adozona.hu
BH 1994.12.676
BH 1994.12.676
I. Szövetkezet közgyűlési határozatának felülvizsgálatára nyitva álló perlési határidő számítása a kívülállónak minősülő, de vagyonnevesítésre alanyi jogon igényt támasztó személy esetében [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §, 55. § (2) bek., 1992. évi II. tv. 2. §, 5. §, 6. § (1) bek. b) pont, 11. § (3)-(4) bek.]. II. A vagyonnevesítés kapcsán hozott határozatok ellen igénybe vehető per illetékmentes [1992. évi II. tv. 3. § (4) bek., 4-11. §, 25. §, 1990. évi XCIII. tv. 4. § (1) bek., 80. § (1) bek. i) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresettel támadták az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezet közgyűlési határozatát, amely annyit rögzített, hogy az alperesi termelőszövetkezet három részközgyűlésből álló közgyűlése az előterjesztéssel egyezően elfogadta a termelőszövetkezeti vagyon- és földnevesítésre vonatkozó javaslatot. A becsatolt okiratokból kitűnően a vagyonnevesítés elveire vonatkozó javaslat azt rögzítette, hogy a nevesíthető vagyon 318 370 000 forint. A javaslat IV. pontjában foglaltak szerint, ha ...
BH 1994.12.676 I. Szövetkezet közgyűlési határozatának felülvizsgálatára nyitva álló perlési határidő számítása a kívülállónak minősülő, de vagyonnevesítésre alanyi jogon igényt támasztó személy esetében [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §, 55. § (2) bek., 1992. évi II. tv. 2. §, 5. §, 6. § (1) bek. b) pont, 11. § (3)-(4) bek.].
II. A vagyonnevesítés kapcsán hozott határozatok ellen igénybe vehető per illetékmentes [1992. évi II. tv. 3. § (4) bek., 4-11. §, 25. §, 1990. évi XCIII. tv. 4. § (1) bek., 80. § (1) bek. i) pont].
A felperesek keresettel támadták az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezet közgyűlési határozatát, amely annyit rögzített, hogy az alperesi termelőszövetkezet három részközgyűlésből álló közgyűlése az előterjesztéssel egyezően elfogadta a termelőszövetkezeti vagyon- és földnevesítésre vonatkozó javaslatot. A becsatolt okiratokból kitűnően a vagyonnevesítés elveire vonatkozó javaslat azt rögzítette, hogy a nevesíthető vagyon 318 370 000 forint. A javaslat IV. pontjában foglaltak szerint, ha a kiosztható vagyon értéke nem haladja meg a korábbi jogszabályok szerint már kiosztott vagyon értékét, akkor az új szabályok alapján történő nevesítés csak formális, a teljes vagyont a korábbi vagyonrész-tulajdonosok szerzik meg üzletrész formájában, a korábbiak szerinti arányban.Az alperes - az 1992. május 4-i keltezésű - értesítésnek nevezett iratában azt közölte a felperesekkel, hogy a szövetkezet a korábbi szabályok szerint összesen 375 037 000 forint tiszta vagyont nevesített a tagjai részére, ami lényegében a tiszta vagyon 50%-a volt. Jelenleg, bár a vagyon 100%-a nevesítésre került, a vagyon időközbeni jelentős csökkenése miatt az üzletrészképzésre nyitva álló vagyon a korábbinál is kevesebb, összesen 318 370 000 forint. A vagyon csökkenése miatt még a régi jogosultak részére sem lehetett biztosítani a korábban megszerzett jogaikat. Az új jogosultak számára üzletrész megállapítására nincs lehetőség annak ellenére, hogy a jogosultságuk egyébként fennállna.
A felperesek a kereseti kérelmükben a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérték: azt állították, hogy az törvénysértő. Igényelték, hogy a bíróság derítse fel, hogyan történt 1989-ben és 1992-ben a vagyonnevesítés. Érvelésük szerint a jogosultságuk alapján a részükre is üzletrészt kellett volna juttasson az alperesi szövetkezet.
