen meg. Kifejtette, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatot térítésként megilleti a belterületi föld értékének megfelelő vételárrész 50%-a. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az önkormányzatot megillető vételárrész nem tartozik a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyonához, ezt az összeget a felszámoló az ingatlan értékesítését követően, még a hitelezői igények kielégítése előtt köteles az önkormányzatnak átutalni.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg, és a kérelmét utasítsa el, mert felszámolás alatt álló vállalat vagyona esetében az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-a nem alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csftv.) 4. §-a meghatározta a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont és a kivételek között a belterületi föld ellenértéke nem szerepel. Ilyen jellegű igénykielégítésről a Csftv. 57. §-a sem rendelkezik. A fentiekből kitűnően a jogalkotó hitelezők védelme érdekében a belterületi föld teljes ellenértékét felszámolási eljárás körébe kívánta vonni azzal, hogy a kérelemben írt igény kielégítése csak a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból történhet a Csftv. 61. §-ában írtak szerint.
A fellebbezés alapos.
Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állami felügyelet alatt álló, a tröszti, a vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése általános vezetésével működő állami vállalatok által kezelt ingatlanok értékesítése során a belterületi föld értékének megfelelő vételárrész 50%-a a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot illeti meg. A Csftv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A Csftv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. A fentiek alapján az állami vállalat által kezelt ingatlanokat, és azok értékesítése esetén az ellenértékként befolyt vételárat, mint szerzett vagyont is a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának kell tekinteni. A Csftv. 4. §-a megállapít ugyan kivételeket is, de ezek az említett ingatlanokra, illetőleg vételárukra nem vonatkoznak. Az értékesítés során befolyt ellenérték tehát a felszámolás körébe tartozó vagyon része s a tartozások kielégítésének alapjául szolgál. A tartozásokat pedig a Csftv. 57. §-ában írtak szerint, az ott meghatározott sorrend alapján kell kielégíteni.
Maga a kérelmező sem állította, hogy a felszámolási eljárás közzétételekor a felszámolás alatt álló céggel szemben vagyoni követelése állt volna fenn. Az ingatlan értékesítéséhez mint jogi tényhez kötötte térítési igényének megnyíltát. Követelése tehát a felszámolási eljárás során keletkezett, a felszámoló szerződéskötése következtében. Ebből az is következik, hogy semmiképpen nem tekinthette magát hitelezőnek a kérelmező - követelés fennállásának hiányában - a felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzétételekor, így hitelezőiigény-bejelentéssel sem élhetett a felszámolás közzétételétől számított 30 napon belül a hitelező felé. A kérelmező az adásvételi szerződés megkötése napján értesült az ingatlan értékesítéséről, és az ettől számított 30 napon belül igényét bejelentette. A kérelmezőt ezért a Csftv. 3. §-ának c) pontja szerinti hitelezőnek kell tekinteni, éspedig olyan hitelezőnek, aki igazoltan 30 napon belüli igénybejelentéssel élt. Ezen megállapítás alapulvételével kell a kérelmező mint hitelező követelését a Csftv. 57. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint kielégíteni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint, a Csftv. 46. §-ának (3) bekezdésében írtakra utalással. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 563/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján is helytálló