adozona.hu
BH 1995.1.53
BH 1995.1.53
A kft. üzletrészének külföldi személyre történő átruházása - ha ezt a társasági szerződés nem tiltja - tiltó, jogszabályi rendelkezés hiányában lehetséges. Az üzletrész tulajdonjogában azonban változás csak a magyar jog szabályai szerint következhet be. Az érintett külföldi állammal fennálló jogsegélyegyezmény vagy vagyonjogi ügyekben a viszonossági gyakorlat hiánya miatt a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem elbírálása során a külföldi állam bírósága által hozott, az üzletrész tulajdonváltozására vonat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1992. november 26-án 14. sorszámú végzésével bejegyezte, hogy a cég ügyvezetője 1992. november 9-től O. P. M. Ugyanezen a napon számítógépen rögzítette, hogy a társaságnak 1992. VI. 9-i hatállyal két tagja van, éspedig az O. O. New Technology Inc. 740 000,-Ft és O. P. M. 760 000,-Ft törzsbetéttel. (A külföldi jogi személy tag képviseletét annak egyik igazgatója, O. P. Mayer látta el.)
Újabb változásbejegyzési kérelem benyújtására 1993. január 21-én került sor. Az elsőfokú...
BH 1995.1.53 A kft. üzletrészének külföldi személyre történő átruházása - ha ezt a társasági szerződés nem tiltja - tiltó, jogszabályi rendelkezés hiányában lehetséges. Az üzletrész tulajdonjogában azonban változás csak a magyar jog szabályai szerint következhet be. Az érintett külföldi állammal fennálló jogsegélyegyezmény vagy vagyonjogi ügyekben a viszonossági gyakorlat hiánya miatt a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem elbírálása során a külföldi állam bírósága által hozott, az üzletrész tulajdonváltozására vonatkozó döntését nem veheti figyelembe (1988. évi VI. tv. 171-174. §-ai, Ptk. 117. §).
Az elsőfokú bíróság 1992. november 26-án 14. sorszámú végzésével bejegyezte, hogy a cég ügyvezetője 1992. november 9-től O. P. M. Ugyanezen a napon számítógépen rögzítette, hogy a társaságnak 1992. VI. 9-i hatállyal két tagja van, éspedig az O. O. New Technology Inc. 740 000,-Ft és O. P. M. 760 000,-Ft törzsbetéttel. (A külföldi jogi személy tag képviseletét annak egyik igazgatója, O. P. Mayer látta el.)Újabb változásbejegyzési kérelem benyújtására 1993. január 21-én került sor. Az elsőfokú bíróság 1993. március 9-én kelt 16. sorszámú végzésével bejegyezte a cég székhelyében, tevékenységi körében, a cégjegyzés módjában, a cégjegyzésre jogosultak személyében bekövetkezett változásokat, valamint a könyvvizsgáló adatait. Ennek során O. P. M. ügyvezetőt 1993. január 19-i hatállyal törölte a cégjegyzékből, V. R.-t pedig 1993. január 19-i hatállyal, mint új ügyvezetőt bejegyezte. Ugyancsak 1993. március 9-én a megváltozott tagjegyzék adatait is nyilvántartásba vette, és korábbi két tag törlése mellett új tagként 1 500 000,-Ft törzsbetéttel R. R.-t tüntette fel. A bejegyző végzést a változásbejegyzési kérelmet benyújtó jogi képviselőnek küldte meg, akit R. R. bízott meg a cég képviseletével. A jogi képviselő meghatalmazottja a végzést - a hivatalos feljegyzés szerint - 1993. március 9-én átvette. Az elsőfokú bíróság a bejegyző végzést 1993. március 25-ével jogerősnek nyilvánította.
