adozona.hu
BH 1995.3.178
BH 1995.3.178
A késedelmesen bejelentett hitelezői követelések elbírálásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv.* 28. § (2) bek., 37. §, 38. § (4) bek., 46. § (3) és (4) bek., 57. § (1) bek., Pp. 107. § (1) bek., 109. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindításának közzétételét. A közzétételre a Cégközlöny 1992. június 22-én megjelent számában került sor.
A hitelező önkormányzat 1992. november 6-án kelt beadványában bejelentette a felszámolónak 1992. november 2-ig felmerült, összesen 990 532 Ft összegű követelését, mely az adós adótartozásával kapcsolatban keletkezett (helyi építményadó, vállalkozók kommunális adója, gépjárműadó, adópótlék). A felszámoló ...
BH 1995.3.178 A késedelmesen bejelentett hitelezői követelések elbírálásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv.* 28. § (2) bek., 37. §, 38. § (4) bek., 46. § (3) és (4) bek., 57. § (1) bek., Pp. 107. § (1) bek., 109. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindításának közzétételét. A közzétételre a Cégközlöny 1992. június 22-én megjelent számában került sor.A hitelező önkormányzat 1992. november 6-án kelt beadványában bejelentette a felszámolónak 1992. november 2-ig felmerült, összesen 990 532 Ft összegű követelését, mely az adós adótartozásával kapcsolatban keletkezett (helyi építményadó, vállalkozók kommunális adója, gépjárműadó, adópótlék). A felszámoló közölte a hitelezővel, hogy az igénybejelentésre határidőn túl került sor, ezért azt elkésettnek tekinti.
A felszámoló intézkedése ellen a hitelező kifogással élt. Előadta, hogy az adós képviselője 1992. június 25-én vette át az építményadó megállapítására vonatkozó határozatot. A vállalkozók kommunális adójának adóelőlegét az adós 1992. február 26-i bevallásának megfelelő összegben írta elő a hitelező. A gépjárművek utáni adó előírásáról 1992 márciusában döntött, és arról az adóst szintén értesítette. Az adótartozások tehát mindvégig ismertek voltak, az 1992. évi első félévi tanozásokról, befizetésekről, és az adószámla egyenlegéről pedig 1992 augusztusában a már felszámolási eljárás alatt lévő adós adóívben is értesült. Az adósnak a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül ismételt adóbevallást kellett volna készítenie, a felszámolónak pedig meg kellett volna keresnie a hitelezőt mint adóhatóságot az adótartozás egyeztetése végett. Mindezek alapján kérte, hogy a bíróság hitelezői igénybejelentését ne tekintse elkésettnek és hitelezői igényét a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjában írtak szerinti igényként kezelje.
Az elsőfokú bíróság végzésében a kifogást (és egyben a kifogást tartalmazó igazolási kérelmet) elutasította, és felhívta a felszámolót, hogy az igénybejelentést, mint elkésettet vegye nyilvántartásba. Megállapította, hogy a felszámoló helyesen járt el, mert a hitelező 30 napon túl terjesztette elő igényét. Álláspontja szerint a követeléseket a felszámolónak be kell jelenteni, függetlenül attól, hogy azt a felszámoló ismeri-e, éspedig határidőn belül. A 30 napon túl előterjesztett bejelentést pedig elkésettnek kell tekinteni. Mivel a hitelező vitathatatlanul 30 napon túl tette meg igénybejelentését, a felszámoló helyesen járt el. Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmet a Pp. 107. §-ának (1) bekezdése alapján utasította el, hivatkozva arra, hogy az igazolási kérelmet is tartalmazó kifogás 1993. március 17-én, tehát hat hónapon túl érkezett a bírósághoz.
A hitelező fellebbezésében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg, és igazolási kérelmének helyt adva kötelezze a felszámolót a hitelezői igényként bejelentett adótartozások egyeztetésére, és a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve e) pontja szerinti kielégítési sorrendbe való besorolásra.
Előadta, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Artv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve 6. §-ának(1) bekezdése alapján hitelezői igénye adótartozásnak, a hitelező pedig adóhatóságnak minősül. Rámutatott arra, hogy erre figyelemmel
- a felszámolás közzétételéről az elsőfokú bíróság köteles lett volna a hitelezőt értesíteni [Cstv. 29. § b) pont],
- az adós cég vezetőjének adóbevallást kellett volna készítenie [Cstv. 31. § a) pont, Artv. 23. § (3) bekezdés a) pont],
- mulasztás esetén azt a felszámolónak pótolni kellett volna [Cstv. 34. § (2) bekezdés, Artv. 9. § (4) bekezdés],
- illetve azt a bíróságnak kellett volna kikényszerítenie [Cstv. 33. § (1) bekezdés].
