adozona.hu
BH 1994.11.610
BH 1994.11.610
Nem tartozik bírósági hatáskörbe a gazdasági társaság társasági szerződésének módosítása [1988. évi. VI. tv. (Gt.) 17. §, 159. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes 1991. május 3. és 1991. december 6. napja között összesen 2 992189 Ft értékben vásárolt árut a felperestől, melynek értékét többszöri felszólítás ellenére sem fizette meg. A megyei bíróság jogerős fizetési meghagyásában kötelezte az I. r. alperest a fenti tőkeösszeg és kamatainak megfizetésére. A jogerős fizetési meghagyásban foglaltaknak az I. r. alperes önként nem tett eleget, s az I. r. alperes ellen folyó végrehajtási eljárás sem vezetett eredményre. Ugyanebben az időben ...
BH 1994.11.610 Nem tartozik bírósági hatáskörbe a gazdasági társaság társasági szerződésének módosítása [1988. évi. VI. tv. (Gt.) 17. §, 159. § (1) bek.].
Az I. r. alperes 1991. május 3. és 1991. december 6. napja között összesen 2 992189 Ft értékben vásárolt árut a felperestől, melynek értékét többszöri felszólítás ellenére sem fizette meg. A megyei bíróság jogerős fizetési meghagyásában kötelezte az I. r. alperest a fenti tőkeösszeg és kamatainak megfizetésére. A jogerős fizetési meghagyásban foglaltaknak az I. r. alperes önként nem tett eleget, s az I. r. alperes ellen folyó végrehajtási eljárás sem vezetett eredményre. Ugyanebben az időben ugyanakkor az I. r. alperes létrehozta a II. r. alperest, a B. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot, mely az I. r. alperes egyszemélyes kft-je. A kft. induló 5 000 000 Ft-os törzstőkéje törzstőkeemelések folytán 1991. augusztus 31-i hatállyal 679 600 000 Ft-ra, majd 1991. december 1-jei hatállyal 706 260 000 Ft-ra emelkedett.A felperes 1992. augusztus 3-án benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes létrehozásával és törzstőkéjének felemelésével rosszhiszeműen és ingyenesen elvonta a felperes vételárigényének kielégítési alapját, ezzel a Ptk. 203. §-ában szabályozott cselekményt követ el. Ezért a II. r. alperes társasági szerződése 4 290 962 Ft mértékű részében a felperes irányában hatálytalan. Ennek következtében a felperes az I. r. alperest kérte kötelezni arra, hogy a II. r. alperes társasági szerződésének módosításával 4 290 962 Ft összegű törzstőkerészt engedjen át a felperes tulajdonába. Ugyancsak kérte a perrel felmerült eljárási illeték és képviseleti díj megfizettetését az I. r. alperessel. Az eljárás során a kereseti kérelmét a II. r. alperesre is kiterjesztette, a II. r. alperest a fentiek tűrésére, illetve a fenti összeg megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint tartozását jogerős bírósági határozat állapította meg, így ismételt marasztalására nincs jogszabályi lehetőség. Vitatta, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes létrehozásával a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti tiltott fedezetelvonást hajtott volna végre. Állítása szerint az I. r. alperes a fizetéseit nem szüntette meg, 300 000 Ft-ot a felperes részére már át is utalt. Ezen túlmenően az ÁVÜ engedélyezte, hogy 200 000 000 Ft értékhatárig az I. r. alperes a II. r. alperes pénzeszközeit vegye igénybe. Az I. r. alperes 1991. június 2-án hozott 11/1991. számú VT határozatával ugyanis lemondott a II. r. alperes üzletrésze feletti rendelkezési jogról az ÁVÜ javára, mely ma már az 1992. évi LIV. tv. 1. és 5. §-ának rendelkezése szerint a törvény erejénél fogva is az ÁVÜ-t illeti. Egyébként is az I. r. alperes vagyonának része a II. r. alperes vagyona.
A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte, az I. r. alperessel azonos indokok alapján.