1993. április 6-án O. P. M. jogi képviselője fellebbezést nyújtott be a 16. sorszámú végzés ellen. Egyidejűleg benyújtott igazolási kérelmében arra hivatkozott, hogy a 16. sorszámú végzésről csak 1993. március 26-án szerzett tudomást, amikor a Magyar Hitelbanknál eljárva, mint ügyvezető a cég folyószámlaügyeit kívánta intézni. Kérte, hogy a cégbíróság igazolási kérelmének helyt adva, fellebbezését tekintse határidőben előterjesztettnek. Fellebbezésében a 16. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság feltehetően az amerikai egyesült államokbeli Wisconsin Állam Milwaukee Városi Bírósága által kibocsátott végzés alapulvételével tett eleget a változásbejegyzési kérelemnek. Az elsőfokú bíróságnak azonban észlelnie kellett volna, hogy a magyar jog szerint megfelelő, ténylegesen végrehajtható határozat hiányában, a kérelemben bekövetkezettnek minősített adatváltozások bejegyzésének, illetve átvezetésének nem lett volna helye. Előadta, hogy a külföldi bíróság határozata a bejegyzéskor még nem volt jogerős (azt időközben megtámadta és a fellebbezési eljárás jelenleg folyamatban van), másrészt az érintett állam és Magyarország között nincs jogsegélyegyezmény és viszonossági gyakorlat sem alakult ki. Mindezek hiányában nem volt jogi lehetőség a vagyonjogi igény tárgyában hozott külföldi bírósági határozat végrehajtására (a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr. 113. §, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 74. §). Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzése így jogalap nélkül fosztotta meg tulajdonosi és ügyvédi jogainak gyakorlásától. A körülményekre tekintettel kérte a cég számlájának zárolását is. A fellebbezési eljárás során bejelentette, hogy az egyesült államokbeli Milwaukee Városi Bírósága által 1992. november 2-án meghozott határozatot a bíróság 1993. szeptember 23-án hatálytalanította, és csatolta az ezzel kapcsolatos külföldi határozatot is.
A cég jogi képviselője kérte, hogy az igazolási kérelemnek ne adjon helyt a Legfelsőbb Bíróság, és a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül, mint elkésettet utasítsa el. Álláspontja szerint O. P. M. önhibájából mulasztotta el a fellebbezési határidőt, ismeretlen helyen, külföldön tartózkodott, ezért nem kapta meg több hónapon keresztül az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzését. A fellebbezést érdemben is alaptalannak találta, mert az üzletrész átruházására nem bírósági határozat, hanem az 1993. december 15-én megkötött adásvételi szerződés alapján került sor. Előadta, hogy külföldi bíróság jogerős ítélete alapján külföldön árverésre került a kft. két korábbi tagjának a kft.-ben lévő üzletrésze, és ennek eredményeképp vette meg 1992. december 15-én a két üzletrészt R. R. az árverést végző személytől.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 109. §-ának (1) bekezdése alapján bírálta el a fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet, és annak az alábbiak miatt adott helyt. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében a cégbejegyzéssel kapcsolatos végzést a kérelmezőnek kell kézbesíteni, de a végzés ellen az is fellebbezést nyújthat be, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, éspedig a kérelmezőnek történt kézbesítéstől számított határidő alatt. A 16. sorszámú végzés egyértelműen tartalmazott rendelkezéseket O. P. M.-re nézve, aki azonban a fentebb írt fellebbezési határidő letelte után nyújtotta be fellebbezését. Nem vitatható azonban, hogy a fellebbezési határidő elmulasztásával kapcsolatban nemcsak a kérelmező, hanem más fellebbezésre jogosult is terjeszthet elő igazolási kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint O. P. M. a fellebbezési határidőt önhibáján kívül mulasztotta el. A 16. sorszámú végzést az elsőfokú híróság - egyébként a jogszabálynak megfelelően eljárva - O. P. M.-nek nem kézbesítette, és mivel a változások Cégközlönyben történő közzétételére is csak a végzés jogerőre emelkedése után kerülhet sor, egyértelmű, hogy a végzésről nem volt, nem lehetett tudomása. A Legfelsőbb Bíróság értékelte, hogy O. P. M. a fellebbezési határidő leteltét követő 15 napon belül benyújtotta igazolási kérelmét és fellebbezését, annak ellenére, hogy állandó lakhelye külföldön van és nem tartózkodik folyamatosan Magyarországon. Mindezekre tekintettel mulasztását vétlennek találta, és az igazolási kérelemnek - a méltányos elbírálás követelményének megfelelően - helyt adott. Ennek következtében a Pp. 109. §-ának (4) bekezdésében írtak szerint a fellebbezését határidőben előterjesztettnek tekintette, és azt érdemben bírálta el.
