adozona.hu
BH 1995.1.49
BH 1995.1.49
A vagyonfelügyelő díjának megállapításánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv* 14. § (4) és (5) bek., 55. § (3) bek., 59. § ].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet által kezdeményezett csődeljárásban az elsőfokon eljárt bíróság a végzésével a kirendelt vagyonfelügyelő részére 400.000,-Ft díjat állapított meg. Kötelezte a hitelezőt, hogy a megállapított díjat - 15 napon belül - fizesse meg a vagyonfelügyelőnek.
A határozat indokolásában rögzített tényállás szerint, az elsőfokú bíróság a csődeljárás során a hitelező kérelmére és költségére végzéssel vagyonfelügyelőként rendelte ki az S. Könyvvizsgáló és Vagyonértékelő Betéti ...
BH 1995.1.49 A vagyonfelügyelő díjának megállapításánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv* 14. § (4) és (5) bek., 55. § (3) bek., 59. § ].
Az adós gazdálkodó szervezet által kezdeményezett csődeljárásban az elsőfokon eljárt bíróság a végzésével a kirendelt vagyonfelügyelő részére 400.000,-Ft díjat állapított meg. Kötelezte a hitelezőt, hogy a megállapított díjat - 15 napon belül - fizesse meg a vagyonfelügyelőnek.A határozat indokolásában rögzített tényállás szerint, az elsőfokú bíróság a csődeljárás során a hitelező kérelmére és költségére végzéssel vagyonfelügyelőként rendelte ki az S. Könyvvizsgáló és Vagyonértékelő Betéti Társaságot. A csődeljárás eredményes volt, az adós és hitelezői közötti egyezség alapján a bíróság a csődeljárást befejezetté nyilvánította, s az 1992. szeptember 14-én jogerőre emelkedett végzés a Cégközlöny 1992. december 3-i számában közzétételre került.
A bíróság megállapította, hogy a vagyonfelügyelő az előírt kötelezettségét teljesítette, és 400.000,-Ft összegű díj megállapítását kéne. Utalt a bíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 14. §-ának (5) bekezdésére, amelynek értelmében az esedékessé vált vagyonfelügyelői díj mértékét a felszámoló díjának alapulvételével kell megállapítani. A Cstv. 59. §-ában ínak szerint pedig a felszámoló díjának összege a felszámolás során elért bevételek 2%-a, de legalább 250.000,-Ft.
Figyelemmel arra, hogy a vagyonfelügyelő a felszámolás során elérhető bevételek közül az eladható vagyontárgyak várható árbevétele összegének (526.960.000,-Ft) arányában számolva, mintegy 0,0759%-nak megfelelő díjat igényelt, s a várhatóan befolyó pénzkövetelések összegét számításon kívül hagyta, továbbá az igényelt díj mintegy negyedrészében olyan költségeket tartalmaz, amelyeket a felszámoló az őt megillető díj mellett felszámolási költségként számolhatna el, a megyei bíróság a vagyonfelügyelő által előterjesztett díjigényt a teljesített feladattal arányban állónak, és a jogszabályoknak megfelelőnek találta. Emiatt a díj összegét a vagyonfelügyelő kérelmének megfelelően határozta meg, s annak megfizetésére - a Cstv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - a kirendelést kérelmező hitelezőt kötelezte.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vagyonfelügyelő terjesztett elő fellebbezést, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését, vagy annak megváltoztatásával a díj emelését kérte. Indokolásul előadta, hogy a megyei bíróság tévesen állapította meg a tényállást akkor, amikor a vagyonfelügyelő részéről kért díj összegeként 400.000,-Ft-ot jelölt meg. Az eljárás folyamán ugyanis a vagyonfelügyelő több beadványában kérte díjának megállapítását. Az 1992. augusztus 17-én kelt kérelméhez a felmerült költségeinek jegyzékét, az 1992. december 14-i keltezésű bejelentéshez díjjegyzékét mellékelte, az 1993. február 22-én kelt beadványában pedig további, a díjigény elbírálásának alapjául szolgáló adatokat közölt, kérve, az általa eddig előadottak együttes értékelését.
Kifejtette azt is a fellebbező fél, hogy álláspontja szerint, az elsőfokon eljárt bíróságnak már a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzésben rendelkeznie kellett volna a vagyonfelügyelői díjról. Arra is utalt a vagyonfelügyelő, hogy a Cstv.-nek a vagyonfelügyelő díjazására vonatkozó rendelkezése nem egyértelmű, a még kialakulatlan joggyakorlatra is tekintettel tartotta szükségesnek jogorvoslati kérelme benyújtását.
