adozona.hu
BH 1995.4.222
BH 1995.4.222
I. A meghatalmazott képviseleti jogosultságának vizsgálata végelszámolás alatt álló gazdasági társaság által indított perben [Pp. 67. § (1) bek. a)-i) pont, 72. §, 1991. évi IL. tv. 34. § (2) bek., 79. §]. II. Az alávetéses illetékességi kikötés nem eredményezheti azt, hogy a felek mellőzzék a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályokat [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. a) pont, 29. § (1) bek., 41. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a 9 053 900 forint kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetet elutasította; kötelezte a felperest 300 000 forint perköltség és az állam részére 300 000 forint kereseti illeték megtérítésére. Az ítélet ellen a felperes kft. fellebbezett; az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Az alperesek az ítélet helybenhagyását és a fellebbezési eljárással felmerült költségeik megítélését kérték. Vitatták dr. T. M. ...
BH 1995.4.222 I. A meghatalmazott képviseleti jogosultságának vizsgálata végelszámolás alatt álló gazdasági társaság által indított perben [Pp. 67. § (1) bek. a)-i) pont, 72. §, 1991. évi IL. tv. 34. § (2) bek., 79. §].
II. Az alávetéses illetékességi kikötés nem eredményezheti azt, hogy a felek mellőzzék a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályokat [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. a) pont, 29. § (1) bek., 41. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a 9 053 900 forint kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetet elutasította; kötelezte a felperest 300 000 forint perköltség és az állam részére 300 000 forint kereseti illeték megtérítésére. Az ítélet ellen a felperes kft. fellebbezett; az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte.Az alperesek az ítélet helybenhagyását és a fellebbezési eljárással felmerült költségeik megítélését kérték. Vitatták dr. T. M. képviseleti jogosultságát, és bejelentették, hogy - tudomásuk szerint - a felperes ellen mintegy két év óta végelszámolási eljárás van folyamatban.
Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben nem bírálható felül, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a tárgyalás megismétlése szükséges.
A polgári peres eljárásban képviselőként meghatalmazható személyek körét a Pp. 67. §-a (1) bekezdésének a)-i) pontjai határozzák meg, kiterjedve azokra is, akiket erre külön jogszabály jogosít fel [j) pont]. A felperes kft. képviseletében dr. T. M. jelentkezett, és járt el végig a perben anélkül, hogy képviseleti jogosultságát igazolta volna. A bíróság felhívására előadta ugyan, hogy mint ügyvezető képviseli a társaságot, ám ezt sem igazolta. Erre pedig annál inkább szükség lett volna, mivel a földhivatalhoz intézett, 1991. július 8-án kelt és a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet tartalmazó beadványon dr. T. M. aláíróként magát tagnak tüntette fel, és a kérelmet is ilyen minőségben nyújtotta be, míg a beadványon ügyvezető igazgatóként dr. T. M.-né neve szerepel, aki viszont a kérelmet nem írta alá. Dr. T. M. az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést is mint a kft. tagja írta alá. A bíróság a Pp. 72. §-ában foglaltak ellenére a nevezett képviseleti jogosultságát nem vizsgálta. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság úgy járt el, és úgy hozott ítéletet, hogy a felperes szabályszerű képviselete nem volt biztosított.
Ez a kérdés a másodfokú eljárásban nem volt tisztázható, mert dr. T. M. a tárgyaláson nem jelent meg - távollétét betegségére hivatkozással kimentette -, és képviseleti jogosultságát sem igazolta. A Legfelsőbb Bíróság által tartott tárgyalást megelőzően dr. T. M. bejelentéséről készített hivatalos feljegyzésből kitűnően a nevezett is megerősítette, hogy a felperes végelszámolása folyamatban van, ezért az újabb eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsősorban a felperes képviseletében jelentkező személy képviseleti jogosultságát kell vizsgálnia. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, módosított 1991. évi IL. tv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a végelszámolás kezdő időpontjától kezdődően a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a végelszámoló tehet.
Az 1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdése szerint ha a Legfelsőbb Bíróság e törvény hatálybalépését követően hatályon kívül helyezi a megyei bíróságnak a korábbi hatásköri szabályok alapján hozott határozatát, de az új hatásköri szabályok szerint az ügy a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, a Legfelsőbb Bíróság a helyi bíróságot utasítja új eljárás lefolytatására.
A felperes keresete a korábbi hatásköri szabályok alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartozott, de a Pp. jelenleg hatályos 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében - figyelemmel a Pp. 22. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is - a per elbírálása már a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. A per elbírálására illetékes helyi bíróság pedig a Pp. 29. §-ának (1) bekezdése alapján az S.-i Városi Bíróság. A peres felek az adásvételi szerződés 10. pontjában kikötötték, hogy "A szerződő felek vita esetére a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörét ismerik el". A felperes e kikötésre figyelemmel a keresetlevelében a Fővárosi Bíróság illetékességét a Pp. 41. §-ának (2) bekezdése szerinti alávetéses illetékességi kikötésre alapította.
A felek valamely bíróság "hatáskörét" nem köthetik ki, csak illetékességét, mégpedig az egyébként hatáskörrel rendelkező bíróság illetékességét, mert az alávetés a hatáskör hiányát nem pótolja, és az alávetéses illetékességi kikötés nem eredményezheti azt, hogy a felek mellőzzék a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályokat. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a feleknek a Pp. 41. §-ának (2) bekezdése szerinti szerződéses kikötése csak akkor érvényesülhetett volna, ha a jogvita a módosított Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozna.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján lényeges eljárási szabálysértés miatt helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét, a per érdemére iránymutatást nem adhatott. (Legf. Bír. Pf. III. 22. 435/1993. sz.)