A fellebbezést az alábbiak miatt találta a Legfelsőbb Bíróság alaposnak.
A változások bejegyzését kérő a kérelméhez az alábbi okiratokat csatolta (a külföldi okiratokat fordítással és OFFI-hitelesítéssel ellátva):
- csatolta azt az okiratot, amelyet 1993. január 15-én Wisconsin állam közjegyzője állított ki 91-CU-014447. ügyiratszám alatt. Az okirat fejrésze feltüntette a kerületi bíróság megnevezését, és R. R.-t felperesként az O. New Technology Inc. céget és O. P. M.-t alperesként tüntette fel. Az okiratban (mely az "adásvételi szerződés" megnevezést viselte) P. M. G. mint átvevő - hivatkozva az 1992. november 4-én és 1992. november 20-án kelt határozatokra -, 7500-7500 USD átvételének igazolása mellett R. R.-re ruházta át a két alperesnek az M. Kft.-hez fűződő jogait, érdekeltségét és jogosultságát.
Ugyanezen személy, mint átvevő, ugyanezen a napon ugyanilyen alakiságok mellett 100 USD átvételének igazolása mellett R. R.-re ruházta át O. P. M.-nek az O. New Technology Inc.-hez fűződő személyes jogait, érdekeltségét és jogosultságát.
- Majd az O. New Technology Inc.-nek öt magyarországi kórházzal kötött háromoldalú szerződésekhez fűződő jogait, érdekeltségét és jogosultságát.
- Csatolta ezenkívül R. R. mint alapító által készített 1993. január 19-én kelt alapító okiratot, mely szerint a kft. egyetlen tagja R. R. 1 500 000,-Ft-os törzsbetéttel, a kft. ügyvezetője pedig V. R.
O. P. M. a fellebbezési eljárás során azt a jegyzőkönyvvezetői hitelesítéssel ellátott okiratot csatolta, mely tartalmazta a Wisconsin állam körzeti bíróságának egy tanácsa előtti 1993. szeptember 23-i meghallgatás jegyzőkönyvét. A meghallgatáson R. R. felperes a O. New Technology Inc. és O. P. M. alperesek vettek részt. A bíróság megállapította, hogy a Wisconsini Statutum 801. §-a Magyarországra is kiterjed, majd hatálytalanította az 1992. november 2-án meghozott ítéletet.
A Gt. 170-174. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket az üzletrész átruházásáról. A Gt. 174. §-ának (3) bekezdése szerint az üzletrész-átruházás tényét a vevő köteles a társaságnak közokirati formában vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban bejelenteni, és egyben arról is nyilatkoznia kell, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezően elismeri. Az ügyvezető köteles ezután bejelenteni a tagjegyzék változását a cégbíróságnak. A cégbíróság a tagjegyzék változásának számítógépes rögzítése előtt nem köteles vizsgálni az adásvételi szerződés tartalmát, ezért nem köteles azt beszerezni sem [természetesen jogosult az adásvételi szerződés beszerzésére akkor, ha hivatalos tudomása vagy mások bejelentése alapján úgy találja, hogy az adásvétel ténye aggályos; erre a Ctvr. 16. §-ának (1) bekezdése ad lehetőséget].
Jelen esetben a bejegyzést kérő nem a társaság cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, hanem az új tulajdonos volt. Felhívás nélkül csatolta a bejegyzés kérő azon okiratokat, melyek álláspontja szerint az átruházás tényét igazolják. Nem csatolta a Gt. 174. §-ának (3) bekezdésében írt nyilatkozatot, ehelyett csatolta viszont a korábbi társasági szerződés helyébe lépő, a társasági jogviszonyokat újra szabályozó, általa aláírt új okiratot, melynek megalkotását arra alapította, hogy a kft.-ben az átruházás következtében már a tagsági jogok egyedüli gyakorlójává vált. Mivel az elsőfokú bíróságnak a cégjegyzék szinte minden adatát érintő változások bejegyzéséről, illetve rögzítéséről kizárólag egy kívülállónak minősülő személy bejelentése alapján kellett határoznia, döntő jelentőséggel bírt a változásbejegyzési kérelemhez csatolt okiratok vizsgálata annak megállapítása céljából, hogy az összes változás alapját képező átruházás ténylegesen bekövetkezett-e, átszálltak-e R. R.-re a tagsági jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek.
A csatolt okiratokból nem volt megállapítható, hogy 1992. november 4-én és november 20-án milyen határozatok születtek és hogy ehhez kapcsolódóan az átruházáshoz F. M. G. milyen jogcímmel rendelkezett. Ehhez képest nem értelmezhető az 1992. november 2-án meghozott ítélet későbbi hatálytalanítása sem. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy egyik külföldi okiraton sem található felülhitelesítés, holott annak szükségességét a hágai Apostile Egyezmény előírja). Mindezeken túlmenően csak az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályának nyilatkozata alapján lehetne állást foglalni a csatolt okiratok minősítésével kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy azok közül melyik minősül bírósági határozatnak. Mindezek tisztázását azonban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak miatt nem tartotta szükségesnek:
1. Amennyiben külföldi bíróság jogerős határozata alapján került volna sor az üzletrész tulajdonjogában bekövetkezett változásra, nem lenne lehetőség arra, hogy ezt a határozatot magyar bíróság elismerje, döntésénél figyelembe vegye. Helyesen hivatkozott ugyanis a fellebbezés arra, hogy Wisconsin államnak a magyar állammal jogsegélyegyezménye nincs, vagyonjogi ügyekben nem alakult ki viszonossági gyakorlat sem a két állam között. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság egyetért a fellebbezésben írt jogszabályi hivatkozással.
2. Amennyiben a külföldön kiállított okiratok magánjogi szerződés megkötését igazolnák, a jogügylet akkor sem igazolná az átruházás tényét. A Gt. 171-174. §-aiban szabályozott átruházás fogalmát a Ptk. 117. §-a határozza meg. Az ott írtak szerint a tulajdonjogot a dolog tulajdonosától lehet megszerezni, szerződés vagy egyéb jogcím alapján a dolog "átadása" mellett. A változásbejegyzési kérelemhez csatolt okirat viszont nem igazolja azt, hogy az üzletrész-tulajdonosok és R. R. között a Ptk. 117. §-ában írtaknak megfelelő átruházás megtörtént volna. A társasági szerződés 17. pontja külön hangsúlyozza, hogy a társasági szerződésre a magyar jog rendelkezései, a szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében az 1988. évi VI. tv., valamint az egyéb hatályos jogszabályok rendelkezései az irányadók.
3. Végül - de nem utolsósorban - hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság a cég társasági szerződésének 8. pontjában írtakra, mely a következőket tartalmazza: "Az üzletrész kívülálló személyre nem ruházható át. Ilyen szándék közlése esetén a társaság az érintett üzletrészt bevonja. Az üzletrész értékét á Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett választottbíróság határozza meg, amennyiben az üzletrész értékében a tag és a társaság nem tud megegyezni." Ez a rendelkezés kizárja azt, hogy bármely tag - közvetlenül - átruházhassa kívülállóra üzletrészét.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzésében megalapozatlanul döntött a változások bejegyzéséről. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint R. R.-re a rendelkezésre álló adatok alapján nem szálltak át a társaság két tagjának tagsági jogai és kötelezettségei, így R. R. a kft. egyszemélyes tulajdonosaként nem volt jogosult az alapító okirat megalkotására sem. A Legfelsőbb Bíróság ezért megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését, és a bejegyzési kérelmet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság döntése a Pp. 259. §-ának és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Cgf. II. 31. 617/1993. sz.)