adozona.hu
BH 1994.12.677
BH 1994.12.677
Jogszabályba ütközik a tagot megillető üzletrésznek a tag korkedvezményes nyugdíja címén a termelőszövetkezet által kifizetendő összeggel való csökkentésére irányuló megállapodás [Ptk. 210. § (1) és (4) bek., 228. § (3) bek., 1992. évi II. tv. (Ámt.) 39. § (4)-(5) bek., 40. § (3) bek., 5/1990. (I. 18.) MT r. l. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az alperesi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél tartott közgyűlésen érvénytelen döntést hoztak akkor, amikor a korengedményes nyugdíjuk összegét az őket megillető üzletrészükből levonták. Kérték, hogy a bíróság az alperest - az említett címen levont összeg ellenében - vagyontárgyak kiadására kötelezze.
A városi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A döntését a következőkkel indokolta: a felperesek és az alpere...
BH 1994.12.677 Jogszabályba ütközik a tagot megillető üzletrésznek a tag korkedvezményes nyugdíja címén a termelőszövetkezet által kifizetendő összeggel való csökkentésére irányuló megállapodás [Ptk. 210. § (1) és (4) bek., 228. § (3) bek., 1992. évi II. tv. (Ámt.) 39. § (4)-(5) bek., 40. § (3) bek., 5/1990. (I. 18.) MT r. l. § (4) bek.].
A felperesek a keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az alperesi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél tartott közgyűlésen érvénytelen döntést hoztak akkor, amikor a korengedményes nyugdíjuk összegét az őket megillető üzletrészükből levonták. Kérték, hogy a bíróság az alperest - az említett címen levont összeg ellenében - vagyontárgyak kiadására kötelezze.A városi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A döntését a következőkkel indokolta: a felperesek és az alperes között a korengedményes nyugdíjösszeg levonására vonatkozóan megegyezés jött létre, ezen szerződést a felperesek a Ptk. 236. §-ának (2) bekezdésében felsorolt okok alapján támadhatnák meg. Ilyen megtámadási ok azonban nem nyert bizonyítást. Az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 39. §-ának (4) és (5) bekezdése nem tiltja azt, hogy a szövetkezetet terhelő adósságot, mely ugyan nem konkrét vagyontárgyhoz kapcsolódik, hanem meghatározott személyhez, a kiváló tag mint őt terhelő adósságot magával vigye, akár olyan formában is, hogy az üzletrésze csökkentésre kerüljön.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az 1992. október 30. napján tartott alperesi közgyűlésnek a felperesek üzletrészét módosító határozatát hatályon kívül helyezte, egyben megállapította: az I. rendű felperest 371 000 forint, a II. rendű felperest 277 000 forint, a III. rendű felperest pedig 444 000 forint üzletrész illeti meg. A megyei bíróság határozatának indokolása szerint az Amt. 39. §-a (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy az alperesnek a korengedményes nyugdíj térítésével kapcsolatos fizetési kötelezettségét mint tartozást a korengedményes nyugdíjra jogosult kiváló tagok vagyonához kell kapcsolni, és az üzletrészüket csökkenteni kell ennek várható összegével. A közgyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a közgyűlésnek a mindenáron való megegyezésre irányuló hangulata, a megegyezés hiányának a más személyekre is kiható hátrányai mindenképpen az alperes által diktált és egyoldalúan az alperes érdekeit szolgáló megállapodás megkötésére inspirálta a felpereseket. Egyértelműen bizonyítja ezt a III. rendű felperesnek jegyzőkönyvbe foglalt, a bírósági keresetindításra vonatkozó jogfenntartó nyilatkozata is. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság megállapította, hogy az alperesnek előnyt biztosító, a korengedményes nyugdíj várható összegének az üzletrészből történő levonását lehetővé tevő megállapodást és az ezt rögzítő közgyűlési határozatot a felperesek alappal támadták meg, a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltak szerint. A megállapodás érvénytelensége folytán a korengedményes nyugdíjra várhatóan kifizetendő összeggel nem csökkenthető a felperesek üzletrésze, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva határozta meg a felpereseket személyenként megillető üzletrész mértékét.
A másodfokú határozat ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú határozat törvénysértő voltát arra alapította, hogy megtévesztés az alperes részéről nem történt. Nem hozott a közgyűlés üzletrészt módosító határozatot. A közgyűlési határozat eredményes megtámadásának egyébként is az lenne a következménye, hogy az eredeti állapotot helyre kell állítani. Erről azonban a másodfokú bíróság az ítéletében - ugyancsak jogszabálysértő módon - nem rendelkezett.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. A rendelkezésre álló egykori okiratokból egyértelműen megállapítható az, hogy az alperes - a felperesek kiválása folytán - mentesülni kívánt a felperesek korkedvezményes nyugdíjaztatásával felmerülő költségek viselése alól. Az 5/1990. (I. 18.) MT rendelet 1. §-ának (4) bekezdése szerint a kifizetett nyugdíj összegét a gazdálkodó szervezet - az adott esetben az alperes - költségeként kell elszámolni. Nincs arra vonatkozó peradat, hogy az alperes a vagyontárgyak csoportosításánál a szövetkezeti tartozásokat teherként feltüntette volna, holott erre jogi lehetősége volt, így ennek kapcsán arra is, hogy az említett jogcímen fennálló költséget is meghatározott vagyontárgyhoz kapcsolja. Ezt nem tette, hanem arra az álláspontra helyezkedett, a közgyűlési jegyzőkönyvből kitűnően: a felperesekkel és a felperesekkel együtt kiválókkal csak akkor köt a vagyontárgyak kiadása tekintetében egyezséget a közgyűlésen, ha azt a számítási módot tudomásul veszik, amely számítási módnak az alapja az volt, hogy a felperesek mindegyikének üzletrészét csökkenti a személyükhöz kötődő korkedvezményes nyugdíj előre látható költségével. Ennek a feltételnek a kikötése azért jogszabályba ütköző, mert ez a költség - az előzőekben hivatkozott rendelkezés folytán nem hárítható át a nyugdíjba vonuló félre.
Általános polgári jogi jogelv, aminek a felek jogviszonyában is érvényesülnie kell, hogy a jogszabályba ütköző feltétel semmis, tehát érvénytelen [Ptk. 228. § (3) bekezdése]. Ez az érvénytelenség az adott esetben azért nem befolyásolja a közgyűlési határozattal megerősített, valójában a felek egyezségén alapuló vagyonmegosztást, mert az valamennyi érdekelt szerződési akaratának megfelelt, a felek kölcsönös szolgáltatásai kapcsán az értékegyensúly megmarad. A jogerős ítélet valójában csak a felperesek üzletrésze vagyonnevesítéssel juttatott értékének a megállapítására vonatkozik, amellyel az jut kifejezésre, hogy a felpereseknek a vagyonnevesítés során kapott üzletrésze mértéke a perben vitatott jogcímen nem csökkenthető. A hatályában fennmaradó közgyűlési határozattal létrehozott vagyonmegosztás folytán - miután a felperesek az annak alapján megszerzett vagyontárgyakra nyilvánvalóan igényt tartanak - az ítélettel megállapított üzletrészük mértékét a vagyontárgyak megszerzésére felhasznált üzletrészük értékével csökkenteni kell [Ámt. 40. § (3) bekezdése], így csak a megmaradó üzletrészükkel rendelkezhetnek.
A fenti indokbeli módosításra is tekintettel a támadott határozat érdemi rendelkezésének jogszabályt sértő volta nem állapítható meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt hatályában fenntartotta, a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával. (Legf. Bír. Pfv. I. 22. 173/1993. sz.)