adozona.hu
BH 1994.7.391
BH 1994.7.391
A bíróság a gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben pénzbírságot a felszámolási eljárás során is csak abban az esetben szabhat ki, ha a gazdálkodó szervezet vezetőjét a pénzbírság kiszabásának lehetőségére előzetesen figyelmeztette [Pp. 5. § (1) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. 6. § (2) bek., 31. §, 33. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésében az adós volt ügyvezetőjét 15 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a törvény 31. §-ában írt, a felszámolóval történő együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
A végzés ellen a volt ügyvezető nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a megváltoztatását és a pénzbírság kiszabásának a mellőzését kérte. Fellebbezésének indokaként előadta, hogy az általa készített, a felszámoló részére átadott ...
A végzés ellen a volt ügyvezető nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a megváltoztatását és a pénzbírság kiszabásának a mellőzését kérte. Fellebbezésének indokaként előadta, hogy az általa készített, a felszámoló részére átadott iratok adatai azért nem voltak teljesek, mert a hitelezők által érvényesített kamatok összegét nem ismerte. Időközben azonban az említett mulasztást pótolni tudja, és a módosított mérleget el fogja küldeni a felszámoló részére. A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében bejelentette, hogy az ügyvezető által szolgáltatott adatok nem teljesek.
A fellebbezés alapos.
A Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket a törvény nem szabályoz meghatározott kivételekkel -, a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A bíróság hivatalból köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a per elhúzására, vagy az igazság kiderítésének meghiúsítására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására - a szükséghez képest ismételten is - figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a (3) bekezdésben írtakra is, amelyek szerint a bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselőt), aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti.
Az elsőfokú bíróság az ügyvezetőt a pénzbírság kiszabásának lehetőségére nem figyelmeztette, így a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata értelmében az elsőfokú bíróság nem alkalmazhatott volna olyan szankciót, amelyet korábban kilátásba nem helyezett. A jogbiztonsághoz fűződő alapvető érdek ugyanis megköveteli, hogy a fél tudjon mulasztása, késedelme esetleges jogkövetkezményeiről és csak olyan következménnyel számolhasson, amelyet korábban vele közöltek.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az ügyvezetővel szemben a pénzbírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 33 123/1993. sz.)