adozona.hu
BH 1994.12.690
BH 1994.12.690
A felszámolási eljárás és a peres eljárás - a per megszüntetésének a szempontjából - nem minősülnek ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított eljárásoknak [1991. évi IL. tv.* 6. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek., 157. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Csftv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára - megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a felszámolás tárgyát képező vagyoni követelés tekintetében jelenleg a Fővárosi Bíróság előtt per van folyamatban és mivel a felek között ugy...
BH 1994.12.690 A felszámolási eljárás és a peres eljárás - a per megszüntetésének a szempontjából - nem minősülnek ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított eljárásoknak [1991. évi IL. tv.* 6. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek., 157. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Csftv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára - megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a felszámolás tárgyát képező vagyoni követelés tekintetében jelenleg a Fővárosi Bíróság előtt per van folyamatban és mivel a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt már per van folyamatban, így a bíróságnak - amennyiben a kérelem benyújtását követően észlelte volna ezt a körülményt - a kérelmet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján el kellett volna utasítania. Minthogy ezt a körülményt az adós észrevételét követően állapította meg, ezért utóbb a per megszüntetéséről kellett döntenie.A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésének indoka szerint az elsőfokú bíróság téves jogi következtetéssel állapította meg, hogy a felek között ugyanazon tényalapból származó, ugyanazon jog iránt van folyamatban az eljárás, mert a felszámolási eljárás tárgya nem azonos a peres eljárással. A perindításra azért került sor, mert az adós cég a követelést részben vitatja.
Az adós észrevételeiben a végzés helybenhagyását kérte azzal az indokkal, hogy a fellebbezés az eljárás eddigi adataihoz képest semmilyen új tényt, illetőleg bizonyítékot nem tartalmaz.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság valóban téves jogértelmezéssel szüntette meg az eljárást arra hivatkozással: a felek között mind a felszámolási eljá-
rásban, mind a polgári peres eljárásban ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt folyik az eljárás. Helyesen hivatkozik fellebbezésében a hitelező arra, hogy a felszámolási eljárás, valamint a peres eljárás nem jelenti ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog iránti eljárást.
A felszámolási eljárás célja a Csftv. bevezető rendelkezésében megfogalmazott elvekből levezethetően a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezőknek a törvényben meghatározott módon való kielégítése. A bíróságnak a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem alapján - ha a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasítja el - az adós fizetésképtelenségének fennállását vagy fenn nem állását kell tehát vizsgálnia, ezzel szemben a peres eljárásban a perbeli követelés megalapozottságát vagy alaptalanságát kell a bizonyítékok alapján a bíróságnak megállapítania, függetlenül attól, hogy a gazdálkodó szervezet fizetésképtelen vagy sem. Ennek alapján az eljárás megszüntetése az elsőfokú bíróság végzésében felhívott rendelkezés alapján nem lehetséges.
Az elsőfokú bíróság azonban érdemben helyesen döntött az eljárás megszüntetéséről.
Az eljárás irataiból megállapíthatóan a hitelező 1 207 779 Ft, 1992. július 29-én esedékessé vált számlakövetelésének meg nem fizetése miatt kérte a felszámolási eljárás megindítását az adós gazdálkodó szervezet ellen, azzal az indokkal, hogy az adóst többször felszólította a teljesítésre, ennek azonban - tudomása szerint fizetésképtelensége miatt - nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság felhívására a hitelező becsatolta az adóshoz intézett, 1992. szeptember 29-én kelt levelét, amelyből kitűnik, hogy az adós a számla ellen 1992. július 27-i levelében kifogást emelt. További iratokból szintén az állapítható meg, hogy az adós a hitelezővel szemben fennálló tartozását - hibás teljesítésre hivatkozással vitatja. Ezen számlakövetelés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt fizetési meghagyással indult ügyben a kötelezett ellentmondása folytán jelenleg per van folyamatban. Az adós gazdálkodó szervezet a hitelezővel szemben fennálló követelését a jelen eljárás során is vitatta.
A Csftv. 3. §-ának c) pontja értelmében e törvény alkalmazásában hitelező mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható iraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, lejárt vagyoni követelése van. A folyamatban lévő bírósági eljárásra tekintettel az állapítható meg, hogy a hitelezőként fellépő gazdálkodó szervezet jogerős és végrehajtható bírósági határozattal nem rendelkezik. Az egyéb iratok pedig azt tanúsítják, hogy az adós a vele szembeni vagyoni követelést egyértelműen vitatja. Az elsőfokú bíróságnak ezért a Csftv. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, mivel a kérelmet előterjesztő gazdálkodó szervezet hitelezőnek nem tekinthető, ezért a kérelmet nem arra jogosult által előterjesztett kérelemnek kell minősíteni. Minthogy ez az eljárás későbbi szakaszában vált nyilvánvalóvá, az eljárás megszüntetésének a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja alapján van helye, utalással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára is.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak érdemben helyes végzését a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a, illetve a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - eltérő indokkal - helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 32. 153/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv-nek a végzés indokolásában hivatkozott rendelkezéseit az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, de a rendelkezéseket az 1993. évi LXXXI. tv. hatálybalépése előtt indult eljárásokban továbbra is alkalmazni kell, és a tétel az új szabályozás alapján is helytálló.