adozona.hu
BH 1995.4.239
BH 1995.4.239
A vagyonfelügyelő díja nem állapítható meg addig, amíg a csődeljárás nem fejeződött be. Biztosítási intézkedés elrendelésére azonban a vagyonfelügyelői díj mint hitelezői követelés teljesítésének a veszélyeztetése esetén is lehetőség van [1991. évi IL. tv. 14. § (3) bek., 17. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a kirendelt vagyonfelügyelő díját 3 516 420 Ft-ban állapította meg, melyből a vagyonfelügyelői díj előlege 2 637 315 Ft. Kötelezte az adóst, hogy a vagyonfelügyelői díj előlegét 3 napon belül a vagyonfelügyelő számlájára utalja át. Döntését a módosított 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 17. §-ának (2) bekezdésére alapította. A végzésnek a vagyonfelügyelői díj átutalására vonatkozó rendelkezése ellen az adós gazdálkodó szervezet nyújtott be fellebbezést, melyben a v...
BH 1995.4.239 A vagyonfelügyelő díja nem állapítható meg addig, amíg a csődeljárás nem fejeződött be. Biztosítási intézkedés elrendelésére azonban a vagyonfelügyelői díj mint hitelezői követelés teljesítésének a veszélyeztetése esetén is lehetőség van [1991. évi IL. tv. 14. § (3) bek., 17. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a kirendelt vagyonfelügyelő díját 3 516 420 Ft-ban állapította meg, melyből a vagyonfelügyelői díj előlege 2 637 315 Ft. Kötelezte az adóst, hogy a vagyonfelügyelői díj előlegét 3 napon belül a vagyonfelügyelő számlájára utalja át. Döntését a módosított 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 17. §-ának (2) bekezdésére alapította. A végzésnek a vagyonfelügyelői díj átutalására vonatkozó rendelkezése ellen az adós gazdálkodó szervezet nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés e része megváltoztatásával az előleg kifizetésre kötelezése mellőzését kérte. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a csődeljárás még nem fejeződött be, ezért a vagyonfelügyelői díj még nem vált esedékessé. A vagyonfelügyelőnek a bíróságtól kért biztosítási intézkedés elrendelése megalapozatlan, mert a hitelező követelésének teljesítését nem veszélyezteti, bevételéből - a csődidőszak alatt - csak a működési költségeket fizette ki. Hitelezőit jogosulatlan előnyben nem részesítette, és nem ő kérte a csődeljárás meghosszabbítását sem, hanem a társaság legnagyobb hitelezője. A moratórium meghosszabbítása ellen egyébként a vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyaláson nem emelt kifogást. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vagyonfelügyelőnek számlával igazolt költségeit ez ideig rendszeresen kifizette, a pénzeszközeit a hitelezők elől nem rejti el, vagyontárgyait értéken alul nem értékesíti. A vagyonfelügyelő pénztelenségét pedig nem tartja elégséges indoknak a vagyonfelügyelői díj előzetes kiszabásához és megfizettetéséhez.A fellebbezésre adott észrevételeiben a vagyonfelügyelő a végzés helybenhagyását kérte. Kérte a gazdálkodó szervezetet a pénz letétbe helyezésére kötelezni azzal az indokkal, hogy a gazdálkodó szervezet igazgatója a vagyonfelügyelő tudta nélkül 1994. március 11-i hatállyal a termelést leállította, tehát bevételre és így a vagyonfelügyelői díj kifizetésére számítani nem lehet.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonfelügyelői tisztség a csődeljárás megszüntetésével (befejezetté nyilvánításával), a felfüggesztett felszámolási eljárás folytatása esetében pedig a felszámoló kirendelésével szűnik meg. A (2) bekezdés rendelkezése szerint a vagyonfelügyelő díját, igazolt költségeit az adós viseli. A vagyonfelügyelő költségeit felmerülésekor számla ellenében ki kell fizetni. A vagyonfelügyelő díjának mértéke a 8. § (2) bekezdése szerinti mérlegben (egyszerűsített mérlegben) meghatározott eszközök könyv szerinti értékének 1,5%-a. A díjat a bíróság az eljárást megszüntető, az eljárást befejezetté nyilvánító, illetve a felszámoló kirendelését tartalmazó végzésében állapítja meg.
Helyesen hivatkozik az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésében arra, hogy a csődeljárás még nem fejeződött be, ezért a vagyonfelügyelő díjának a megállapítása a felhívott jogszabállyal ellentétes. Az elsőfokú bíróság a végzésében maga is megállapítja, hogy a csődeljárás befejezésre nem került, ezért a vagyonfelügyelői díjnak az előleget meghaladó része kiutalásáról maga is az eljárást befejező határozatában kíván dönteni.
A végzésből nem tűnik ki, hogy a bíróság a vagyonfelügyelői díj előlege 3 napon belüli megfizetésére, illetve átutalására a gazdálkodó szervezetet biztosítási intézkedésként kötelezte-e, vagy döntésének mik az indokai. A végzésben felhívott rendelkezés alapján ugyanakkor nincs jogszerű indoka a vagyonkezelői díj 3 napon belül történő megfizetésének. A vagyonfelügyelő díjának az eljárás befejezésekori megállapítása nem sérti a vagyonfelügyelő érdekeit sem, ugyanis az időközben felmerülő költségek megelőlegezése ez esetben sem a vagyonfelügyelő kötelezettsége; a szabályozás szerint a költségeket felmerülésükkor számla ellenében nyomban ki kell az adósnak fizetnie. A vagyonfelügyelő sem vonta kétségbe a fellebbezőnek azt az állítását, hogy ez ideig a számlával igazolt költségek megfizetése megtörtént. A Cstv. 14. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint a vagyonkezelőnek lehetősége van a bíróságtól biztosítási intézkedés elrendelését kérni az esetben, ha az adós a hitelező követeléseinek teljesítését veszélyezteti.
A hitelezői igények - melyek közé a vagyonkezelő díja is tartozik - fedezete nemcsak a folyamatos gazdálkodás eredménye, hanem a csődeljárás, az esetleg ezt követő felszámolási eljárás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevételének összege is. Ezért önmagában még a termelés leállítása sem jelenti, hogy a vagyonkezelő követelésének későbbi kielégítése veszélyben lenne, különös tekintettel arra, hogy ezeket a költségeket a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja sorrendben az első helyen rendeli kielégíteni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a, illetőleg a Pp. 252. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 31. 138/1994. sz.)