Hivatkozott arra, hogy a hitelezői igény késedelmes bejelentésének (1992. november 6.) az volt az oka, hogy a bírósági értesítésre és az adóbevallás megküldésére várt. Az igazolási kérelem elutasítását azért tartotta jogszabálysértőnek, mert egyrészt az igénybejelentésre az elmulasztott határnaptól számított 6 hónapon belül került sor (a felszámoló nyilatkozatát csak 1993. március 11-én kapta kézhez) másrészt pedig a "bírósági énesítés korábban hivatkozott elmaradása miatt a mulasztást igazolási kérelem nélkül is igazoltnak kellene tekinteni".
Álláspontja szerint követelése a felszámoló előtt ismert hitelezői követelés volt, így azt a felszámolónak a bejelentés időpontjától függetlenül kellett volna nyilvántartásba vennie a Cstv. 46. §-a (3) bekezdésének a) pontjában írtak szerint.
Hivatkozott arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett vállalkozói kommunális adótartozások felszámolási költségnek minősülnek a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján.
A felszámoló a Legfelsőbb Bíróság felhívására közölte, hogy a hitelezői követelés előtte ismert volt. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a felszámolási eljárás megindítását követően az adós a helyi építkezési és kommunális adókötelezettségének nemcsak eleget tett, de azt 77 000 Ft összegben túl is fizette. Hangsúlyozta, hogy nem mulasztotta el a hitelezői igény nyilvántartásba vételét, azonban azt elkésett igényként tartja nyilván. Az elsőfokú bíróság végzésével mindenben egyetértve, annak helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben, az alábbiak miatt alapos.
A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja értelmében a hitelezőknek ismert vagy összegszerűségében ismeretlen, illetve összegszerűségében változó követeléseiket is a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kell a felszámoló felé bejelenteniük. Az általános bejelentési kötelezettséget megerősíti a Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése is. A bejelentési kötelezettség alól nem mentesülhet az a hitelező sem, akinek követelése ismert a felszámoló előtt.
Csak azon igénybejelentéseket lehet határidőben érkezettnek tekinteni, melyeket a hitelezők a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül jelentettek be. Mivel a 30 napos határidő nem jogvesztő határidő, annak elmulasztása miatt igazolási kérelemnek van helye. Az igazolási kérelem elbírálásánál azonban a Pp. 106-110. §-ai szerint kell eljárni. Az igazolási kérelem előterjesztésének határidejéről a Pp. 107. §-ának (1) bekezdése rendelkezik, amely kimondja, hogy az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határideje hat hónap, hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Jelen esetben a felszámolás közzétételére 1992. június 22-én került sor, a hitelező pedig 1993. március 17-én terjesztette elő igazolási kérelmét. Az igazolási kérelem érdemi elbírálása ezért a Pp. 107. §-ának (1) bekezdésében írtak folytán nem volt lehetséges, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor azt a Pp. 109. §-ának (2) bekezdésében írtakra tekintettel elutasította.
A hitelező tehát 30 napon túl, de egy éven belül terjesztette elő követelését. Az 1993. szeptember hó 2. napja előtt hatályos Cstv. 46. §-ának (3) bekezdése szerint a felszámolónak a követelések nyilvántartásba vételekor három csoportot kell kialakítania. Külön kell nyilvántartania az általa ismert hitelezői követeléseket, a határidőben bejelentett követeléseket, valamint a határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A Cstv. 37. §-a szerint a 30 napon túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket a nyilvántartásba vétel után a felszámoló a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után elégíti ki, amennyiben arra vagyoni fedezet marad. Ugyanezen rendelkezés azonban hangsúlyozza, hogy ezen kielégítési sorrend nem vonatkozik a felszámoló által ismert követelésekre.
A hitelező az előterjesztett kifogásban azt állította, hogy követelése a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, illetve a felszámoló előtt ismert volt. A felszámoló a Legfelsőbb Bíróság felhívására ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy a hitelezői követelés előtte ismert követelés volt. A fentiek alapján a felszámoló által ismert követeléseket a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában írt határidőn túl - de egy éven belül - bejelentett követelésektől elkülönülten kell nyilvántartani és kielégíteni. Figyelemmel a Cstv. 37. §-ában foglaltakra is a felszámoló nem a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően járt el akkor, amikor a hitelező követelését elkésett követelésként vette nyilvántartásba. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság végzése is e részében megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a hitelezői kifogás elutasítása és a felszámoló felhívása tekintetében az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és felhívta a felszámolót a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése szerinti további intézkedések megtételére, a hitelező követelésének a Cstv. 57. §-ában írtak szerinti besorolására, míg az igazolási kérelmet elutasító rendelkezést helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság végzése a Pp. 259. §-án és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapul.
A Legfelsőbb Bíróság célszerűnek tartja, ha a bíróság a Cstv. 29. §-ának b) pontjában írtak szerint eljárva, a felszámolás közzétételéről az Ártv. szerint adóhatóságnak minősülő illetékes önkormányzatot is értesíti. (Legf. Bír. Fpkf. II. 31. 601/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, a módosítás e1őtt indult felszámolási eljárásokban azonban továbbra is a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni