adozona.hu
BH 1994.11.625
BH 1994.11.625
A felszámolási eljárás nem peres jellege nem változtat azon, hogy az adós fizetésképtelenségére vonatkozó határozat meghozatala előtt a bíróságnak - a szükséges keretben - bizonyítást kell lefolytatnia, és ennek alapján a fizetésképtelenség tekintetében érdemi döntést kell hoznia. A bizonyítás lefolytatásának mellőzésével hozott határozat fellebbezés esetén a határozat hatályon kívül helyezésére ad alapot [1991. évi IL. tv.* 6. § (1) és (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Csftv.) 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt okok hiányában az adós fizetésképtelenségének a hiányát állapította meg. Végzését továbbiakban azzal indokolta, hogy a törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás nem peres eljárás, ennek alapján a bíróság a felek közötti érdemi vitában nem járhat el, bizonyítást nem folytathat ...
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését, illetve az adós fizetésképtelenségének a megállapítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a felszámolási eljárás alapját képező számlák megküldését követően azok ellen az adós egyetlen kifogást sem küldött, a számlák 1992. február 18-án keltek, a feladásukat ajánlott feladóvevénnyel igazolni tudja, mely igazolást az elsőfokú bíróság megkapta. Ennek folytán a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelme megalapozott.
A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós a végzés helybenhagyását kérte, azzal az indokkal, hogy a hitelező követelését mindvégig vitatta. Ugyancsak csatolta az eljárásban az 1992. december 14-én tartott taggyűlésről készült jegyzőkönyvet, amelyben foglalt egyezségből megállapítható, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben a jegyzőkönyv aláírása napjától semmiféle követelése nincs. A fellebbezés alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság annyiban, hogy bár a csőd és a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás nem peres eljárások, azonban azokban a bíróság a szükséges keretben bizonyítást folytat le, és érdemi döntést is kell hoznia. A felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége hiányának megállapítására a törvényben meghatározott körülményeket érdemben kell vizsgálnia.
Az iratok között a felek tényállításainak igazolására vonatkozó bizonyítékok nem találhatók, ennélfogva az elsőfokú bíróság végzése megalapozatlan, a megváltoztatáshoz szükséges adatok pedig nem állnak rendelkezésre. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését
a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a, illetőleg a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a hitelezőt annak igazolására, hogy beszedési megbízással a számla követelését megkísérelte-e az adóssal szemben érvényesíteni és a bank az adós fizetésképtelensége miatt nem teljesítette-e a beszedési megbízást.
Fel kell hívni az adóst az 1992. március 31-én kelt 16-753. számú levél hitelező részére történő feladásának hitelt érdemlő igazolására, a vonatkozó ajánlott szelvénynek a becsatolásával. A levél ugyan tartalmazza, hogy az adós a hitelező számláit a köztük lévő vitás ügyek tisztázása után kívánja rendezni, a levél feladását tanúsító ajánlott szelvény azonban az iratok között nem található, a hitelező pedig a fellebbezésében tagadja a levélnek hozzá érkezését. Ennek igazolása és bizonyítása tehát a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóst terheli. Az adóst továbbá fel kell hívni az 1992. december 14-i jegyzőkönyv csatolására, melyből az észrevételében foglalt tényállításait ellenőrizni kell.
Mindezeket követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a kérelem tárgyában megalapozottan döntsön. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 31. 971/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv.-t az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján is helytálló.