A hitelező az elsőfokú végzés helybenhagyását kéne. Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 14. §-ának (5) bekezdése a vagyonfelügyelő díjának megállapítását a bíróság mérlegelési jogkörébe utalja. Ez a mérlegelési jogkör csak annyiban korlátozott, hogy a bíróság a díjat a felszámoló díjának alapulvételével határozhatja meg. Véleménye szerint a mérlegelés során azt kell figyelembe venni, hogy a vagyonfelügyelő milyen minőségű, mennyiségű, tényleges, jogilag is értékelhető munkát végzett, s annak során milyen összegű igazolt költségei merültek fel. Fontosnak tartotta annak kiemelését, hogy a felszámoló díját a törvény kifejezetten eredményhez kötötten állapítja meg akkor, amikor az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követeléseknek együttes összegét jelöli meg a 2%-os díj kiszámításának alapjául.
A hitelező az adott ügyben megítélt díjat a vagyonfelügyelő ténylegesen elvégzett, dokumentálható tevékenységével és az általa megjelölt költséggel teljes mértékben arányban állónak tartotta. Megjegyezte, helyesen mellőzte a megyei bíróság az adós gazdálkodó szervezet követeléseinek, azok összegének tekintetbe vételét, hiszen a vagyonfelügyelő azok behajtása érdekében nem járt el. Arra is utalt a hitelező, hogy - nézete szerint - a túlzott ménékű vagyonfelügyelői díjigények a jogintézmény alkalmazásának szabhatják gátját.
A vagyonfelügyelő a másodfokú eljárás során előterjesztett beadványában előadta, hogy az időközben módosított csődtörvény már konkrétan meghatározza a vagyonfelügyelő díját. A módosított szabályozás ugyan szélesebb körű feladatokat ír elő a vagyonfelügyelő számára, de a díjára vonatkozó rendelkezés támpontul szolgálhat a konkrét jogvita elbírálásánál is.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást - az eljárás iratai alapján - a következőkkel egészíti ki, pontosítja.
A vagyonfelügyelő az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetének ellenőrzéséről szóló 1992. július 30-án kelt jelentést 1992. augusztus 10-én nyújtotta be a bírósághoz. Mellékelte az 1992. július 28-án kelt, az adósnak megküldött, annak vagyoni helyzetéről szóló elemzést is, amelyben felhívta az adós gazdálkodó szervezetet, hogy valamennyi követelését érvényesítse, és ennek megtörténtét 1992. augusztus 3-ig a vagyonfelügyelő részére igazolja. A megyei bíróság az adós és hitelezői között 1992. augusztus 3-án megtartott egyezségi tárgyaláson létrejött megállapodás alapján, az 1992. szeptember 2-án hozott végzésével nyilvánította befejezetté a csődeljárást.
Ezen időpontig - 1992. augusztus 19-én - a vagyonfelügyelő csak a felmerült költségei és készkiadásai megtérítése iránti kérelemmel élt. Gépelési költség címén 500,-Ft, másolási díjként 400,-Ft, napidíj címén - 2 fő számára 10 nap 51000,-Ft alapulvételével - 20.000,-Ft, postaköltségként 450,-Ft, telefonköltségre 2100,-Ft, részletesen kimutatott útiköltség fejében pedig 27.810,-Ft, összesen 51.260,-Ft megfizetéséről való rendelkezést kért. A csődeljárást befejezetté nyilvánító jogerős végzés 1992. december 3-i közzététele után, 1992. december 15-én a vagyonfelügyelő újabb díjjegyzéket terjesztett elő. Egy szakértői munkaóra díját 2500,-Ft-ban meghatározva, két fő szakember (jogász és közgazdász) 10 napi, naponta 8 órás tevékenysége alapján összesen 400.000,-Ft díjigényt jelölt meg, s kérte a bíróság rendelkezzen a költségek és díjak viseléséről.
