adozona.hu
BH 1995.2.120
BH 1995.2.120
A kijelölt felszámoló a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonát ingyenes engedményezés útján nem csökkentheti. Az ilyen engedményezés akkor is semmis, ha annak kedvezményezettje egy ugyancsak felszámolás alá került másik gazdálkodó szerv, aki egyben hitelezője az engedményezőnek [Ptk. 200. § (2) bek., 234. §, 329. § (1) bek., 1986. évi 11. tvr.* 3. § (1) bek., 16. § (1) bek. b) pont, 23-28. §-ok, 30. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes mint bizományos 1989. májusban eseti exportbizományi szerződést kötött a V. E. Vállalattal mint megbízóval különböző speciális rendszerek Indiába történő exportálására. A bizományi szerződés alapján megkötött külkereskedelmi szerződés teljesítése után befolyt vételár egy részét azonban a bizományos nem utalta át a V. E. Vállalatnak.
A felperes a keresetében 306 813 812 Ft és ennek évi 44%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, később azonban - utalva arra, hogy az al...
BH 1995.2.120 A kijelölt felszámoló a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonát ingyenes engedményezés útján nem csökkentheti. Az ilyen engedményezés akkor is semmis, ha annak kedvezményezettje egy ugyancsak felszámolás alá került másik gazdálkodó szerv, aki egyben hitelezője az engedményezőnek [Ptk. 200. § (2) bek., 234. §, 329. § (1) bek., 1986. évi 11. tvr.* 3. § (1) bek., 16. § (1) bek. b) pont, 23-28. §-ok, 30. § (1) bek.].
Az alperes mint bizományos 1989. májusban eseti exportbizományi szerződést kötött a V. E. Vállalattal mint megbízóval különböző speciális rendszerek Indiába történő exportálására. A bizományi szerződés alapján megkötött külkereskedelmi szerződés teljesítése után befolyt vételár egy részét azonban a bizományos nem utalta át a V. E. Vállalatnak.A felperes a keresetében 306 813 812 Ft és ennek évi 44%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, később azonban - utalva arra, hogy az alperes egyéb elszámolás keretében 41 900 000 Ft-ot átutalt - a keresetét 257 408 365 Ft-ra és ennek törvényes mértékű kamatára leszállította. Előadta, hogy a V. E. Vállalat 1991. szeptember 9-én a perbeli szerződésből eredő minden követelését a felperes javára - akinek egyébként alapítója és 98%-ban tulajdonosa - engedményezte.
Az alperes a kereset elutasítását kéne. Azt elismerte, hogy a perbeli bizományi szerződés alapján befolyt vételárral csak részben számolt el, így a vele szerződő V. E. Vállalatnak a perbeli összeggel azonos összegű követelése áll fenn vele szemben. Ezzel a céggel azonban évek óta folyamatos bizományosi kapcsolatban áll, vele szemben több bizományi szerződésből eredő követelése van, követeléseinek összege a perbeli követelés összegét meghaladja, és beszámításra alkalmas. Vitatta a felperes perlési jogosultságát. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy 1991. június 19-én felszámolási eljárás indult a felperes és a V. E. Vállalattal szemben, ez a Magyar Közlöny 1991. évi 91. számában megjelent. Mind a két cég felszámolója azonos szervezet: eredetileg a Szanáló Szervezet volt, majd ennek megszűnése után a REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt. a felszámoló, a felszámolóbiztos pedig V. F. A felperes által becsatolt engedményezési nyilatkozat - amelynek a keletkezési időpontját is vitatja - legkorábban 1991. szeptember 9-én keletkezett. Ekkor már mind a két cég ellen a felszámolási eljárás folyamatban volt. A felszámolót az 1986. évi 11. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése alapján az a kötelezettség terhelte, hogy gondoskodjék a gazdálkodó szervezet vagyonának a megóvásáról, megőrzéséről, így érvényes engedményező nyilatkozatot - amely a V. E. Vállalat vagyonának a csökkentésére irányult - nem tehetett. Ennélfogva a felperes nem rendelkezik a perben perlési jogosultsággal. Egyébként pedig - álláspontja szerint - ez az engedményezés fedezetelvonás, így a beszámítási kifogását is érinti.
Az elsőfokú bíróság az alperest 257 408 365 Ft és a kamatok, továbbá 450 000 Ft perköltség - amelyből 150 000 Ft az ügyvédi munkadíj - megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes ellen felszámolási eljárás folyik, ezért beszámításnak csak ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelés esetén van helye. Az alperes más szerződésből eredő követelésének beszámítására nincs törvényes lehetőség. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperesnek a felperes "perképességével" kapcsolatban kifejtett álláspontját, mert azt a felperes az 1991. szeptember 9-én kelt engedményező nyilatkozattal igazolta. Az engedményezés eredményezheti ugyan a fedezet elvonását, de ennek az elbírálása az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a jelen perben nem történhet meg. Az ezzel kapcsolatos kifogását az alperes a felszámolási eljárásban már bejelentette. Annak a körülménynek pedig, hogy az engedményezésről az alperest nem értesítették, azért nincs jelentősége, mert az alperes részéről teljesítés az eredeti jogosult részére sem történt, ez a kamatfizetés kezdő napján nem változtat. Az összegszerűséget az elsőfokú bíróság az 1992. április 29-én kelt jegyzőkönyv adatai alapján állapította meg.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. A fellebbezésében lényegében az elsőfokú eljárásban kifejtett védekezését ismételte meg. Kiemelten hangsúlyozta, hogy a felszámoló nem jogosult engedményező nyilatkozattal a gazdálkodó szervezet vagyonát csökkenteni egy másik felszámolás alatt álló cég javára, s ezzel a hitelezők kielégítési esélyeit megváltoztatni. Amennyiben a felszámolási eljárásban a bíróság azt állapítja meg, hogy az engedményezés érvénytelen, abban az esetben a felperes a jelen perben nem rendelkezik "perképességgel". Ettől függetlenül az az álláspontja, hogy az engedményező nyilatkozat érvényességét a jelen perben is vizsgálni lehet és kell. Így vizsgálni kell, hogy az engedményező okirat valójában mikor készült, a felszámolási eljárás megindulásakor a felperes mérlegében mint követelés a V. E. Vállalattal szemben szerepelt-e. Amennyiben pedig az engedményezés jogszerű lenne, ez a kamatfizetés szempontjából azt jelentené, hogy a felperes csak attól az időponttól kérheti a kamatot, amikor az engedményezésről az alperest énesítette, ez 1992. október 7-én történt meg.
A felperes a csatlakozó fellebbezésében az ügyvédi munkadíjnak 150 000 Ft-ról 1 250 000 Ft-ra történő felemelését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperes javára megítélt ügyvédi munkadíj összege megállapításánál a per tárgyának értékét és az ahhoz kapcsolódó felelősséget, valamint az ügy bonyolultságát nem értékelte kellő súllyal.
A fellebbezés alapos.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy a két felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, a felperes és a V. E. Vállalat között ugyanazon felszámoló közreműködésével létrejött engedményezési szerződés érvényes-e, történt-e alanyváltozás a perbeli bizományi szerződésben. A felperes ugyanis arra alapozta a keresetét, hogy az engedményezés érvényes, így ennek alapján a bizományi szerződésben a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján alanyváltozás történt, vagyis ő lépett az engedményező V. E. Vállalat helyébe.
A perben a felek között nem volt vitás, hogy a V. E. Vállalattal szemben az 1991. június 19-én érkezett kérelem alapján felszámolási eljárás indult, amely a Magyar Közlöny 91. számában 1991. augusztus 16-án közzétételre is került. Ezért annak elbírálásánál, hogy a felszámoló által 1991. szeptember 9-én aláírt engedményezés érvényesnek tekintendő-e, a jelen eljárásban még alkalmazandó 1986. évi 11. tvr**. (továbbiakban: felszámolási tvr.) rendelkezései az irányadóak.
A gazdálkodó szervezetnek azt a vagyonát, amely a felszámolás körébe tartozik a felszámolási tvr. 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A vagyonhoz tartoznak a felszámolási eljárás megindításakor a harmadik személyekkel szemben fennálló követelések is. Nem kétséges tehát, hogy a V. E. Vállalatnak az alperessel szemben fennálló követelése e vagyon része. A felszámolás alá került adós ezzel a vagyonával felel a tartozásaiért. Az sem volt vitatott, hogy az alperesnek is lejárt követelései vannak a V. E. Vállalattal szemben, amelynek kielégítési alapjául csak az említett vagyon szolgálhatott. Minthogy az alperes nemcsak adós, hanem hitelező is - figyelemmel a Ptk. 234. §-ára - jogszerűen hivatkozhat az engedményezési szerződés semmisségére.
