adozona.hu
BH 1995.1.8
BH 1995.1.8
A jogellenes belföldi tartózkodás vétsége akkor állapítható meg, ha a kiutasítást a bíróság vagy az idegenrendészeti (államigazgatási) hatóság jogerős határozata rendelte el [Btk. 214. §, 1957. évi IV. tv. 43. § (1) bek. b) p., 45. § (1) bek., 62. § (1)-(2) bek., 63. § (1) bek., 1993. évi LXXXVI. tv. 31. §, 35. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 34. § (3) bek. és V. fej., 9/1994. (IV. 30.) BM r. 6. § (2) bek. és 15. mell. VII/4. p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a vádlottat jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt 3 napi fogházbüntetésre, és mellékbüntetésként kiutasításra ítélte. A bíróság az alábbi tényállást állapította meg:
A vádlott érettségizett, felszolgáló szakképzettségű, munkanélküli, hajadon, gyermektelen, büntetlen előéletű, magyar anyanyelvű, román állampolgár. A vádlott először 1994. április 22-én érkezett Magyarországra, majd munkát vállalt, bár munkavállalói engedéllyel nem rendelkezett. Kétheti munkavégzést köv...
BH 1995.1.8 A jogellenes belföldi tartózkodás vétsége akkor állapítható meg, ha a kiutasítást a bíróság vagy az idegenrendészeti (államigazgatási) hatóság jogerős határozata rendelte el [Btk. 214. §, 1957. évi IV. tv. 43. § (1) bek. b) p., 45. § (1) bek., 62. § (1)-(2) bek., 63. § (1) bek., 1993. évi LXXXVI. tv. 31. §, 35. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 34. § (3) bek. és V. fej., 9/1994. (IV. 30.) BM r. 6. § (2) bek. és 15. mell. VII/4. p.].
A városi bíróság a vádlottat jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt 3 napi fogházbüntetésre, és mellékbüntetésként kiutasításra ítélte. A bíróság az alábbi tényállást állapította meg:A vádlott érettségizett, felszolgáló szakképzettségű, munkanélküli, hajadon, gyermektelen, büntetlen előéletű, magyar anyanyelvű, román állampolgár. A vádlott először 1994. április 22-én érkezett Magyarországra, majd munkát vállalt, bár munkavállalói engedéllyel nem rendelkezett. Kétheti munkavégzést követően történt rendőri ellenőrzés megállapította a jogosulatlan munkavégzés tényét.
A megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztálya határozatával a vádlottat kiutasította azzal, hogy a Magyar Köztársaság területét 1994. május 12. napjáig hagyja el. A határozat 2 évig tartó beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. A fent megjelölt határozat tartalmazza a fellebbezési jogosultság lehetőségét, a fellebbezés benyújtásának a módját és a határidejét is.
A vádlott elmondása szerint a határozat kihirdetését követően bejelentette fellebbezését, illetékbélyeget azonban nem rótt le. A vádlott 1994. május 10-én elhagyta az országot, miután munkaadója ígéretet tett részére, hogy a határozatot megfellebbezi, beszerzi a szükséges engedélyeket a vádlott munkavégzésének a folytatásához. A vádlott hazautazását követően rövid idővel hallomásból arról értesült, hogy munkaadójának fellebbezése folytán az ellene hozott kiutasító határozatot hatályon kívül helyezték, ezért ismét Magyarországra érkezett 1994. június 25. napján.
A vádlott itt-tartózkodásának egyhavi idejét letöltve, jelentkezett a rendőrkapitányságon, ahol megállapítást nyert, hogy a vádlott ellen kiutasítási határozat van érvényben, így jogellenesen tartózkodik a Magyar Köztársaság területén, ezért a rendőrkapitányság 1994. július 25. napján elrendelte a vádlott őrizetbe vételét.
A városi ügyészség bíróság elé állította a vádlottat, megjelölve, hogy a Btk. 214. §-ába ütköző jogellenes belföldi tartózkodás vétségét követte el.
Tényként állapította meg a bíróság, hogy a vádlottal szemben jogerős kiutasító határozat van érvényben, mivel a korábban hozott határozat ellen a vádlott javára szóló fellebbezési kérelmet senki nem nyújtott be. A vádlott a tényállásban írt cselekménnyel megvalósította a Btk. 214. §-ába ütköző jogellenes belföldi tartózkodás vétségét.
A megyei bíróság a vádlottat az ellene jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság a felmentésért bejelentett fellebbezés alapján az elsőfokú ítélet felülvizsgálata során megállapította, hogy a városi bíróság az eljárás során törvényesen feltárt és helyesen mérlegelt bizonyítékok alapján az ügy egyes lényegi kérdéseit illetően megalapozott tényállást állapított meg, a tényállás azonban az idegenrendészeti hatóság határozata elleni jogorvoslattal összefüggő részében hiányos és pontatlan. A másodfokú bíróság ezért a tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára történő utalással az alábbiakkal egészítette ki.
Az idegenrendészeti hatóság kiutasító határozatát még annak meghozatalának a napján kézbesítették a vádlott részére, és erről jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyvben a vádlott elismerte a határozat átvételét, és ez alkalommal a formanyomtatvány kitöltése útján írásban jelentette be azt, hogy a határozat ellen fellebbezéssel él. Fellebbezésének az indokát a jegyzőkönyvben lényegében abban jelölte meg, hogy nem volt tisztában a kiutasítására alapot adó jogszabályi rendelkezésekkel.