Az elsőfokú bíróság 1993. február 16-án kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az I. r. alperesnek 50 000 Ft, míg a II. r. alperesnek 20 000 Ft perköltséget fizessen meg. Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint az l. r. alperes a kifizetéseit nem fagyasztotta be, 200 000 000 Ft erejéig rendelkezhetett a II. r. alperes vagyonával. Így a felperes igényének kielégítése csak az idő függvénye, ezért nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást, hogy II. r. alperes megalapításával az I. r. alperes fedezetelvonó szerződést kötött volna meg. A II. r. alperes társasági szerződésének 4 290 962 Ft erejéig a felperessel szembeni hatálytalanná nyilvánítását pedig az 1988. évi VI. tv. 27. §-ában foglaltakra tekintettel nem találta teljesíthetőnek.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az I. és II. r. alpereseknek a kereseti kérelmében foglaltak szerinti marasztalását kérte. Vitatta, hogy a II. r. alperes megalapítására azért került sor, hogy az abba bevitt üzletek részére az I. r. alperes kedvezőbb működési feltételeket teremtsen, mint ahogy ezt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása tartalmazza. Vitatta továbbá, hogy az I. r. alperes a felperes követelésének kiegyenlítésére alkalmas vagyonnal, vagy pénzzel rendelkezne. Az I. r. alperes tartozásából semmit sem fizetett meg, sőt az I. r. alperessel szemben a megyei bíróság elrendelte a felszámolási eljárás megindítását, mely 1993. február 15-én közzétételre is került. Az I. r. alperes a II. r. alperes létrehozásával és törzstőkéjének kétszeri felemelésével álláspontja szerint megvalósította a Ptk. 203. §-ában szabályozott tiltott fedezetelvonást; az I. r. alperes rosszhiszeműen járt el, amit igazolnak az I. és II. r. alperes közötti személyi összefonódások, valamint az, hogy a II. r. alperes vagyonszerzése ingyenesnek nem tekinthető. A Gt. 27. §-ára történt elsőfokú bírósági hivatkozással nem értett egyet, ugyanis nem a II. r. alperes társasági szerződésének semmisségét, hanem annak vele szembeni - meghatározott összeghatárig fennálló - hatálytalanságának megállapítását, s így a II. r. alperes társasági szerződésének utólagos bírósági módosítását kérte. A felperes fellebbezési illetékként bírói felhívásra összesen 128 730 Ft illetéket rótt le, mely összeg meghatározása - megítélése szerint - téves, hiszen az áru ellenértéke képezi az illetékfizetési alapot.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból lényegét tekintve helyes jogi következtetést vont le. A felperesnek a per során nem sikerült bizonyítania, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes létrehozásával megvalósította volna a Ptk. 203. §-ában meghatározott tényállást, hiszen az iratok között megtalálható az 1992. augusztus 6-án kiadott cégmásolat, mely egyértelműen igazolja - az I. r. alperesnek ezzel néha ellentétes állításaival szemben is -, hogy a II. r. alperes mint egyszemélyes kft. az I. r. alperes tulajdonában állt, létrejöttétől kezdve - feltehetőleg - egészen 1993. október 8-ig, mikor is még nem jegyzetten a társaság üzletrészét átruházták az I. r. alperes felszámolási eljárásának keretében.
A II. r. alperes társasági szerződésének módosítására irányuló, illetőleg a felperes üzletrészszerzési igényével kapcsolatos kereseti kérelemmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is kifejtette, hogy egy társaság társasági szerződésének bírósági határozattal történő módosítására nincs jogszabályi lehetőség, figyelemmel arra, hogy a társasági szerződés módosításának szabályait az 1988. évi VI. tv. (Gt.) rendezi. Ez a jogszabály ilyen hatáskört a bíróságok számára nem biztosít, így a Ptk. mint háttérjogszabály rendelkezései (Gt. 17. §) az adott kérdés rendezésére nem irányadók. A bíróságnak még megalapozott igény esetén sem lenne lehetősége, hogy a felperest a II. r. alperes üzletrészének tulajdonosává tegye, figyelemmel az üzletrész megszerzésére vonatkozó Gt.-szabályokra. Különösen nincs mód bírósági határozattal egyszemélyes kft.-ből többszemélyes kft.-t létrehozni, ahol az egyik tag kérelmezett törzsbetétjének nagysága aGt. 159. §-ának (1) bekezdésében foglaltakba ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az I. r. alperes védekezését sem, hogy a felperesi kereset előterjesztésére nem lett volna mód, mivel az I. r. alperes fizetési kötelezettségét már jogerős bírósági határozat megállapította. Az iratokból megállapíthatóan ugyanis a jogerős fizetési meghagyás kibocsátására azért került sor, mert az I. r. alperes ellenszolgáltatás-megfizetési kötelezettségének nem tett eleget, míg az adott pert fedezetelvonás jogcímén indították meg. Egyértelmű tehát, hogy a két eljárás jogcíme, valamint perértéke is eltérő, így a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott tényállás az adott esetben nem állt fenn.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hagyta helyben.
A felperes a perértéket keresete benyújtásakor 4 290 962 Ft-ban jelölte meg, kereseti kérelmét az eljárás során nem szállította le, így az általa meghatározott perértéknek megfelelő fellebbezési illetéket kellett lerónia. A pervesztes felperest a Pp. 78. §-a alapján kötelezte a perköltség viselésére. (Legf. Bír. Gf. II. 32. 454/1993. sz.)