A városi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Álláspontja szerint az 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Ámt.) 11. §-ának (4) bekezdése alapján irányadó 1991. évi I. törvény (Szvt.) 13. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogsértő határozatok bírósági felülvizsgálatát kizárólag a szövetkezet tagjai kérhetik a bíróságtól. A felperesek valamennyien kívülállók, nem tagjai az alperesi termelőszövetkezetnek, ezért perlési jogosultságuk nincs.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezését alaposnak tekintette és - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - az alperesi szövetkezet közgyűlési határozatát hatályon kívül helyezte. Határozata indokolásában kifejtette: nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felperesek mint kívülállók nem kérhetik a bíróságtól a jogsértő határozat felülvizsgálatát. Bár az Ámt. 11. §-ának (4) bekezdése szerint a vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozat felülvizsgálatára az Szvt. 13. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni, amelynek (1) bekezdése szerint a tag kérheti a bíróságtól a jogsértő határozat felülvizsgálatát, e két jogszabályi rendelkezést nem lehet oly mértékben szűken értelmezni, hogy a kívülállók egyáltalán nem jogosultak a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatának kérésére. Az említett jogszabályi rendelkezésből csupán azt a következtetést lehet levonni, hogy amennyiben a vagyonnevesítéssel kapcsolatos közgyűlési határozatot a tag támadja keresetével, abban az esetben rá vonatkozik a 13. § (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő. Az 1992. évi II. törvény viszont nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a kívülálló mely határidőben jogosult a határozat felülvizsgálatát kérni, ezért az általános elévülési határidőn belül, vagyis öt éven belül kérheti a határozat felülvizsgálatát. Minthogy a fel. peresek perlési jogosultsága megállapítható, és az igényük érvényesítésével nem késtek el, a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta azt, hogy a felperesek keresete alapos-e vagy sem. Érvelése szerint az Ámt. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja kötelezővé teszi a szövetkezet számára, hogy a felpereseket vagyonnevesítésben részesítse, ezt az alperes semmilyen indokkal nem mellőzhette. Egyetértett a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a vonatkozásban is, hogy amennyiben a korábbi vagyonnevesítést követően a termelőszövetkezet veszteségessé vált, úgy a korábbi üzletrészeket a veszteség arányában csökkenteni kellett volna, az Szvt. 55. §-ának (2) bekezdése szerint.
A másodfokú határozat ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Állította, hogy az sérti az Szvt. 13. §-ának (1) bekezdését, az Ámt. 11. §-ának (3) bekezdését, 2. §-a (3) és (4) bekezdését, valamint az 1959. évi IV. törvény 75. és 78. §-ában foglalt rendelkezéseket. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a per érdemében határozva állapítsa meg a felperesek keresetének alaptalanságát, hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. A felülvizsgálati kérelme indokaként mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az általa felhívott jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből az következik: a külső üzletrésztulajdonosok részére a törvény korlátozott tagi jogokat határoz meg minden esetben, ezért a számukra keresetindítási jogot sem kíván biztosítani. Így az általános törvényességi felügyeleti eljárás, illetőleg az ügyészi eljárás kezdeményezése áll a rendelkezésükre az általuk jogsértőnek vélt határozattal szemben, illetőleg ha a közgyűlési határozat véleményük szerint számukra kárt okozott, úgy kártérítés iránt eljárást indíthatnak a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint. A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a másodfokú határozat hatályban tartását kérték.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból részben alapos.
Helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor úgy ítélte: a felperesek mint kívülállók nem kérhetik a bíróságtól az alperes vagyonnevesítés tárgyában hozott közgyűlési határozatának a felülvizsgálatát. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy rájuk nem vonatkozhat az Szvt. 13. §-a (2) bekezdésében foglalt perlési határidő.
Az Ámt. 11. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozat felülvizsgálatára az Szvt. 13. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperesek által sérelmezett vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozat rájuk vonatkozóan is tartalmaz vagyoni jogaikat érintő rendelkezést. Ugyanakkor nincs olyan tiltó jogszabályi rendelkezés, amely kizárná azt, hogy az egyébként kívülállónak minősülő, de a vagyonnevesítésre alanyi jogon igényt tartó felperesek az Szvt. 13. §-ában biztosított jogorvoslati lehetőséget igénybe vehessék. Ez egyben azt is jelenti, hogy rájuk is vonatkozik a hivatkozott jogszabályi rendelkezés (2) bekezdésében írt jogvesztő határidő.
A perben eddig rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható: bár az alperes elismerte a felperesek vagyonnevesítésre való jogosultságát, üzletrészt részükre mégsem állapított meg. Az erről szóló értesítést, amely tartalmilag része a közgyűlési határozatnak, oly időben kapták meg - az alperes által sem vitatottan postai kézbesítés útján -, amely időponttól számított 30 napos határidőn belül a kereseti kérelmüket előterjesztették, ezért az abban foglaltakat érdemben kellett elbírálni.
Arra indokoltan hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a szövetkezet tagjai üzletrészének megállapításánál nem hagyhatta figyelmen kívül a közgyűlés az Ámt. 11. §-ában foglaltakat. Helytálló az az érvelése is, hogy a vagyonnevesítésnek az Ámt.-n alapuló végrehajtása során az Szvt. rendelkezései csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben az Ámt. 2. §-ában foglaltaknak ezt lehetővé teszik. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből valóban nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a perbeli jogvitában is alkalmazható lenne az Szvt. 55. §-ában foglalt rendelkezés.
A másodfokú bíróságnak a felperesek keresete érdemében hozott határozata azért sem tekinthető jogszerűnek, mert a perben eddig rendelkezésre álló okiratokból nem állapítható meg egyértelműen az, hogy a szövetkezeti üzletrészek mértéke megállapításának alapjául szolgáló vagyont az alperes miként határozta meg. A felperesek a keresetlevelükben, de az első fokú eljárásban is okkal hivatkoztak arra: nincs meggyőző okirati bizonyítékuk arra vonatkozóan, hogy a szövetkezet helyesen állapította meg a vagyonnevesítés alapjául szolgáló vagyont. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán mellőzte az ezzel kapcsolatos tények feltárását. A jogszerű eljárás [Pp. 163. § (1) bekezdése] az lett volna, ha az alperest felhívják a vagyonmérleg és egyéb ezzel kapcsolatos okiratok becsatolására; szükség szerint igazságügyi könyvszakértő bevonásával teszik vizsgálat tárgyává azt: való-e az a tény, hogy a szövetkezetnek - az időközbeni vagyoncsökkenésre tekintettel - nincs annyi nevesíthető vagyona, amennyiből a korábbi jogszabály alapján juttatott szövetkezeti vagyonrészt megtestesítő értékpapírok bevonása mellett, a felperesek üzletrészigénye is kielégíthető lenne.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján -, és a másodfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott, a Pp. 275/B. §-a szerint irányadó 252. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás költségét csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről a másodfokú bíróságnak kell rendelkeznie az ügyet befejező határozatában.
A Legfelsőbb Bíróság hivatalból észlelte, hogy az eljáró bíróságok a pert illetékkötelesnek tekintették. Az Ámt. 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik: a vagyonnevesítés (4-11. §, 25. §) adó- és illetékmentes. Ebből - kiterjesztő értelmezéssel - az a következtetés vonható le, hogy a vagyonnevesítés kapcsán hozott határozatok elleni jogorvoslatként igénybe vehető per is illetékmentesnek minősíthető. A per ekkénti tárgyi illetékmentes voltából következik az [1990. évi XCIII. tv. 4. § (1) bekezdése], hogy a felek a perben illetéket nem kötelesek előlegezni, és annak viseléséről sem kell rendelkezni. A már lerótt illetéket a fél - a hivatkozott illetéktörvény 80. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint - visszaigényelheti. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 961/1993. sz.)