E kiegészítés következtében pedig helyesbítésre szorul az a tényállásbeli adat, mely szerint a vádlott - elmondása szerint - a határozat kihirdetését követően bejelentette a fellebbezését, illetékbélyeget azonban nem rótt le. Az előzőekben megjelölt jegyzőkönyv adatai alapján ugyanis a helyesbítés eredményeként az a helytálló ténymegállapítás, hogy "a vádlott a határozat elleni fellebbezését jegyzőkönyv felvétele útján, írásban jelentette be, abban a fellebbezés rövid indokát is megjelölte, a fellebbezési illetéket azonban sem ekkor, sem pedig a későbbiek során nem rótta le". A kiegészített és helyesbített tényállás mellett a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az anyagi büntetőjogi szabályok megszegésével következtetett a vádlott bűnösségére.
A Btk. 214. §-ába ütköző jogellenes belföldi tartózkodás vétségét az a kiutasított külföldi követi el, aki engedély nélkül tartózkodik a Magyar Köztársaság területén. A kiutasítás alapja lehet egy korábbi büntetőügyben alkalmazott, a Btk. 61. §-a szerinti büntetés, de lehet a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 31. §-a alapján az idegenrendészeti hatóság által hozott kiutasítást elrendelő határozat is. A további jogkövetkezmények vizsgálata szempontjából mindkét esetben alapvető feltétel a kiutasítást elrendelő határozatok jogereje, miután a vád tárgyává tett bűncselekménynek törvényi tényállási eleme, hogy a külföldi a jogerős kiutasító határozat ellenére tartózkodjék az ország területén. Ebből az is következik, hogy jogerős kiutasító határozat hiányában a szóban levő bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor. A bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából tehát az a döntő kérdés, hogy a vádlottal szemben a tárgyalt ügyben jogerőre emelkedett-e az idegenrendészeti hatóság kiutasítást elrendelő határozata.
Az idegenrendészeti hatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított, 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók. E törvény 62. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint az előzőekben már hivatkozott 1993. évi LXXXVI. törvény 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a kiutasítást elrendelő határozat ellen a kiutasított személynek fellebbezési jogosultsága van, és a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított három nap. Az 1957. évi IV. törvény 45. §-ának (1) bekezdése alapján a határozatot kézbesítés útján kell közölni, a jelen levő ügyféllel azonban - ha jogszabály ezt nem zárja ki - kihirdetés útján is közölni lehet. Az utóbbi törvény 63. §-ának (1) bekezdése arról is rendelkezik, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve ha az államigazgatási szerv a határozat azonnali végrehajtását rendelte el. Megszorító rendelkezések hiányában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény hivatkozott rendelkezéseiből következik, hogy a fellebbezés előterjesztése nincs meghatározott okhoz és alakszerűséghez kötve. Az ügyfél nem köteles megindokolni a fellebbezését, elegendő az is, ha csupán magát a fellebbezést jelenti be, így a fellebbezési határidőn belül hatályosan előterjesztett fellebbezésként kell tekinteni az elnevezéstől független minden olyan megnyilatkozását, amelyben a hozott határozat felülvizsgálatát kéri.
A szóban levő ügyben az idegenrendészeti hatóság kiutasító határozatának rendelkező része az 1957. évi IV. törvény 43. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően tartalmazza a fellebbezés lehetőségére vonatkozó tájékoztatást, külön megjelölve annak határidejét és azt is, hogy a fellebbezést 2000 forint illetékbélyeggel ellátva [9/1994. (IV. 30.) BM r. 15. számú melléklet VII/4. pont) az eljáró rendőri szervnél lehet előterjeszteni.
Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy az idegenrendészeti hatóság a határozatát - a meghozatalának napján - a vádlott előtt nemcsak kihirdette, hanem a határozat egy példányát részére kézbesítette is. A vádlott ekkor a hatóság előtt felvett jegyzőkönyvben jelentette ki azt, hogy a határozat ellen fellebbezéssel él, és annak rövid indokát is megjelölte. Ilyen körülmények között a vádlottnak a határozat felülvizsgálatára irányuló, írásban bejelentett szándékát időben előterjesztett, joghatályos fellebbezésnek kell tekinteni. Ennek alapján az idegenrendészeti hatóságnak az iratokat elbírálás végett fel kellett volna terjesztenie a másodfokú eljárásra hatáskörrel rendelkező ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság idegenrendészeti főosztályához [9/1994. (IV. 30.) BM r. 6. § (2) bek.].
A bejelentett fellebbezés hatályán nem változtat az, hogy a vádlott a fellebbezési eljárási illetéket nem rótta le. Ebben a körben az idegenrendészeti hatóságnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény V. fejezetében foglaltak szerint kellett volna eljárnia, és ennek során megfelelő határidő kitűzésével, mulasztási bírság, illetőleg leletezés kilátásba helyezésével kellett volna felhívnia a vádlottat az eljárási illeték pótlólagos lerovására. Az említett törvény 34. §-ának (3) bekezdése egyébként azt is tartalmazza, hogy az illetékfizetés elmulasztása - a jelen ügyre nem vonatkozó egyes kivételektől eltekintve - az üggyel kapcsolatos érdemi eljárásnak nem akadálya, így a fellebbezési illeték lerovásának elmulasztása nem akadálya a másodfokú idegenrendészeti hatóság eljárásának.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az idegenrendészeti hatóság kiutasítását elrendelő határozata a vádlott által bejelentett fellebbezés elbírálatlansága folytán nem emelkedett jogerőre, miután pedig a vád tárgyává tett bűncselekmény megállapíthatóságának egyik törvényi tényállási eleme a jogerős kiutasító határozat, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellen emelt jogellenes belföldi tartózkodás vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulatában írt okból, bűncselekmény hiányában felmentette. (Veszprém Megyei Bíróság 2. Bf. 469/1994. sz.)