adozona.hu
BH 1994.11.627
BH 1994.11.627
Az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon e minőségét az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvény nem szünteti meg. [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) p., 1992. évi LIV. tv. 1. § a) p., 2. § c) p., 1972. évi II. tv. 2. §, 56. § (4) bek., 1975. évi II. tv. 16/A. § 33/1984. (X. 31.) MT 47. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Megyei Vagyonátadó Bizottság az 1993. január 5-én kelt határozatával elutasította a felperesnek a V. Megyei Tanács Gyógyszertári Központja - új nevén R. Gyógyszerkereskedelmi Vállalat - vagyonának önkormányzati tulajdonba adása iránti kérelmét. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 47. §-ának az 1992. évi LV. törvény 5. §-ának (2) bekezdéséve...
BH 1994.11.627 Az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon e minőségét az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvény nem szünteti meg. [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) p., 1992. évi LIV. tv. 1. § a) p., 2. § c) p., 1972. évi II. tv. 2. §, 56. § (4) bek., 1975. évi II. tv. 16/A. § 33/1984. (X. 31.) MT 47. § (1) bek.].
A V. Megyei Vagyonátadó Bizottság az 1993. január 5-én kelt határozatával elutasította a felperesnek a V. Megyei Tanács Gyógyszertári Központja - új nevén R. Gyógyszerkereskedelmi Vállalat - vagyonának önkormányzati tulajdonba adása iránti kérelmét. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 47. §-ának az 1992. évi LV. törvény 5. §-ának (2) bekezdésével kiegészített (2) bekezdése szerint a tanácsok által alapított és tanácsok felügyelete alatt álló, közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek közül nem kerülnek az önkormányzatok tulajdonába a gyógyszertári központok. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. február 12-én hozott határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta, a határozat indokolását azonban megváltoztatta. Az alperes határozatának indokolásában kifejtettek szerint a gyógyszertári központ vagyona azért nem adható önkormányzati tulajdonba, mivel gyógyszertári központ nem egészségügyi szolgáltatást végző közüzemi vállalat.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a gyógyszertári központ egészségügyi szolgáltatást is végző közüzem, ezért vagyonát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján önkormányzati tulajdonba kell adni.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a gyógyszertári központ az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vtv.), valamint a végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT rendelet alapján nem sorolható a közüzemi vállalatok közé, mivel nem egészségügyi szolgáltatást ellátó vállalat.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a felperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet, arra utalva, hogy a gyógyszertári központ a Vtv. alapján közüzemi vállalat, ezért vagyonának önkormányzati tulajdonba adása nem lett volna megtagadható.
Az alperes szóbeli ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hivatkozott arra is, hogy az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 1. §-ának a) pontja nem sérti az önkormányzatok tulajdonára vonatkozó alkotmányi rendelkezéseket, és e rendelkezés alapján a gyógyszertári központok nem tartoznak az önkormányzatok tulajdonába adandó vagyoni körbe.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes határozatával azért utasította el a felperes kérelmét, mert álláspontja szerint a gyógyszertári központ nem felel meg az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésnek, mivel nem közüzemi vállalat. Az eljárt bíróságok ítéleteikben egyetértettek az alperes határozatában ezzel kapcsolatban kifejtett jogi állásponttal. A felülvizsgálati kérelem kapcsán ezért a Legfelsőbb Bíróságnak kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a gyógyszertári központ vagyona az Ötv. 107. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában közüzemi vagyonnak minősül-e.
