adozona.hu
BH 1995.1.52
BH 1995.1.52
Kifejezett jogszabályi tilalom hiányában magyar cégnek külföldön lehet fióktelepe. Ennek a cégnyilvántartásba való bejegyzése nem tagadható meg, ha a fióktelep létesítésének törvényi feltételei adottak (pl. minisztériumi engedély). Ha pedig a fióktelepen - az engedélyezésig - ügyintézés nem folyik, annak léte a cégforma utolsó rovatszáma alatt a cégjegyzékben feltüntethető [1989. évi 23. tvr. 6. §, 15. §, 16. § (1) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 13. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H. L. Építőipari Szerelő Korlátolt Felelősségű Társaság 1992. augusztus 4-én kelt társasági szerződésének 4. pontja akként rendelkezik, hogy a szükséges engedélyek és formalitások megszerzése után a társaság fióktelepe 5431 Herschbach, Rheinstr. 14. alatt van. Az 1992. szeptember 14-én benyújtott bejegyzési kérelmen a cég fióktelepére vonatkozó rovat kitöltetlen maradt.
Az elsőfokú cégbíróság 1993. január 14-én kelt végzésében a bejegyzési kérelem elutasításának terhével a végzésben megjel...
BH 1995.1.52 Kifejezett jogszabályi tilalom hiányában magyar cégnek külföldön lehet fióktelepe. Ennek a cégnyilvántartásba való bejegyzése nem tagadható meg, ha a fióktelep létesítésének törvényi feltételei adottak (pl. minisztériumi engedély). Ha pedig a fióktelepen - az engedélyezésig - ügyintézés nem folyik, annak léte a cégforma utolsó rovatszáma alatt a cégjegyzékben feltüntethető [1989. évi 23. tvr. 6. §, 15. §, 16. § (1) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 13. § (4) bek.].
A H. L. Építőipari Szerelő Korlátolt Felelősségű Társaság 1992. augusztus 4-én kelt társasági szerződésének 4. pontja akként rendelkezik, hogy a szükséges engedélyek és formalitások megszerzése után a társaság fióktelepe 5431 Herschbach, Rheinstr. 14. alatt van. Az 1992. szeptember 14-én benyújtott bejegyzési kérelmen a cég fióktelepére vonatkozó rovat kitöltetlen maradt.Az elsőfokú cégbíróság 1993. január 14-én kelt végzésében a bejegyzési kérelem elutasításának terhével a végzésben megjelölt határidőn belül a fióktelepre vonatkozó rendelkezés törlésére hívta fel a bejegyzést kérőt. Hivatkozott arra, hogy sem az 1988. évi VI. törvény (Gt.), sem az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) hatálya külföldre nem terjed ki.
A cégbíróság 1993. február 26-án kelt végzésével a bejegyzési kérelmet elutasította, mivel a bejegyzést kérő a társasági szerződés kért módosítását a végzésben megjelölt határidőn belül nem nyújtotta be.
A bejegyzést kérő fellebbezésében előadta, hogy a cég Németországban végez építőipari tevékenységet, a német jog pedig előírja, hogy a Németországban tevékenységet folytató cégeknek bejelentett irodával (Zweigniederlassung) kell rendelkezniük, ezért ezt bizonyítandó a magyar társasági szerződést ott be kell mutatni. Álláspontja szerint a társasági szerződés feltételtől függően tartalmazza a fióktelep létesítését, tehát ezen rendelkezése akkor lép hatályba, ha a szükséges engedélyek és formalitások rendelkezésre állnak. Sem a Gt., sem a Ctvr. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely tiltaná a gazdasági társaságok számára külföldi telephely létesítését.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a fellebbezésben foglaltakat a tekintetben, hogy sem a Gt.-nek, sem a Ctvr.-nek, sem a 13/1989. (XII. 16.) IM (Cvhr.) rendeletnek nincs olyan rendelkezése, mely kizárná gazdasági társaságok, illetve cégek számára, hogy külföldön fióktelepet létesítsenek. A fellebbezésben is hivatkozott Ctvr. 6. §-a a fióktelep fogalmát akként határozza meg, hogy az a cég olyan telephelye, mely a cég székhelyétől közigazgatásilag eltérő helyen van. E követelménynek pedig egy külföldön fekvő fióktelep is megfelel.
Egyes jogszabályok, így például a pénzintézetekről szóló módosított 1991. évi LXIX. törvény 9. §-a tételesen módot ad pénzintézeti tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek számára külföldi fióktelep létesítéséhez. E jogszabály ugyanis kimondja, hogy a bankfelügyelet engedélye szükséges a pénzintézet fiókjának, bankképviseletének, illetve egyéb vállalkozásának külföldön történő bejegyzéséhez. A tekintetben azonban helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy a külföldi fióktelep cégnyilvántartásba történő bejegyzésének feltételeire a hatályos jogszabályok nem adnak megfelelő útmutatást, e tekintetben a jogszabályi rendelkezések hiányosak. Az ugyanis egyértelmű, hogy a Ctvr.-ben a fióktelep bejegyzésére vonatkozó szabályok külföldi fióktelep esetén nem irányadóak, nem lehetnek irányadóak, épp az elsőfokú bíróság végzésében foglaltakra hivatkozással.
Mindezekre tekintettel tehát a cégbíróságnak nem kell és nem lehet a módosított Ctvr. 15. §-ában előírt eljárási szabályokat betartania, már ami a fióktelep szerint illetékes cégbíróság értesítésének módjára vonatkozik, hiszen a külföldi bíróságokra, vagy más cégnyilvántartó hatóságokra a magyar jogszabályi rendelkezések nem irányadóak, ezen szervek saját eljárási szabályaik szerint járnak el. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság úgy ítéli meg, hogy a hiányos jogszabályi szabályozás ellenére, tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában is mód van, vagy lehet a külföldi fióktelep bejegyzésére. Ennek azonban az a feltétele, hogy a bejegyzést kérő megfelelően, hitelt érdemlő módon igazolni tudja, hogy a külföldi fióktelepet az adott külföldi ország cégnyilvántartásába vagy egyéb nyilvántartásába bejegyezték, illetve annak bejegyzésére a jogerős magyar bírósági bejegyzés függvényében sor fog kerülni. Ezen körülmény igazolására a cégbíróság a Ctvr. 16. §-ának (1) bekezdése alapján hívhatja fel a céget.
Az adott ügyben a bejegyzést kérő ezen feltételeknek nem tett eleget, ugyanakkor társasági szerződését úgy fogalmazta meg, hogy a fióktelep létét a szükséges engedélyek beszerzésétől tette függővé. Így tehát a tényleges helyzet az, hogy jelenleg - a rendelkezésre álló adatok szerint - a fióktelepen a szükséges engedélyek hiányában ügyintézés nem folyik. A Ctvr. 9. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a cég telephelyét (és ez a fióktelepnek a Ctvr. 6. §-ában foglalt meghatározásra tekintettel a fióktelepre is vonatkozik) akkor kell nyilvántartani, ha a cégnek nincs székhelye, vagy ha a telephelyen is történik ügyintézés. Így tehát az adott esetben akkor lesz mód a fióktelep bejegyzésére, ha ott a szükséges engedélyek birtokában ügyintézés is történik és e körülményeket a fentebb írt módon a bejegyzést kérő hitelt érdemlően igazolja. Addig pedig a cégbíróság a Cvhr. 13. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján e tényt a cégforma utolsó rovatszáma alatt feltüntetheti. A fent kifejtettekből nyilvánvaló, hogy e kérdés megnyugtató rendezése jogszabályi rendelkezést igényelne. Az adott jogszabályi rendelkezések alapján is meg kell találni azt a módot, mely lehetővé teszi magyar cégek külföldi fióktelepének bejegyzését a cégjegyzékbe, amely a közhitelesség elvét is szolgálja, hiszen a cégnyilvántartás célja, hogy a közhitelesen tanúsítsa a cégekre vonatkozó legfontosabb, a jogszabályban előírt adatokat. Így mindenképpen cél, hogy ha egy magyar cégnek külföldön fióktelepe van, az a magyar cégjegyzékből is megállapítható legyen. A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú híróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s az elsőfokú bíróságot a társaság bejegyzésére utasította. (Legf. Bír. Cgf. II. 31. 477/1993. sz.)