Ezt követően, 1993. február 23-án, a vagyonfelügyelő újabb kérelmet nyújtott be a bírósághoz. Abban felsorolta az adós gazdálkodó szervezet eladható vagyontárgyainak, követeléseinek összegét. Mindezek nyilvántartási értékét 727.744.000,-Ft-ban, a várható bevételt pedig 526.960.000,-Ft-ban jelölte meg. Feltüntette a várható bevétel 2%-át kitevő 10.539.000,-Ft összeget is. Kérte, hogy a bíróság a korábban már csatolt költségjegyzék, díjjegyzék, valamint az újabb beadványban foglaltak figyelembevételével és mérlegelésével a Cstv. előírásaira is tekintettel állapítsa meg a díjat.
A kiegészített, módosított tényálláson alapulóan is - érdemben - helytálló az elsőfokú bíróság végzése.
Az elsőfokon eljárt bíróság által helyesen hivatkozott, a jelen, 1993. szeptember 2-a előtt indult csődeljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése értelmében irányadó Cstv. 14. §-a tartalmazza a vagyonfelügyelet jogintézményére vonatkozó szabályokat. A vagyonfelügyelőt a tevékenységéért megillető díjat az 1993. évi LXXXI. törvénnyel való módosítás előtti Cstv. nem határozza meg konkrétan, hanem úgy szól, hogy a bíróság azt a felszámoló díjának összegét alapul véve állapítja meg [Cstv. 14. § (5) bekezdés]. A törvény tehát a bíróság mérlegelésére bízza a díj meghatározását.
Annak mértéke megállapításánál egyik kiindulópont a vagyonfelügyelő és a felszámoló tevékenységének az összehasonlítása lehet. Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a vagyonfelügyelőnek a csődtörvényben meghatározott feladatai, jogai és kötelezettségei jóval szűkkörűbbek, mint a felszámolóé. Éppen a vagyonfelügyelőnek a csődeljárásbeli tevékenységére figyelemmel nem követhető a díjáról való határozathozatalkor a felszámoló díjazásáról szóló rendelkezés (Cstv. 59. §) első fordulata, amely szerint a felszámoló díjának összege a felszámolás során elért bevételek (az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések pénzbevételének együttes összege) 2%-a, de legalább 250 000,-Ft. Az egyszerűsített módon való felszámolás esetére előírt 300.000,-Ft felszámolói díj már több szempontból is támpontul szolgálhat. Az egyszerűsített felszámolás 90 napos határidejére, a Cstv. 55. §-ának (3) bekezdésében a felszámoló számára előírt feladatokra is tekintettel, a vagyonfelügyelő díjának meghatározása vonatkozásában leginkább ez az eljárás állítható párhuzamba a főszabályként ugyancsak 90 napos moratóriumot biztosító csődeljárással. Adott esetben nem kizárt az sem, hogy a csődeljárást foganatosító bíróság a Cstv. 59. §-ában az egyezség esetére a felszámoló díját - a vagyontárgyak nettó értékének arányában - meghatározó rendelkezésre is tekintettel legyen a vagyonfelügyelői díjról való döntésekor. A fenti jogszabály értelmezésen alapuló kereteken belül - ahogyan arra megalapozottan utalt a hitelező a fellebbezésre tett észrevételében - a vagyonfelügyelőnek a konkrét ügyben kifejtett tevékenysége, illetve az annak következtében felmerült költségei alapján kell a díjat meghatározni. Az ilyen szempontok szerint számított vagyonfelügyelői díjról - a fellebbező vagyonfelügyelő helyes érvelése értelmében is - a vagyonfelügyelői tisztség megszűnésekor [Cstv. 14. § (4) bekezdés] kell a bíróságnak rendelkeznie.
Bár tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor tényként azt állapította meg, hogy a vagyonfelügyelő - egyébként a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzés meghozatala utáni beadványaiban - összesen 400 000,-Ft megtérítését kérte, érdemben megalapozottan állapította meg ezen összegben a vagyonfelügyelői díjat. A díjmegállapítás már kifejtett irányelveire, a vagyonfelügyelőnek a kirendeléséről szóló végzés 1992. július 3-i kézhezvételétől az 1992. július 30-i jelentés elkészítéséig, illetve az 1992. augusztus 3-i csődegyezségi tárgyalásig végzett tevékenységére, s a felmerült, igazolt költségekre, továbbá a vagyonfelügyelő beadványában megjelölt adósi vagyonra is figyelemmel, a fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú határozat megváltoztatására.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokon eljárt bíróság végzését - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó - Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei bíróság Cspk. 52. 035/1992. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 31. 932/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, a módosítás előtt indult eljárásokban azonban továbbra is a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni.