adozona.hu
BH 1994.8.443
BH 1994.8.443
A megindult felszámolási eljárásban érvényes jognyilatkozatot - három eset kivételével - csak a felszámoló tehet. Az adós erre irányuló kérelme alapján tehát a bíróság a felszámolási eljárást nem szüntetheti meg [1991. évi IL. tv. 34. § (2) bek., 41. §, 51. § (1) bek., 56. §, 60. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A adós kérelme alapján indult csődeljárás során az adós és hitelezői között nem jött létre egyezség, ezért a megyei bíróság az 1992. augusztus 13-án kelt végzésével hivatalból megindította az adós elleni felszámolási eljárást.
Az így megindult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 3-án hozott végzéssel - az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 27. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a törvény 3. §-ának f/1. pontjára - megállapította, hogy az adós fizetésképtelen.
E ...
BH 1994.8.443 A megindult felszámolási eljárásban érvényes jognyilatkozatot - három eset kivételével - csak a felszámoló tehet. Az adós erre irányuló kérelme alapján tehát a bíróság a felszámolási eljárást nem szüntetheti meg [1991. évi IL. tv. 34. § (2) bek., 41. §, 51. § (1) bek., 56. §, 60. § (2) bek.].
A adós kérelme alapján indult csődeljárás során az adós és hitelezői között nem jött létre egyezség, ezért a megyei bíróság az 1992. augusztus 13-án kelt végzésével hivatalból megindította az adós elleni felszámolási eljárást.Az így megindult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 3-án hozott végzéssel - az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 27. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a törvény 3. §-ának f/1. pontjára - megállapította, hogy az adós fizetésképtelen.
E végzés jogerőre emelkedését követően, az 1992. szeptember 16-án kelt végzésével a bíróság a "felszámolási eljárást" megindította, és elrendelte a határozatnak a Cégközlönyben való közzétételét. A végzésben felszámolóként a K. H. Vagyonkezelő Részvénytársaságot jelölte ki, a felszámolás kezdő időpontjaként pedig a Cégközlönyben történő közzététel napját határozta meg.
Az elsőfokú bíróság a felszámolás elrendelését tartalmazó végzésének a hivatalos lapban - 1992. október 22-én történt - közzététele után, október 26-án kelt végzésével a felszámolási eljárást megszüntette. A határozat indokolásában megállapította, hogy az adós kérte az eljárás megszüntetését, mivel a gazdaság és ezzel együtt az ott dolgozók munkaviszonyának megmentése érdekében reális tervet dolgozott ki; a tervet az adós a beadványában részletesen ismertette. Erre figyelemmel a bíróság a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. §-ának e) pontja alapján hozta meg döntését. Az 1992. október 28-án kelt végzéssel pedig elrendelte a bíróság a felszámolási eljárás megszüntetésének a Cégközlönyben való közzétételét, s egyúttal a felszámoló tisztségéből felmentette. Az utóbbi két végzést az adós, valamint a felszámoló részére kézbesítette a bíróság. Ez a végzés közzétételéről szóló közlemény a Cégközlöny 1992. november 19-i számában jelent meg.
Az elsőfokú bíróság utóbbi végzései ellen a felszámoló, a 15. sorszámú - számukra nem is kézbesített - döntés ellen a B. Bank Rt., továbbá az I. Kft. hitelezők nyújtottak be fellebbezést. Mivel a B. Bank Rt. fellebbezésében vagylagosan a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet is előterjesztett, a bíróság elrendelte annak új számra lajstromozását. Tartalma alapján ugyanígy felszámolási eljárás iránti kérelemnek tekintette a bíróság az I. Kft. fellebbezését, s mindkét beadvány újraiktatásra került.
Az ily módon indult újabb felszámolási eljárás során a felszámoló mindvégig fenntartotta korábbi fellebbezését, s mivel a megyei bíróságnak az adós fizetésképtelenségét újra megállapító végzés ellen az adós fellebbezést nyújtott be, a felszámoló ismételten kérte korábbi fellebbezésének a Legfelsőbb Bírósághoz való felterjesztését.
A fellebbezésben a felszámoló az elsőfokú bíróság által hozott, a felszámolási eljárást megszüntető végzéseknek a hatályon kívül helyezését, s a bíróságnak a felszámolási eljárásra való utasítását kérte. lndokolásul arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a végzések törvénysértőek, s azok a hitelezők érdekeit súlyosan sértik. Kifejtette, az eredménytelen csődeljárást követően hivatalból indult felszámolási eljárást - véleménye szerint - az adós egyoldalú kérelmére nem lehet megszüntetni. A Csftv. értelmében a felszámolási eljárás csak a jogszabályban meghatározott egyezségi tárgyalás alapján szüntethető meg. A hitelezők érdekeit pedig azért sérti a bíróság döntése, mert a felszámolási eljárás - a végzések jogerőre emelkedésével - anélkül szűnne meg, hogy az adós fizetőképessé vált volna. A fellebbezést kiegészítő beadványában azt is bejelentette a felszámoló, hogy mivel időközben a Cégközlöny 1992. november 19. számában - fellebbezés ellenére - megjelent az eljárást megszüntető végzésről szóló közlemény, azt a határozat előzetesen végrehajthatóvá nyilvánításának tekintve, ugyancsak fellebbezéssel kívánja megtámadni, s kérte a közlemény visszavonását. Az elsőfokú bíróság végzéseinek a másodfokú bíróság által történő helybenhagyása esetére a felszámolói díj vonatkozásában jogfenntartó nyilatkozatot is tett.
