adozona.hu
BH 1994.7.382
BH 1994.7.382
Az azonnali beszedési megbízás teljesítését a banknak akkor is meg kell tagadnia, ha arra a következtetésre jut, hogy az említett fizetési módra vonatkozó megállapodást is tartalmazó szerződést aláíró és a bankszámla felett rendelkezésre jogosultként hozzá bejelentett személy azonos, de eltérő az említett személy aláírásának módja [Ptk. 529. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 12. § (1) és (2) bek., 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. r. alperes között 1991. január hó 16. napján szerződés jött létre, amely szerint a felperes - évi 33%-os kamat fizetése ellenében - 11 650 000 Ft kölcsönt nyújt az I. r. alperesnek. A szerződés értelmében a kölcsön vissza fizetésének határideje 1991. július 16. napján de legkésőbb a folyósítástól számított 181. naptári napon jár le (32 pont); a szerződésben az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes esedékességkor a kölcsön összegét az I. r. alperes számlájáról in...
BH 1994.7.382 Az azonnali beszedési megbízás teljesítését a banknak akkor is meg kell tagadnia, ha arra a következtetésre jut, hogy az említett fizetési módra vonatkozó megállapodást is tartalmazó szerződést aláíró és a bankszámla felett rendelkezésre jogosultként hozzá bejelentett személy azonos, de eltérő az említett személy aláírásának módja [Ptk. 529. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 12. § (1) és (2) bek., 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény*].
A felperes és az I. r. alperes között 1991. január hó 16. napján szerződés jött létre, amely szerint a felperes - évi 33%-os kamat fizetése ellenében - 11 650 000 Ft kölcsönt nyújt az I. r. alperesnek. A szerződés értelmében a kölcsön vissza fizetésének határideje 1991. július 16. napján de legkésőbb a folyósítástól számított 181. naptári napon jár le (32 pont); a szerződésben az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes esedékességkor a kölcsön összegét az I. r. alperes számlájáról inkasszóval leemelje (4.1 pont). A felperes az I. r. alperes bankszámláját vezető II. r. alpereshez 1991. november 5-én két azonnali beszedési megbízást nyújtott be. A 124. számú azonnali beszedési megbízás az 1991. január 16-i szerződésre hivatkozással 10 000 000 Ft, a 125. számú azonnali beszedési megbízás pedig a szerződés szerinti késedelmi kamat címén 1 374 246 Ft átutalására irányult. A II. r. alperes az azonnali beszedési megbízásokat 1991. november 11-én kelt levelével azzal küldte vissza, hogy a megbízások nem teljesíthetők, mert "A fizető aláírása nem cégszerű". A felperes 1991. november hó 23. napján levelet intézett a II. r. alpereshez, amelyben kifogásolta az azonnali beszedési megbízások teljesítésének megtagadását, kérte a II. r. alperest, hogy álláspontját megfelelő indokokkal és bizonyítékokkal támassza alá, egyben kártérítési igényt jelentett be a II. r. alperessel szemben. A II. r. alperes 1991. december 5-én kelt válaszában - a 412/1987. (PK. 17) MNB közleményre utalva - közölte, hogy az azonnali beszedési megbízást a pénzintézet csak abban az esetben teljesíti, ha "egy esetre szóló megállapodás esetén a jogosult csatolja az azonnali beszedési megbízáshoz a megállapodás eredeti példányát", és a megállapodást a kötelezett a pénzintézetnél bejelentett módon írta alá. Az ügyben viszont a felperes nem mellékelte az azonnali beszedési megbízással való fizetésre kötött megállapodás eredeti példányát, és a felperes által csatolt megállapodás aláírása nem a II. r. alperesnél bejelentett módon történt. Ha az azonnali beszedési megbízások és mellékletük (a szerződés) az említett követelményeknek meg fognak felelni, a II. r. alperes a megbízásokat teljesíteni fogja.A felperes 1991. december 30-án újabb levelet intézett a II. r. alpereshez, amely szerint az azonnali beszedési megbízásokhoz a fizetési módra vonatkozó megállapodás eredeti példányát csatolta, amelyen az aláírás cégszerű. A felperes levele utalt arra, hogy nem ismeri a II. r. alperesnél bejelentett aláírást, és így az ezzel kapcsolatos kifogás alaposságáról nem tud meggyőződni, de véleménye szerint az MNB közlemény nem lehet ellentétes a Polgári Törvénykönyvvel és más jogszabályokkal - így a 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezéssel -, amelyek a szerződések érvényességét, továbbá az azonnali beszedési megbízás feltételeit szabályozzák. Ha az I. r. alperes a szerződést nem a II. r. alperesnél bejelentett módon írta alá, erre a II. r. alperesnek kellett volna az I. r. alperes figyelmét - a hiba orvoslása érdekében - nyomban felhívnia. A levéllel a felperes ismételten megküldte a II. r. alperesnek az azonnali beszedési megbízásokat és a megállapodást, kérve a megbízásokban szereplő összegek átutalását, s hivatkozott arra, hogy az azonnali beszedési megbízások nem teljesítése esetén a II. r. alperessel szemben igényét bírósági úton fogja érvényesíteni. A II. r. alperes 1992. február 7-án kelt válaszában elfogadta, hogy az inkasszók mellékletét képező szerződés megfelelően tartalmazza az azonnali beszedési megbízással való fizetésre vonatkozó megállapodást, álláspontja szerint azonban a megbízások nem teljesíthetők, mert a megállapodáson az alperes részéről K. M. nem a II. r. alperesnél bejelentett módon írta alá a nevét. Utalt a felperessel folytatott telefonbeszélgetésre, amelynek értelmében az alaki hiba bármilyen megfelelő kijavítása esetén az azonnali beszedési megbízásokat teljesíti.