A V. Megyei Tanács 1987. évi határozata alapján kiadott létesítő határozat szerint a V. Megyei Tanács gyógyszertári központja tevékenységi körébe gyógyszertárak létesítése, fenntartása, működtetése és ellenőrzése, gyógyászati segédeszköz-, gyógypremix-, gyógynövény-forgalmazás, gyógyszergyártás, valamint kórházi gyógyszerellátás tartozik. A Vtv. végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 47. §-ának (1) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatást végző vállalat közüzemi vállalatnak minősül. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 2. §-a szerint a gyógyszerellátás az egészségügy körébe tartozó feladat. E törvény 56. §-ának (4) bekezdése értelmében gyógyszert a közvetlen felhasználók részére csak a gyógyszertárak és az erre feljogosított szervek adhatnak ki; a gyógyszertárak egészségügyi szervek. A törvény rendelkezései alapján tehát a gyógyszerellátás egészségügyi szervek által végzett egészségügyi szolgáltatásnak minősül. Ugyancsak egészségügyi szolgáltatásnak minősíti a gyógyszerellátást a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 16/A. §-a. Mindezekre tekintettel a gyógyszertári központ közüzemi vállalat még abban az esetben is, ha a létesítő határozatában megjelölt tevékenységi kör a KSH-osztályozási rendszerében gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységnek minősül. [Ezt az álláspontot támasztja alá - az utóbb hatályba lépő - a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény 1. §-ának (2) bekezdése is, amely szerint a gyógyszertár gyógyszerellátásra irányuló egészségügyi szolgáltató - ideértve a gyógyszer-kiskereskedelmet is - tevékenységet végző egészségügyi intézmény.] Jogszabályt sértett tehát az alperes, amikor határozatával a felperes kérelmét azért utasította el, mert a gyógyszertári központ nem közüzemi vállalat. Ugyancsak jogszabálysértő a másodfokú bíróságjogerős határozata, amely az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította.
Az alperes szóbeli ellenkérelmében előadottak a jelen per tárgyát nem érintik, az ellenkérelemre tekintettel azonban a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. Az egységes bírói gyakorlat szerint a közigazgatási eljárásban a kötelezettség, illetőleg a jogosultság érvényesíthetősége, tehát az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni. Ez különösen a törvény által a jogi személyek és magánszemélyek részére biztosított jogosultságok esetében van így. (Több törvényünk ezt a fontos jogelvet - az átmeneti rendelkezések között - kifejezetten ki is mondja.) Hivatalból indítandó eljárás esetén ez azt az időpontot jelenti, amikor a közigazgatási szervnek az eljárást meg kellett volna indítania. Az Ötv. hatálybalépését - 1991. szeptember 1-jét - követően az érintett önkormányzatok az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén a gyógyszertári központ vagyonának tulajdonba adásra vonatkozó jogosultságukat érvényesíthették. Az erre irányuló eljárást a megyei vagyonátadó bizottságnak hivatalból kellett volna megindítania, és a vagyon az Ötv. 28-35. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően az önkormányzatok tulajdonába adni. Az eljárás késedelmes megindítása nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az időközben hatályba léptetett törvények alkalmazása miatt az önkormányzatok tulajdoni igénye elenyészik.
A perbeni jogvita eldöntésénél az 1993. évi LIV. törvénnyel módosított 1992. évi LIV. törvény nem alkalmazható. Az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja és az 1992. évi LIV. törvény I. §-ának a) pontja között tárgyi összefüggés nincs. Az 1992. évi LIV. törvény tulajdoni igényt, nem keletkeztet, és nem szüntet meg. A gyógyszertári központ vagyona az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - az Ötv.-ben foglalt eljárás keretében - önkormányzati tulajdonba kerülő vagyonnak minősül, és ezt a minőségét az 1992. évi LIV. törvény nem szüntetheti meg. Az 1992. évi LIV. törvényre való hivatkozás azért is téves, mert e törvény 2. §-ának c) pontja egyébként is kiveszi a törvény hatálya alól azokat a vagyontárgyakat, amelyek az 1991. évi XXXIII. törvény alapján - a vagyonátadó bizottság eljárását követően - kerülnek önkormányzati tulajdonba. Ennek megfelelően kerültek a volt tanácsi közüzemek önkormányzati tulajdonba, s nincs törvényes ok arra, hogy ez az egészségügyi szolgáltatást ellátó közüzemek esetén ne így történjen.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban a közigazgatási szervnek a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezésének megfelelően az Ötv. 28-35. §-aiban meghatározott eljárás lefolytatásával kell a határozatát meghoznia. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 238/1994. sz.)