Az adós - a felszámoló intézkedései elleni korábbi kifogása fenntartása mellett - azt az észrevételt tette a felszámoló fellebbezésére, hogy véleménye szerint a felszámoló a végzések elleni fellebbezésre nem jogosult.
A felszámoló fellebbezése megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta döntése alapjául, azt - a fentiekben írtak szerint - kiegészítette a jelen üggyel egyidejűleg felülbírált felszámolási eljárás irataiba foglaltan előadottakkal. Az elsőfokú bíróságnak a tényekből levont jogi következtetését azonban nem találta helytállónak a Legfelsőbb Bíróság. Az ezen ügyre irányadó, Csftv. 34. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. E főszabály alól három esetben enged kivételt a törvény. Így az adós a felszámolás elrendelését, közzétételét követően kezdeményezheti a bíróságnál - az általa készített, a fizetőképessége helyreállítására alkalmas program és egyezségi javaslat egyidejű előterjesztésével - egyezségi tárgyalás kitűzését (Csftv. 41. §); továbbá a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet a felszámoló jogszabálysértő, valamint az érdekeit sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen [Csftv. 51. § (1) bekezdés*]; valamint megilleti a kifogásolás joga a felszámoló által előterjesztett zárómérlegben vagy záró egyszerűsített mérlegben, illetőleg a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakkal szemben (Csftv. 56. §).
A csődtörvény szabályozása értelmében a felszámolás elrendelését, közzétételét követően csak egy módon fejeződhet be a felszámolási eljárás az adós gazdálkodó szervezet
megszüntetése nélkül: erre csak akkor van lehetőség, ha a már hivatkozott egyezségi tárgyaláson az adós és hitelezői egyezséget kötnek, s azt a bíróság jóváhagyja. A csődtörvény 60. §-ának (2) bekezdése szerint, a törvény 41-45. §-aiban részletesen szabályozott, a felek között létrejött ún. kényszeregyezséget jóváhagyó végzésében dönt a bíróság - egyebek mellett - a felszámolási eljárás befejezéséről.
Az adott felszámolási eljárásban az adós a felszámolás elrendelést követően a felszámolási eljárás megszüntetése iránti kérelmében azt adta elő, hogy a gazdálkodó szervezet fizetőképességének helyreállítására alkalmas programot dolgozott ki. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az adósnak a reorganizációs tervet is tartalmazó beadványát a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, tartalma alapján egyezségi tárgyalás kitűzése iránti kérelemnek tekinti, s annak alapján teszi meg a szükséges intézkedéseket.
Minthogy az adós az egyezségi tárgyalásra irányuló kérelmen kívül a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatosnak minősülő, a felszámolási eljárás megszüntetésére irányuló kérelem előterjesztésére nem volt jogosult, továbbá a csődtörvénynek az eljárás befejezésére vonatkozó kifejezett rendelkezéseire tekintettel a felszámolási eljárás megszüntetésének sincs helye, nem helytálló az első fokon eljárt bíróságnak az eljárást megszüntető végzése.
Az ellen a felszámoló, mint a felszámolási eljárásnak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok tételére jogosult alanya, jogszerűen terjesztett elő fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek miatt az eljárt bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a felszámolási eljárás további folytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróságnak a fellebbező által sérelmezett, egyébként külön fellebbezéssel nem támadható, a felszámolási eljárás megszüntetését tartalmazó végzés közzétételéről rendelkező határozatát is. Az elsőfokú bíróságnak emiatt intézkednie kell e hatályon kívül helyezés Cégközlönyben való közzététele iránt.
A felszámolási eljárás további folytatása - a leírtak értelmében - nem zárja el az adóst attól, hogy a csődtörvény által biztosított lehetőségével élve, egyezségi tárgyalás keretében a hitelezőivel kötött egyezség alapján kísérelje meg a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megszüntetését, s érje el a felszámolási eljárás befejezését. (Legf. Bír. Fpkf. II. 31. 182/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv. egyes rendelkezéseit - így többek között a tv. 51. §-ának (1) bekezdését, valamint az 56. §-át az 1993. évi LXXXI. tv. 22. és 24. §-ai módosították, ez azonban a tétel helytálló voltát nem érinti.