adozona.hu
BH 1995.4.240
BH 1995.4.240
A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet által megkötött szerződést nemcsak a részére biztosított külön jogával élve támadhatja meg, hanem a Polgári Törvénykönyv általános szabályai szerint - így a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozással - is [1991. évi IL. tv. 40. § (1) bek., Ptk. 201. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével 1993. november 11-ével elrendelte a felperes felszámolását. Felszámolóként az S. K. Kft.-t rendelte ki. A felszámoló 1994. április 12-én keresetet nyújtott be a bírósághoz, melyben megtámadta a felszámolás alatt álló cég és az alperes között létrejött szerződést.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül - a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - elutasította, mert álláspontja szerint a felszámoló elmulasztotta az 1991. évi IL. t...
BH 1995.4.240 A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet által megkötött szerződést nemcsak a részére biztosított külön jogával élve támadhatja meg, hanem a Polgári Törvénykönyv általános szabályai szerint - így a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozással - is [1991. évi IL. tv. 40. § (1) bek., Ptk. 201. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével 1993. november 11-ével elrendelte a felperes felszámolását. Felszámolóként az S. K. Kft.-t rendelte ki. A felszámoló 1994. április 12-én keresetet nyújtott be a bírósághoz, melyben megtámadta a felszámolás alatt álló cég és az alperes között létrejött szerződést.Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül - a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - elutasította, mert álláspontja szerint a felszámoló elmulasztotta az 1991. évi IL. törvény 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított 90 napos keresetindítási határidőt.
A keresetlevelet elutasító végzés ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a végzést helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására. Nem vitatta, hogy a 90 napos perlési határidőt elmulasztotta, de arra hivatkozott, hogy ebben vétlen, mert az iratokat az alperestől csak 1994. március 18-án kapta meg, azok hiányában pedig keresetét nem terjeszthette elő. Ezt a körülményt kérte igazolási okként elfogadni.
Az alperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja. A módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott megtámadási okok tekintetében a megtámadásra - a felszámolás kezdő időpontjától számított - 90 napos határidőt állapít meg. Ezt a határidőt a felszámoló saját előadása szerint is elmulasztotta, és a keresetében igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
A felperes azonban a keresetlevélben olyan előadást is tett, hogy a 10/1993. és 11/1993. számú taggyűlési határozatok alapján szóban megkötött - és 1993 augusztusában teljesített - adásvételi szerződést kívánja feltűnően nagy értékkülönbözet okából megtámadni. A megtámadási határidő tekintetében pedig a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjára utalt. Hivatkozott még a Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 209. § (3) bekezdésében foglaltakra is.
A keresetlevél eddigi tartalmát vizsgálva tehát megállapítható, hogy nem egyértelmű: a felperes a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében biztosított, a felszámolót megillető speciális megtámadási joggal kívánt-e élni, vagy a szerződést a Ptk.-ban meghatározott általános megtámadási okok valamelyike, pl. a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti feltűnően nagy értékkülönbség okából kívánja megtámadni, esetleg vagylagos kereseti kérelem formájában.
Az elsőfokú bíróságnak tehát észlelnie kellett volna, hogy a keresetlevél nem felel meg a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írtaknak, mert nem jelöli meg pontosan az érvényesíteni kívánt jogot. Ezért a Pp. 124. §-ának (1) bekezdése értelmében hiánypótlásra kellett volna a keresetlevelet visszaadni az érvényesíteni kívánt jog megjelölése végett.
A Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai ugyanis a felszámoló részére speciális megtámadási lehetőséget biztosítanak, rövid, 90 napos keresetindítási határidővel. Ez a külön rendelkezés azonban nem szünteti meg a gazdálkodó szervezetet a Ptk. általános szabályai szerint megillető jogokat, nevezetesen a Ptk. szerint fennálló megtámadási lehetőséget. A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően értelemszerűen a felszámoló útján - nincs elzárva attól, hogy a Ptk. szerint őt megillető megtámadás jogával éljen, ha annak törvényi feltételei fennállanak, és a megtámadási határidő még nem telt el.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az előbbiek tisztázása nélkül a felperes keresetét olyanként bírálta el, mint amely a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésén alapul, és a keresetindításra engedett határidő elmulasztása miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az elsőfokú bíróság csak az előbbiek tisztázása után foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a felperes keresetének mi a lényegi tartalma, s azt követően dönthet a keresetlevél elutasítása, vagy az ügy érdemi tárgyalása kérdésében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás költségét csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. (Legf. Bír. Gf. VI. 31. 505/1994. sz.)