A felperes megkísérelte követelését az I. r. alperessel kötött szerződés módosítása útján érvényesíteni, ez elől azonban az I. r. alperes elzárkózott. Ezt követően a felperes 1992. április hó 8. napján keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben - az I. r. alperes részbeni teljesítésére figyelemmel - az I. r. és a II. r. alpereseket 9 146 246 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében - amelyet a II. r. alperessel szemben a Ptk. 198. §-ának (3) bekezdésére, jogszabály alapján fennálló kötelezettség nem teljesítésére alapozott - hivatkozott többek között arra is, hogy a II. r. alperestől kérte: adjon lehetőséget a nála bejelentett aláírások formájának megvizsgálására, kérését azonban a II. r. alperes - utalva a banktitok védelmére - nem teljesítette. Az I. r. alperes a per során tartozását elismerte azzal, hogy azt az ellene 1992. március hónapban indított felszámolási eljárás miatt kiegyenlíteni nem tudja; a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 10 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, míg a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. A keresetnek a II. r. alperessel szemben történt elutasítása tekintetében az ítélet indokolása arra utalt, hogy a felperes követelése II. r. alperesre való áthárításának - az eddigi tényállás alapján nincsenek meg a feltételei; a felperes követelését a II. r. alperes ellen külön perben kísérelheti meg érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és - a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva - a II. r. alperes kártérítési felelőssége fennállásának megállapítását kéne. Keresetváltoztatásával kapcsolatban utalt arra, hogy a megállapítás iránti keresetnek a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei fennállnak. A bíróság ítéletének első fokon való jogerőre emelkedése ugyanis kizárná követelésének a II. r. alperes ellen való érvényesítését abban az esetben, ha a követelt összeghez az I. r. alperessel szemben annak felszámolása miatt - nem tud hozzájutni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes által 1991. november 5-én benyújtott 124. és 125. számú beszedési megbízások teljesítésének elmulasztása miatt a II. r. alperes kártérítési felelőssége a felperessel szemben fennáll. Az ítélet indokolása az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - többek között - azzal egészítette ki, hogy az I. r. alperes a II. r. alperesnél vezetett bankszámlája felett rendelkezési jogosultsággal rendelkező, aláírásra jogosult személyek között K. M. nevét a vezeték- és utónév rovatban gépelve K. M.-ként tüntette fel, a nyomtatványon szereplő saját kezű aláírás módja pedig a K. szó és az M. szóból az M.-betű első szára. A felperes és az I. r. alperes által kötött - az azonnali beszedési megbízáshoz csatolt - szerződésen viszont K. M., a teljes kézzel írt név olvasható.
A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. és a II. r. alperesek között létrejött bankszámla-szerződésben a II. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy - többek között az I. r. alperes bankszámlája terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti [Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése]. A felek a bankszámlaszerződésben megállapodtak a megbízások szabályszerűségének feltételeiként abban is, hogy a számlatulajdonos köteles a számla felett rendelkezni jogosult személyek aláírását bejelenteni a banknak, a bank pedig - a szerződés részévé vált üzletszabályzat alapján - az aláírásokat vizsgálja, s ha azok nem egyeznek a bankkal közölt aláírással, a megbízás teljesítését megtagadja. Az I. r. alperes a 412/1987. (PK. 17.) MNB közlemény 4. pontja szerint a II. r. alperesnél a bankszámlája felett rendelkezésre jogosult személyként K. M.-et is bejelentette. A II. r. alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a 412/1987. (PK. 17.) MNB közlemény 25., 27. és 29. pontjaiban foglalt feltételek vizsgálata során a szerződésben szereplő aláírásokat egyeztetnie kellett a nála nyilvántartott aláírásokkal. Alaptalan azonban az a hivatkozás, hogy a szerződés aláírása az I. r. alperes részéről nem a II. r. alperesnél bejelentett módon történt.
