adozona.hu
BH 1994.9.503
BH 1994.9.503
A keresetben érvényesített tőkésített kamatkövetelés nem tekinthető járulékos követelésnek, ezért a perérték számításánál s ebből következőleg a hatáskör megállapításánál önálló követelésrészként kell figyelembe venni [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3)-( 4) bek., 1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperessel 1991. augusztus 2-án kötött lízingszerződés alapján őt megillető - de az alperes által az esedékességkor ki nem fizetett - 9 931 707 Ft lízingdíj, valamint a korábban már rendezett, de késedelmesen kiegyenlített 5 959 024 Ft lízingdíj tőkésített késedelmi kamatának, 326 849 Ft-nak, mindösszesen 10 258 556 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a Pp. 25. §-ának (4) bekezdésére utalással az al...
BH 1994.9.503 A keresetben érvényesített tőkésített kamatkövetelés nem tekinthető járulékos követelésnek, ezért a perérték számításánál s ebből következőleg a hatáskör megállapításánál önálló követelésrészként kell figyelembe venni [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3)-(4) bek., 1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek.].
A felperes keresetében az alperessel 1991. augusztus 2-án kötött lízingszerződés alapján őt megillető - de az alperes által az esedékességkor ki nem fizetett - 9 931 707 Ft lízingdíj, valamint a korábban már rendezett, de késedelmesen kiegyenlített 5 959 024 Ft lízingdíj tőkésített késedelmi kamatának, 326 849 Ft-nak, mindösszesen 10 258 556 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a Pp. 25. §-ának (4) bekezdésére utalással az alperes által a még ki nem egyenlített lízingdíj összegében - 9 931 707 Ft-ban - határozta meg, és hatáskörének hiányát megállapítva az ügyet - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 22. §-ának (1) bekezdése, valamint a 23. §-ának (1) bekezdése alapján - az M. Városi Bírósághoz tette át.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az ügy áttételének mellőzését kérte. Álláspontja szerint a keresetében összegszerűen meghatározott - a keresettel nem érintett egyéb követelés tőkésített késedelmi kamata nem a perbeli lízingdíj-követelés járuléka, hanem önálló tőkekövetelés, és mint ilyen a főkövetelés része. A főkövetelés összege ezzel együtt a 10 000 000 Ft-ot meghaladja, ezért a per eldöntése a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, következésképpen az elsőfokú bíróságnak az ügy áttételére nem volt törvényes lehetősége.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés a következők szerint alapos.
Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a Pp. 25. §-ának (4) bekezdése szerint a főkövetelés járulékai - közöttük a kamat - a perköltség értékének megállapításánál figyelmen kívül maradnak. A járulékok figyelmen kívül hagyására azonban csak akkor kerülhet sor, ha azokat a főköveteléssel együtt, ugyanabban a perben mellékkövetelés gyanánt érvényesítik, nevezetesen ha a kamatfizetési kötelezettség a keresettel érvényesített főköveteléshez szervesen kapcsolódik, és osztozik a főkövetelés jogi sorsában. Abban az esetben azonban, ha az eredetileg járuléknak minősülő követelést a főkövetelés nélkül önállóan érvényesítik, a járulék főköveteléssé válik, és mint ilyen a perérték kiszámításánál nem hagyható figyelmen kívül. A perbeli esetben a felperes a keresetében 9 931 707 Ft lejárt, de ki nem egyenlített lízingdíjat és annak járulékait érvényesítette, e lízingdíj járulékai - nevezetesen a hozzá kapcsolódó késedelmi kamat és perköltségek - a pertárgy értékének megállapításánál figyelmen kívül maradnak. A keresetben szereplő 326 849 Ft összegű késedelmi kamat azonban nem a fenti követelés járuléka. Ez az összeg a per tárgyát nem képező - az alperes által késedelmesen kiegyenlített 5 959 024 Ft - lízingdíj kamata volt, és mert ezt a tőkésített késedelmi kamatot a felperes a főkövetelés nélkül önállóan perelte, maga is a főkövetelés részévé vált. Valójában a felperes egy eljárásban ugyanabból a jogviszonyból eredő több igényét érvényesítette, ezért a pertárgy értékének megállapításánál a Pp. 25. §-ának (3) bekezdése, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerint is a követeléseket össze kell adni, és az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni. A keresettel érvényesített követelések együttes összege a 10 000 000 Ft-ot meghaladja, ezért a per a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó -, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az iratok áttételét mellőzte. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 393/1993. sz.)