A felszámolási tvr. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a felszámoló tehet***. A 24. § (1) bekezdése szerint a felszámoló a gazdálkodó szervezet vagyonát - a jogszabályok keretei között - értékesítheti. Annak tehát nem lett volna jogi akadálya, hogy a perbeli követelést ellenérték (fizetés) ellenében ruházza át a felszámoló harmadik személyre. A perbeli esetben a felperes a kapott követelésért nem fizetett, tehát az átruházás vagy ingyenesen, vagy pedig a felperes követelésének kielégítése fejében történt, ez esetben viszont a felperes hitelezője volt a felszámolás alatt álló V. E. Vállalatnak.
A felszámoló kötelezettségeit a felszámolási tvr. 23-28. §-ai írják elő. A 25. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás befejezéséig a felszámoló - többek között - köteles a gazdálkodó szervezet vagyonának a megóvásáról, megőrzéséről gondoskodni, köteles továbbá a 24. § alapján a követeléseket behajtani, a cég igényeit érvényesíteni és a vagyonát a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíteni. A hivatkozott rendelet tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a felszámoló a gazdálkodó szervezet vagyonából a felszámolási eljárás alatt követeléseket engedményezzen, függetlenül attól, hogy az ingyenesen történik-e, vagy az engedményezéssel harmadik személyek igényeit rendezné. Ez az eljárás ugyanis sértené a hitelezők érdekeit, mert a rendelet 17. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, amelyből a kielégítés a 30. § (1) bekezdésében**** meghatározott sorrendben történhet. A felszámolónak nincsen tehát jogi lehetősége arra, hogy ettől a sorrendtől eltérjen, és külön szerződésekkel, engedményező nyilatkozatokkal a felszámolás körébe tartozó vagyont csökkentse. Ilyen szerződésekkel, engedményező nyilatkozatokkal szemben a hitelezők a 26. § (2) bekezdése értelmében a bíróságnál is kifogással élhetnek. Ez a jogértelmezés áll összhangban a rendelet 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a hitelezők még azokat a szerződéseket is megtámadhatják bíróság előtt, amelyeket a gazdálkodó szervezet a felszámolási eljárás megindítását megelőző 6 hónap alatt, vagy a felszámolási eljárás közzétételéig kötött, ha azok a hitelezők követelésének a kielégítését veszélyeztetik.
Amennyiben a felperesnek követelése állt fenn a V. E. Vállalattal szemben, a követelését - a felszámolási eljárás megindulását követően - ő is csak annak keretében [17. § (4) bek.] volt jogosult érvényesíteni, más hitelezőkkel azonos módon.
A fent kifejtettek értelmében a felszámoló által 1991. szeptember 9-én kötött engedményezési szerződés jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A semmisség megállapításához a Ptk. 234. §-a szerint külön eljárásra nincs szükség. A szerződés érvénytelensége folytán a perbeli bizományi szerződésben alanyváltozás sem történt. Mivel a perbeli bizományi szerződésnek a felperes nem vált alanyává, ezért nem követelheti jogszerűen, hogy az alperes a perben még irányadó 54/1978. (XII. 7.) MT rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 27. §-ának (1) bekezdése alapján vele számoljon el. A felperes keresete tehát alaptalan.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ezáltal a felperes csatlakozó fellebbezése alaptalanná vált. (Legf. Bír. Gf. I. 31 229/1993. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-tet az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte. A tétel azonban az új jogi szabályozás mellett is érvényes
** Az 1986. évi 11. tvr.-tet az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte, majd az új szabályozást az 1993. évi LXXXI. tv. módosította. A vagyon fogalmát pl. az 1991. évi IL. tv. 3. §-ának e) pontja tartalmazza.
*** Ezt a rendelkezést jelenleg az 1991. évi IL. tv. 34. §-ának (2) bekezdése tartalmazza.
**** A kielégítési sorrendet jelenleg az 1991. évi IL. tv. 57. §-ának (1) bekezdése határozza meg.