adozona.hu
BH 1995.2.124
BH 1995.2.124
Az adótörvény alkalmazásában a részvény vásárlója tulajdonosként birtokolja azt a részvényt, amelyet megvásárolt, függetlenül attól, hogy a részvényt előállították-e már [1989. évi XLV. tv. 35. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. december hónapban 15 000 Ft összeget fizetett be a B. Rt. részére részvényvásárlás céljából, amely összeget az 1991. évre vonatkozó adóbevallásában jövedelemcsökkentő kezdeményként vett figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 1991. évre vonatkozóan a felperes terhére 15 000 Ft szja-hiányt állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy ...
BH 1995.2.124 Az adótörvény alkalmazásában a részvény vásárlója tulajdonosként birtokolja azt a részvényt, amelyet megvásárolt, függetlenül attól, hogy a részvényt előállították-e már [1989. évi XLV. tv. 35. §].
A felperes 1991. december hónapban 15 000 Ft összeget fizetett be a B. Rt. részére részvényvásárlás céljából, amely összeget az 1991. évre vonatkozó adóbevallásában jövedelemcsökkentő kezdeményként vett figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 1991. évre vonatkozóan a felperes terhére 15 000 Ft szja-hiányt állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes 1991. év végén tulajdonosként nem birtokolhatta a B. Rt. részvényeit, tekintettel arra, hogy a részvénytársaság 1991. december 31-ig a cégjegyzékbe nem nyert felvételt, így részvényt nem bocsáthatott ki. Az szja-törvény 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt kedvezményt pedig a magánszemély csak akkor veheti igénybe, ha az értékpapírt az ellenérték kifizetése évének utolsó napján tulajdonosként birtokolta.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a befektetési kedvezmény igénybevételét az szja-törvény a részvényhez köti, amely csupán a gazdasági társaság cégjegyzékbe való bejegyzését követően bocsátható ki. A B. Rt. 1992. évben került bejegyzésre a cégjegyzékbe, így részvényt is csak ez évben volt jogosult kibocsátani. A felperes által részvényjegyzésre fordított összeg ezért befektetési kedvezményként 1991. évben nem volt elszámolható.
A felperes fellebbezése folytán eljárt a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok döntése nem felel meg a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) 35 §-ában foglalt jogalkotói szándéknak, amely szerint adófizetési kötelezettsége csak akkor keletkezett volna, ha az 1991. évben befizetett részvényt az év végéig elidegeníti. Kérte ezért a jogerős ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az szja-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az összjövedelemből legfeljebb 30%-ig terjedő mértékben levonható a belföldön bejegyzett vállalkozás által kibocsátott részvény, részjegy, vagyonjegy, továbbá kft.-üzletrész (törzsbetét), szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a kormány rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapír megszerzésére az adott évben erre kifizetett összeg, ha az értékpapírt a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja.
A peres felek által nem vitatottan a felperes az 1991-es adóévben 15 000 Ft-ot fizetett ki a belföldön bejegyzett részvénytársaság által kibocsátott részvény megszerzésére. A felperes az szja-törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az 1991. évre vonatkozó adóbevallásában a részvényjegyzésre kifizetett összeget akkor vehette figyelembe jövedelemcsökkentő kedvezményként, ha a részvényt az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolta. Az eljárt bíróságok - az alperes álláspontjával egyezően - a törvény "tulajdonosként birtokolja" rendelkezést úgy értelmezték, hogy az a dolog feletti fizikai uralom megszerzését jelenti. Ennek feltétele lenne a dolog (részvény) fizikai előállítása. Az szja-törvény 35. §-ának (1) bekezdése ezzel szemben olyan befektetési lehetőségeket is felsorol (pl. kft.-üzletrész) melyek esetében a tagsági jogokról tilos értékpapírt kiállítani [a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 14. §], így ezeknél az alperes szerinti jogértelmezés fogalmilag kizárt. A jogalkotó tehát azt a magánszemélyt kívánta adókedvezményben részesíteni, aki megtakarítását üzleti vállalkozásba fekteti, és azt ugyanabban az adóévben onnan nem vonja ki. A részvénytársaság a végjegyzékbe való bejegyzéssel, de az alapszabály elfogadásának időpontjára visszamenőleg jön létre [Gt. 24. § (1) bekezdés] és a befektető ettől az időponttól kezdve, a részvény kiadása előtt is gyakorolhatja a részvényes jogait (Gt. 238. §).
A felperes 1991. évben részvényt vásárolt, azt az év végéig nem ruházta át, tehát tulajdonosa volt a tagsági jogokat megtestesítő, de rajta kívülálló okból fizikailag csak 1992. évben előállított részvénynek. Ezzel eleget tett az szja-törvényben meghatározott feltételeknek, így az adókedvezmény megillette. A kifejtettekkel ellentétes jogértelmezés hátrányos megkülönböztetéssel sújtaná a részvényvásárlót az egyéb vállalkozási formákba befektetőkkel szemben, akik esetében a fizikai értelemben vett birtoklás követelménye értelemszerűen fel sem merülhet.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a kedvezmény igénybevételének elengedhetetlen feltétele a részvény fizikai értelemben vett birtokban tartása, és ezért ítéletével az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 545/1994. sz.)