adozona.hu
BH 1995.5.284
BH 1995.5.284
Szövetkezeti vagyonnevesítés során hozott közgyűlési határozat bírósági felülvizsgálatát az a tag is kérheti, akinek tagsági viszonya a sérelmezett határozat meghozatala előtt megszűnt [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §, 1992. évi II. tv. 3. §, 11. § (4) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 44. § (1) bek.]. II. Nem állapítható meg a közgyűlési határozat jogszabálysértő volta, ha a kereset alapja a közgyűlés mérlegelési körébe tartozó vagyon nevesítési elvek támadása [1992. évi II. tv. 3. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes az alperes szövetkezet tagja, korkedvezményes nyugdíjas, míg a II-V. r., valamint VII-XVII. r. felperesek 1992. július 1. napját megelőzően több mint öt éven keresztül az alperes szövetkezet tagjai voltak, tagságuk azonban nyugdíjazás vagy kilépés folytán már megszűnt.
Az alperes 1992. április 10-én vagyonnevesítő közgyűlést tartott. A közgyűlés a II/3. számú határozatával elfogadta a vagyonnevesítésben részesülő személyek körét. A II/4. számú határozatával döntött a közgyű...
BH 1995.5.284 Szövetkezeti vagyonnevesítés során hozott közgyűlési határozat bírósági felülvizsgálatát az a tag is kérheti, akinek tagsági viszonya a sérelmezett határozat meghozatala előtt megszűnt [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §, 1992. évi II. tv. 3. §, 11. § (4) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 44. § (1) bek.].
II. Nem állapítható meg a közgyűlési határozat jogszabálysértő volta, ha a kereset alapja a közgyűlés mérlegelési körébe tartozó vagyon nevesítési elvek támadása [1992. évi II. tv. 3. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
Az I. r. felperes az alperes szövetkezet tagja, korkedvezményes nyugdíjas, míg a II-V. r., valamint VII-XVII. r. felperesek 1992. július 1. napját megelőzően több mint öt éven keresztül az alperes szövetkezet tagjai voltak, tagságuk azonban nyugdíjazás vagy kilépés folytán már megszűnt.Az alperes 1992. április 10-én vagyonnevesítő közgyűlést tartott. A közgyűlés a II/3. számú határozatával elfogadta a vagyonnevesítésben részesülő személyek körét. A II/4. számú határozatával döntött a közgyűlés a vagyon elosztásának arányáról akként, hogy 50% erejéig a tagsági viszony időtartama alatti személyes közreműködés, 40% erejéig a vagyoni hozzájárulás mértéke, míg 10% erejéig a tagsági viszony időtartama az irányadó. A II/5. szám alatti közgyűlési határozat szerint az 1991. december 31-ig vagyon, amely 70 000 841 forint, két részre osztva kerül nevesítésre: egyrészt az 1985. december 31-ig képződött 29 000 384 forint, másrészt az 1986. január 1-jétől 1991. december 31 -ig képződött 41 457 000 forint. A közgyűlés II/6. sorszám alatti határozatával az üzletrész mértékére vonatkozó rendelkezéseket állapította meg akként, hogy azok a szövetkezeti tagok, akik a közgyűlés időpontjában munkaviszonyban állnak, teljes egészében jogosultak az üzletrészre; míg azok, akik 1992. január 20-án alkalmazottak voltak, de 1988 márciusában tagjai voltak a szövetkezetnek, 0,7 szorzóval csökkentett mértékű; akik korengedményes nyugdíjasokká váltak, azok 0,4 szorzóval csökkentett összegű, akik pedig nyugdíjba mentek, és igényüket 1992. február 20-ig írásban bejelentették, 0,5 szorzóval csökkentett összegű üzletrészre tarthatnak igényt. Azokat, akik egyik csoportba sem tartoznak, de legalább öt évig tagjai voltak a szövetkezetnek, és vagyonnevesítési igényüket bejelentették, 0,2 szorzóval csökkentett összegű vagyon illeti meg. A közgyűlés a II/7. szám alatti határozatával névre szólóan meghatározta a vagyonnevesítés alapján a felpereseket is megillető vagyon összegét.
A felperesek keresetükben a II/4-7. szám alatti közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését kérték - mert a határozatok nem felelnek meg az 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Át.) 10. §-a (1) bekezdése előírásainak. A törvény ugyanis nem ad lehetőséget a nevesíthető vagyon kettéosztására, az alkalmazott szorzók pedig olyan helyzetet eredményeznek, hogy a vagyonból való részesedés nem tükrözi a vagyon létrehozásában és gyarapításában való közrehatás mértékét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezte az alperes közgyűlésének 1992. április 10. napján hozott II/5., II/6. és II/7. számú határozatait. Ezt meghaladóan - vagyis a II/4. számú határozat tekintetében - a keresetet elutasította. Álláspontja szerint egyrészt törvénysértő volt a nevesíthető vagyon kettéosztása a keletkezése idejére figyelemmel, másrészt a degresszív szorzók alkalmazása sértette az Át. 10. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vagyonfelosztási elveket, mert indokolatlanul csökkentette a nem aktív dolgozó tagok közreműködési arány szerinti részesedését. A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Álláspontja szerint a támadott határozatok nem voltak törvénysértőek, ezzel szemben az eljárt bíróságok sértettek törvényt akkor, amikor a határozatok hatályon kívül helyezésével lényegében beleavatkoztak a kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozó differenciálásba. A törvényi kereteken belül ugyanis kizárólag a közgyűlés jogosult annak megállapítására, hogy a vagyon létrehozásában és gyarapításában való közreműködés kinél milyen mértékű volt. Az alperes szerint törvényt sértettek az eljárt bíróságok akkor is, amikor a II-XVII. r. felperesek keresetét nem utasították el idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján. Az 1992. évi I. törvény (Szvt.) 13. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis csak tag kérheti a bíróságtól a közgyűlési határozat felülvizsgálatát, a II-XVII. r. felperesek tagsági viszonya azonban már korábban megszűnt.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogvita érdemét illető felülvizsgálatot megelőzően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelésre figyelemmel azt vizsgálta, hogy a II-V., valamint VII-XVII. r. felpereseknek volt-e keresetindítási joguk, tekintettel arra, hogy az alperesnél fennállt tagságuk már korábban megszűnt. Ezt a kérdést a Legfelsőbb Bíróság igenlően döntötte el a következő indokok alapján.
Az Át. 11. §-ának (4) bekezdése szerint a vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozat felülvizsgálatára az Sztv. 13. §-ának a rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Sztv. 13. §-a szerint valóban csak a tag kérheti a bíróságtól a jogsértő határozat felülvizsgálatát. A bírósági felülvizsgálat jogintézményével az Szvt. a gazdasági társaságoknál alkalmazott megoldást vette alapul. A jogintézmény lényege, hogy az, akire nézve a határozat sérelmes, jogorvoslatért külső szervhez, a bírósághoz fordulhat. Az Sztv. a perindításra a tagot jogosítja fel, mivel a szövetkezet határozatai tipikusan a tagokra nézve lehetnek sérelmesek. A tag fogalmába azonban kiterjesztő értelmezéssel a volt tagokat is bele kell érteni, hiszen kivételesen bár, de előfordulhat, hogy a szövetkezet határozata olyan tagra sérelmes, akinek a tagsági viszonya már megszűnt. Ilyen helyzet állhat elő a vagyonnevesítés során hozott határozatok esetében is, hiszen vagyonnevesítésben nemcsak a szövetkezet aktív tagjai, hanem volt tagjai is részesülnek.
Nyilvánvaló, hogy a vagyonnevesítési határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére minden, a törvény szerint vagyonnevesítésben részesíthető személynek jogot kell biztosítani. Ezt az értelmezést támasztja alá az At. 3. §-ának (1) bekezdése is, amely szerint a vagyonnevesítésről az "érdekelteket" értesíteni kell. Helyes értelmezés mellett ugyanígy a perindításra is minden érdekeltet jogosultnak kell tekinteni.
Analógiaként utal még a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a társasági törvény bírói gyakorlatában is ugyanilyen - joghézagot pótló - jogértelmezés alakult ki: az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 44. §-ának (1) bekezdése sem rendelkezik a "volt tag" perindítási jogáról, a bírói gyakorlat mégis minden esetben elfogadja a felperesnek azt a tagot is, akinek a tagsági jogviszonya már megszűnt. A kizárt tag perindítása például másként elképzelhetetlen is lenne.
Ami a jogvita lényegét illeti: a perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a nevesített vagyon kettéosztása és a megállapított szorzók alkalmazása sértette-e az Át. 10. §-ának (1) bekezdésében megállapított elveket. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a perben eljárt bíróságokétól eltérően az volt, hogy a felperesek által sérelmezett II/5-7. számú határozatok nem jogszabálysértőek.
Az Át. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezeti vagyont "e törvény rendelkezései és a közgyűlés határozatai szerint" kell felosztani. A vagyonnevesítés tehát aközgyűlés hatáskörébe tartozik, és ennek során a döntés korlátait csak az Át. előírásai képezik. Ilyen előírás az Át. 10. §-ának (1) bekezdése, amely szerint: "Az üzletrész mértékét úgy kell meghatározni, hogy az feleljen meg a nevesíthető vagyon létrehozásában és gyarapításában való közrehatás mértékének. Ennek során - a 4. § (3) bekezdése szerinti kisszövetkezet kivételével - a nevesíthető vagyon értékének legalább a 40%-áig a tagsági viszony időtartamát, valamint a személyes közreműködés súlyát és arányát, legalább 20%-áig pedig a vagyoni hozzájárulás mértékét kell alapul venni." Az Át. által megállapított e kötelezően figyelembe veendő szempontok keretei között a közgyűlés kizárólagos és diszkrecionális joga annak eldöntése, hogy hogyan értékeli az egyes jogosulti csoportoknál "a nevesíthető vagyon létrehozásában és gyarapításában való közrehatás" mértékét. Helyesen utalt a felülvizsgálati kérelem arra, hogy ebbe a mérlegelésbe a bíróság nem avatkozhat vele. Az Szvt. 13. §-a értelmében ugyanis a bíróság csak jogsértés címén vizsgálhatja felül a határozatot, felülmérlegelésre azonban nincs joga.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes közgyűlése a vagyonnevesítés során maradéktalanul betartotta az Át. 10. §-ának (1) bekezdésében rögzített elveket, hiszen a minimumként megszabott 40% helyett 60%-ban vette alapul a tagsági viszony időtartamát, valamint a személyes közreműködést és a 20%-os alsó határ helyett 40%-ban vette figyelembe a vagyoni hozzájárulás mértékét. A törvény csak a nevesíthető (felosztható) vagyon egészére nézve írta elő az említett százalékos mértékeket, ha ezek betartásra kerülnek, akkor nincs jelentősége a vagyon keletkezési idő szerinti két csoportra bontásának, és nem kifogásolhatóak a differenciálás körébe tartozó olyan megoldások sem, mint az alperes által alkalmazott degresszív szorzók. A törvényi kereteken belül maradó és a közgyűlés által szabályosan megszavazott elvek szerinti differenciált vagyonfelosztás a bíróság által még akkor sem felülvizsgálható, ha az egyes jogosulti csoportokra nézve esetleg sérelmes.
A kifejtettekre figyelemmel a perben eljárt bíróságok a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint jogszabálysértően minősítették az Át. 10. §-ának (1) bekezdésébe ütközőnek az alperes határozatait. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit akként változtatta meg, hogy a keresetet a II/5-7. számú határozatok tekintetében is elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23. 043/1993. sz.)