adozona.hu
BH 1994.11.612
BH 1994.11.612
I. Az állami gazdaságok állami vállalatnak minősülnek, ezekre tehát az 1977. évi VI. tv. rendelkezései az irányadók. Az 1991. évi XXV. törvény alkalmazása szempontjából a mezőgazdasági szakágazatba tartozó - állami gazdaság által alapított - leányvállalat is állami gazdaság. II. A kárrendezési hivatal csak értesíteni tartozik az érintett gazdálkodó szervezeteket arról, hogy a használatukban, tulajdonukban lévő - és a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett - termőföld milyen aranykorona men
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen - hitelezői kezdeményezésre - 1990. évben felszámolási eljárás indult. Az első fokon eljárt bíróság felszámolási eljárás megindításának közzétételéről rendelkező végzése a Magyar Közlöny 1990. február 14-i számában jelent meg.
A felszámolási eljárás során, 1992. február 14-én az illetékes megyei kárrendezési hivatal az 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 12. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással, értesítette a felszámolás alatt álló adóst, hogy a tulajdonában vagy...
BH 1994.11.612 I. Az állami gazdaságok állami vállalatnak minősülnek, ezekre tehát az 1977. évi VI. tv. rendelkezései az irányadók. Az 1991. évi XXV. törvény alkalmazása szempontjából a mezőgazdasági szakágazatba tartozó - állami gazdaság által alapított - leányvállalat is állami gazdaság.
II. A kárrendezési hivatal csak értesíteni tartozik az érintett gazdálkodó szervezeteket arról, hogy a használatukban, tulajdonukban lévő - és a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett - termőföld milyen aranykorona mennyiségére jelentettek be kárpótlási igényt [1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4)-(5) bek., 1957. évi IV. tv.];
- az érintett gazdálkodó szervezet köteles a meghatározott aranykorona mennyiségű termőföldet kijelölni (Kpt. 16. §);
- a Kpt. hatálybalépése (1991. augusztus 10.) előtt indult felszámolási eljárásokban a felszámolók nem kötelesek - a visszaható hatállyal nem rendelkező Kpt. alapján - a kárrendezési hivatal értesítése figyelembevételével a termőföld-kijelölési kötelezettség teljesítésére [1986. évi 11. tvr. 17. § (4) bek., 1991. évi IL. tv. 4. § (3) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen - hitelezői kezdeményezésre - 1990. évben felszámolási eljárás indult. Az első fokon eljárt bíróság felszámolási eljárás megindításának közzétételéről rendelkező végzése a Magyar Közlöny 1990. február 14-i számában jelent meg.A felszámolási eljárás során, 1992. február 14-én az illetékes megyei kárrendezési hivatal az 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 12. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással, értesítette a felszámolás alatt álló adóst, hogy a tulajdonában vagy használatában lévő és a Kpt. hatálya alá tartozó módon megszerzett termőföldre 9670 aranykorona (AK) mennyiségben jelentettek be kárpótlási igényt, s felhívta a gazdálkodó szervezetet ilyen értékű termőföld árverésre való kijelölésére.
A felszámoló elkésetten érkezett hitelezői igényként nyilvántartásba vette a kárrendezési hivatal bejelentését, majd - a bejelentő hitelezői minőségét is vitatva - annak elutasítását kérte.
Mivel a kárrendezési hivatal kifogásolta az elutasító nyilatkozatot, arra hivatkozva, hogy törvényi előírás folytán járt el akkor, amikor a kárpótlásra jogosultak földhöz juttatása érdekében alakszerű határozat nélkül értesítette az adós gazdálkodó szervezetet, a jogvita tárgyában az első fokon eljárt bíróság határozatot hozott; a végzésével a kárrendezési hivatal kifogását elutasította.
A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint, az adós leányvállalat létesítője a K. B.-i Állami Gazdaság és a H.-i Mezőgazdasági Kombinát egyesülése következtében, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 15. 240/1986. sz. határozatával 1986. január 31-én létrejött, állami vállalatnak minősülő H.-i Mezőgazdasági Kombinát. A szakágazati besorolás szerint a mezőgazdasági leányvállalat létesítő okirata 1986. február 26-án kelt. A felszámolási eljárás közzétételét követően, a bíróság által kijelölt felszámoló a többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. tvr.* (Ftvr.) rendelkezései alapján megkezdte az adós gazdálkodó szervezet vagyonának az értékesítését. A földhivatali eljárások elhúzódása miatt a termőföldek adásvételére vonatkozóan a felszámoló előszerződéseket kötött. Ezen szerződések megkötésére még a Kpt. 1991. augusztus 10-i hatálybalépése előtt került sor. A bíróság a felszámoló kérelmének helyt adva, akként foglalt állást, hogy a kárrendezési hivatal több okból sem tekinthető hitelezőnek, ezért "nem vehető figyelembe a kérelme". Ezek az okok a következők: az adós gazdálkodó szervezet nem tartozik a Kpt. hatálya alá, a kárrendezési hivatal nem hozott alakszerű határozatot a földkijelölésről, a kárrendezési hivatal az Ftvr. alkalmazásában nem tekinthető hitelezőnek, továbbá a Kpt. csak azokra a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, amelyek a törvény hatálybalépésekor még nem állottak felszámolás alatt. Kifejtette a bíróság, hogy az adós nevében szereplő, a jogelőd állami gazdaságra való utalás ellenére, nem minősül állami gazdaságnak, hanem az leányvállalati formában működő vállalat. A Kpt. személyi hatálya is csak a szövetkezetekre, vagy jogutódjaikra, valamint az állami gazdaságokra terjed ki, az utóbbiak jogutódjaira azonban nem. Ezekből következően nem vonatkoznak a Kpt. előírásai az adós leányvállalatra.
