adozona.hu
BH 1994.7.396
BH 1994.7.396
Csak a készpénz formában befektetett összeget lehet a befektetési ösztönző kedvezmény tekintetében figyelembe venni [1989. évi XLV. tv. 35. § (1) bek. a) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes egyéni vállalkozásánál az 1992. február 13-tól március 14-ig terjedő időben adóellenőrzést végzett az 1988., 1989. és 1990-es évek vonatkozásában. Az 1992. április 15-én kelt határozatával általános forgalmiadó-, valamint jövedelemadó-hiányt állapított meg 765 754 Ft összegben, és egyben 230 000 Ft bírságot szabott ki. Az indokolásból kitűnően a felperes 1990. december 5-én kft. alapításában vett részt és törzsbetétjének értéke 750 000 Ft volt. A társasági sz...
BH 1994.7.396 Csak a készpénz formában befektetett összeget lehet a befektetési ösztönző kedvezmény tekintetében figyelembe venni [1989. évi XLV. tv. 35. § (1) bek. a) p.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperes egyéni vállalkozásánál az 1992. február 13-tól március 14-ig terjedő időben adóellenőrzést végzett az 1988., 1989. és 1990-es évek vonatkozásában. Az 1992. április 15-én kelt határozatával általános forgalmiadó-, valamint jövedelemadó-hiányt állapított meg 765 754 Ft összegben, és egyben 230 000 Ft bírságot szabott ki. Az indokolásból kitűnően a felperes 1990. december 5-én kft. alapításában vett részt és törzsbetétjének értéke 750 000 Ft volt. A társasági szerződés szerint a törzsbetét 6 db 100 000 Ft értékű kincstárjegyből, 1 db 80 000 Ft és 1 db 70 000 Ft értékű üzemanyagtartályból állt. A kincstárjegyek a Bank 4. számú fiókjánál kerültek letétbe helyezésre.A társasági szerződés szerint az adózó értékpapíroknak, illetve üzemanyagtartályoknak a társaság rendelkezésre bocsátásával szerezte meg a kft. üzletrészt, nem pénzösszeg kifizetésével.
Tekintettel arra, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés csak a tényleges kifizetés tényét preferálja, az adózó sem az értékpapírok, sem az üzemanyagtartályok értékével nem csökkentheti összjövedelmét.
A másodfokú adóhatóság az 1992. június 10-én kelt határozatával részben megváltoztatta az első fokú határozatot. A felperes az 1993. június 4-én érkezett keresetével kérte a másodfokú adóhatóság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az 1989. évi XLV. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogosult az adókedvezmény igénybevételére.
A keresetet azzal indokolta, hogy a hivatkozott jogszabály alapján az összjövedelemből annak 30%-áig terjedő mértékben levonható a belföldön alapított kft.-üzletrész megszerzésére az adott évben kifizetett összeg. Nem vitatható ugyanis az a tény, hogy ebben az esetben az értékpapír készpénzként funkcionál. Téves a másodfokú adóhatóság azon álláspontja, hogy kincstárjegy pénzbeli hozzájárulásként nem vehető figyelembe.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A városi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján 1992. november 18-án hozott ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság az 1993. február 8-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogvitában alkalmazandó 1989. évi XLV. törvény 35. §-ának (1) bekezdését azonban tévesen értelmezte. E jogszabályi rendelkezés tételesen felsorolja azokat a befektetési célokat, módokat, amelyeket a jogalkotó az adózás alól kivont, illetve preferálni kívánt. Ilyen a kft.-üzletrész megszerzésére az adott évben kifizetett összeg, de nem tekinthető ilyennek - az elsőfokú bíróság értelmezésével ellentétben - a kincstárjegy megvásárlására fordított összeg.
A tényállás szerint a felperes 1990. szeptember 21-én 6 db 100 000 Ft értékű kincstárjegyet váltott. Majd 1990 decemberében oly módon vett részt a kft. alapításában, hogy a 600 000 Ft értékű kincstárjegyet a kft. rendelkezésére bocsátotta pénzbeli betétként. A felperes tehát készpénzét kincstárjegy vásárlására fordította, ez volt készpénzének elsődleges felhasználása.
A kincstárjegyet az állam a módosított 1987. évi 23. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a rövid lejáratú hitelszükségletének fedezésére bocsátotta ki az 1989. évi L. törvény értelmében az állami költségvetés hiányának fedezése céljából. Éppen ezért kedvező kamatfeltételek és állami garancia fűződik hozzá. A felperes által váltott kincstárjegyeknek a kft. rendelkezésére való bocsátása olyan további felhasználási mód, amelyet a már korábban hivatkozott jogszabály nem kívánt kedvezményben részesíteni.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1993. május 17-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő. Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az 1989. évi XLV. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezést. A kincstárjegy mint értékpapír ugyanis nem csupán a banki forgalomban, de közgazdasági és jogi szempontból is pénzhelyettesítő eszköznek minősül. Az értékpapír fizető eszközként éppen úgy felhasználható, mint a készpénz.
Mindezek alapján az adókedvezmény köréből nem lehet kizárni az értékpapírral történő üzletrészszerzést. Döntő tehát az, hogy a törvény nem szűkíti le az üzletrész ellenértékét a készpénzre. A törvény nem tartalmaz megszorító értelmező rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a kifizetett összeg alatt csupán készpénzt kell érteni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy kincstárjeggyel szerzett kft.-üzletrész után is részesülhet adókedvezményben. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az 1989. évi XLV. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, amely kimondja, hogy "az összjövedelem 30%-áig terjedő mértékben levonható: az év utolsó napján még birtokolt részvény, részjegy, vagyonjegy, kft.-üzletrész, szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a Minisztertanács rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapír megszerzésére az adott évben kifizetett összeg".
A jogszabályból egyértelműen kitűnik, hogy csak a pénzbeli teljesítéseknél lehet figyelembe venni az 1990. évi személyi jövedelemadó jogszabályban biztosított, ún. befektetési ösztönzési kedvezményt. A jogszabály csak a készpénz formájában befektetett összeg után engedélyezi az adóalap csökkentését.
Ezért az adókedvezmény tekintetében helyesen döntött a megyei bíróság. Ez annál is inkább így van, mert a társasági szerződés 6.5 pontja szerint a kincstárjegy kamataival a felperes rendelkezik. (Legf. Bír. Kfv. II. 25 422/1993. sz.)