A kárrendezési hivatal nem a Kpt. 12. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó, módosított 1957. évi IV. törvény szabályai szerint járt el akkor, amikor csupán értesí
tette az adóst a földkijelölésről, így nem adott lehetőséget a felszámolónak álláspontja jogorvoslat útján való kifejtésére.
Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy az Ftvr. 2. §-ának b) pontja értelmében az a jogi vagy magánszemély a hitelező, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben vagyoni követelése van. A kárrendezési hivatal azonban nem a saját nevében lép fel, nem is mások megbízásából, tehát a felszámolási eljárásban nem minősül hitelezőnek. Emiatt még akkor sem léphetne fel hitelezőként, ha a leányvállalat mégis állami gazdaságnak lenne tekinthető.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a felszámolás és a kárpótlás viszonya nem tisztázott. E vonatkozásban a felszámolás közzétételének időpontja a meghatározó. Az ezt követően hozott Kpt. nem tartalmaz a felszámolási eljárást érintő rendelkezéseket, ebből következően a törvény a felszámolási eljárással érintett gazdálkodó szervezeti körre nem vonatkozik.
Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy mivel a Kpt. hatálybalépésekor a felszámoló az adós földterületeinek nagy részére már előszerződéseket kötött, csak nagy nehézségek és jelentős anyagi kár mellett lehetne visszaszerezni azokat. A kárpótlási eljárás konstrukciójára figyelemmel pedig előfordulhatna az is, hogy az esetleg nagy ráfizetéssel visszavásárolt földek újraértékesítését kellene - további költséggel - megkísérelni. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az Ftvr. 26-27. §-ai alapján a kárrendezési hivatal kifogását elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a megyei kárrendezési hivatal fellebbezést nyújtott be, amely - tartalma alapján - a határozat megváltoztatására és a felszámolónak a Hivatal által kért 9670 AK-értékű földterületnek árverésre való kijelölésére irányult. Indokolásul előadta, hogy véleménye szerint az 1992. évi II. törvény 60. §-ának 5. pontja által módosított Kpt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében, a termőföld-kijelölési kötelezettség az állami gazdaságra és annak jogutódjára is kiterjed. Hivatkozott arra is, hogy jogszerűen járt el a földterületigény közlésekor, mert a Kpt. csak értesítésküldési kötelezettséget állapít meg a kárrendezési hivatal számára. A termőföld-kijelölési kötelezettséget nem az államigazgatási szerv hatósági határozata, hanem a Kpt. 16. §-a állapítja meg a mezőgazdasági nagyüzem terhére. Hangsúlyozta, hogy az adós gazdálkodó szervezettel szemben nem hitelezői, hanem kárpótlási igényt kíván érvényesíteni. A kárrendezési hivatal eljárási jogosultsága és kötelezettsége nem a kárpótlásra jogosultak megbízása, hanem a Kpt. előírásai alapján keletkezett. A Hivatal ezért nem hitelezőként, hanem a törvényben meghatározott kötelezettségét teljesítő államigazgatási szervként lép fel.
Azt nem vitatta, hogy a felszámolási eljárás és a kárpótlás viszonya nem tisztázott. Álláspontja értelmében azonban, amennyiben a jogalkotó a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteket ki kívánta volna emelni a kárpótlási eljárás menetéből, erről kifejezetten rendelkeznie kellett volna.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója - a REORG Gazdasági és Pénzügyi Részvénytársaság - a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés - részben helytálló érvelése ellenére - nem alkalmas az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatában megállapított tényállást döntése alapjául elfogadta, s érdemben megalapozottnak találta a határozatot is.
Téves azonban az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nem tekinthető állami gazdaságnak. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (Vt.) az általános vállalatijogállás mellett csak két speciális vállalatfajtát, a közüzemi vállalatot és a trösztöt különbözteti meg. Maga a vállalati törvény az állami vállalatok egyéb, pl. ágazati jellegű differenciálását nem tartalmazza, így az ipari, szolgáltató, kereskedelmi és mezőgazdasági állami vállalatok jogállása egységes. Az utóbbiak az ún. állami gazdaságok. Az általános állami vállalati jogállást a vállalat elnevezése sem érinti. A magyar jog a kombinátot, mint önálló vállalati kategóriát nem ismeri, ilyen elnevezésű vállalatok azonban a Vt. hatálybalépése után tovább működhettek azzal, hogy rájuk is az állami vállalatokra vonatkozó általános szabályok az irányadók. Mivel az adós gazdálkodó szervezetet a létesítő okirat szerint az állami vállalatként alapított H.-i Mezőgazdasági Kombinát hozta létre, s az a szakágazati besorolás szerint mezőgazdasági leányvállalat, nem vonható le olyan következtetés, hogy az nem ún. állami gazdaság. Az állami gazdaságokra pedig - ahogyan arra a fellebbező kárrendezési hivatal is hivatkozott - kiterjed a Kpt. hatálya.
Megalapozottan utalt a kárrendezési hivatal arra is, hogy a Kpt. 12. §-ának (4) bekezdése csak azt írja elő: az illetékes kárrendezési hivatal értesíteni tartozik az érintett gazdálkodó szervezetet arról, hogy a tulajdonukban, vagy használatukban lévő, s a törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett termőföldre tekintettel mekkora aranykorona mennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt. A Kpt. hatálya alá tartozó szövetkezet, illetve állami gazdaság a törvény 16. §-a alapján köteles az értesítésben meghatározott AK-értékű termőföld kijelölésére. A kijelölési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményét a Kpt. 15. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint, a törvény alapján megszerzett, s a szövetkezet (állami gazdaság) tulajdonában vagy használatában lévő termőföldmennyiség teljes egészében kijelöltnek tekintendő. A Kpt. tehát meghatározza a kárpótlási eljárás során foganatosítandó intézkedést, annak módjára vonatkozóan pedig - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseire való utalással - a törvény 12. §-ának (5) bekezdése tartalmaz előírást. Bár a kárrendezési hivatal jogszerűen járt el akkor, amikor - a Kpt. végrehajtásaként - első intézkedésként még csak értesítette az adós gazdálkodó szervezetet a fent idézett követendő eljárásra, az adós felszámolására irányuló bírósági eljárásban nem kötelezhető a felszámoló a Kpt. szerinti termőföld-kijelölési kötelezettség teljesítésére.
Minthogy azonban a jelen, 1990. évben indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése, illetve az 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése szerint irányadó Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, a - hitelezőnek ugyan nem minősülő - kárrendezési hivatal kárpótlási, vagyoni igényének alapján az elsőfokú bíróságnak joga - hatásköre és illetékessége - volt eljárni.
Az Ftvr. 3. §-a meghatározza a jogszabály tárgyi hatályát, azaz azt, hogy mely vagyoni kör tartozik a felszámolás hatálya alá. E törvényhely szerint, a felszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás megindításakor rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet a felszámolási eljárás tartama alatt szerez. A gazdálkodó szervezet vagyona - egyebek mellett - a tulajdonában (kezelésében, tartós használatában) lévő ingó és ingatlan. Ez a vagyon szolgál az adós tartozásai, a hitelezői követelések kiegyenlítésére.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a korábbiak szerint: Kpt.) 1991. augusztus 10-én lépett hatályba. Az adós leányvállalat elleni felszámolási eljárás 1990-ben indult meg, a gazdálkodó szervezet tartozásai fedezetéül szolgáló vagyonként tehát az akkor meglévő, valamint az azt követően szerzett vagyont kell figyelembe venni. A később hatályba lépett Kpt. alapján - annak eltérő rendelkezése hiányában - nem vonható el a végrehajtás alól, a hitelezők elől a vagyon körébe tartozó termőföld. Csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 4. §-ának (3) bekezdése is csak azokat a kárpótlás céljára szolgáló ingatlanokat veszi ki a felszámolási eljárás hatálya alá tartozó vagyonból, amelyek tulajdonjogát már "odaígérték" - a tagok és alkalmazottak tulajdonába adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették -, s csak technikai okok, az eljárás elhúzódása miatt vannak még az adós birtokában. A Kpt. visszaható hatályának hiányában tehát a kárrendezési hivatal igénye, kérelme elutasításának van helye. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését - az indokolás fentiek szerinti módosításával - az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bíróság G. Fpk. l/1990/47l.-Legf. Bír. Fpkf. II. 33. 132/1992. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-t az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte, de a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben még a tvr. rendelkezéseit kellett alkalmazni.