A másodfokú ítélet indokolása értelmében az aláírás-nyilvántartó okiraton - a géppel kiírt teljes, vezeték- és utónévvel szemben - a kézírásos aláírásban valóban hiányzott a vezetéknév mellett az utónév feltüntetése, ezzel szemben a szerződésen a kézírásos vezetéknév mellett az utónév is alá volt írva. Ez a körülmény azonban - mivel ránézéssel is megállapítható volt, hogy a vezetéknév aláírása mindkét okiraton ugyanazon személytől származott, és a bejelentett aláírás-nyilvántartó lapon is K. M. volt feltüntetve aláírásra jogosultként - nem adhatott kétségre okot a tekintetben, hogy a kötelezett I. r. alperes részéről a két aláírás ugyanazon aláírásra jogosult személy aláírása, s így a fenti számú MNB közlemény 27. pontjában foglaltaknak megfelelt. Ezért a II. r. alperes alaptalanul tagadta meg a perbeli azonnali beszedési megbízások teljesítését. A Legfelsőbb Bíróság ítélete hivatkozik arra is, hogy az aláírások jellege megváltozhat, és azonosságuk megítélése erősen szubjektív. Ha a II. r. alperesnek kétsége volt a tekintetben, hogy a szerződést és az aláírás-nyilvántartó lapot azonos személy írta alá, az aláírások azonos személytől való származást a II. r. alperesnek kellett volna az I. r. alperessel tisztáznia. Az azonnali beszedési megbízás ugyanis olyan fizetési mód, amely biztosítékot nyújt a jogosultnak arra, hogy pénzéhez - ha a bankszámlán rendelkezésre áll - a kötelezett hozzájárulása nélkül is hozzájusson. A jogosult egyébként nem ismerheti, hogy a kötelezett által beadott aláírás-nyilvántartó az aláírásra jogosult teljes- vagy csak a vezeték nevét tartalmazza. A bank magatartása - az adott helyzetben elvárható magatartás elmulasztása - bizonytalan helyzetet teremt, zavarja a gazdasági életben a pénzügyek gyors lebonyolítását, és visszaélésekre is lehetőséget ad. A II. r. alperes tehát az azonnali beszedési megbízások teljesítésének megtagadása során nem tett eleget kötelezettségeinek, s amennyiben ezzel a magatartásával a felperesnek kárt okozott - felperes követelése az I. r. alperessel szemben nem lenne behajtható - a kártérítési felelőssége [Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése] fennáll.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtotta be felülvizsgálati kérelmet arra hivatkozva, hogy az ítélet - amely a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésén alapul - jogszabálysértő; erre figyelemmel kérte a Legfelsőbb Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását. A kérelem szerint - a jogerős ítélettel ellentétben - a pénzügyi műveletek gyors lebonyolításhoz fűződő gazdasági érdekek veszélyeztetését, a visszaélések lehetőségének megteremtését az jelentené, ha a perbeli és az ahhoz hasonló esetekben a banknak az azonnali beszedési megbízások teljesítése kötelezettsége volna. Az azonnali beszedési megbízások esetében ugyanis "ellenérdekű felek között történik a pénzmozgás oly módon, hogy az egyik félnek valóban nincs befolyása azokra"; ezért szükséges a bankok aktív szerepe, ami a bankszámla feletti rendelkezési jogosultság vizsgálata útján valósul meg.
A banknak ugyanakkor nem azt kell vizsgálnia, hogy az aláírási kartonon és az inkasszó megállapodáson az aláírások ténylegesen ugyanattól a személytől származnak-e - ehhez nincs is szakmai apparátusa -, hanem csak azok azonosságát köteles vizsgálni. A kizárólag családnevet feltüntető aláírás pedig nem tekinthető azonosnak azzal, amelyik utónevet is tartalmaz. Az aláírások vizsgálata és ennek alapján az inkasszó visszautasítása csak objektív, alaki elemek alapján képzelhető el. Ha a bank joga és kötelezettsége ennél szélesebb értelmezést kapna, ez szubjektív elemek megjelenéséhez, mérlegeléséhez vezetne. Ilyen szubjektív alapra helyezné a vizsgálatot, ha a bank - az aláírások közötti formális eltérés ellenére - az aláírások azonos személytől való származását szemrevételezéssel állapítaná meg.
A felperes a felülvizsgálati tárgyaláson ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében nem jogszabálysértésre, hanem bírói mérlegelés körébe tartozó kérdésre hivatkozott. Erre figyelemmel a kérelem elutasítását kérte; a bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálatát ugyanis csak azon a címen lehet kérni, hogy az ítélet jogszabálysértő. A felperes ellenkérelmében érdemben is vitatta a felülvizsgálati kérelemben előadottakat. Így többek között kifejtette, hogy a II. r. alperes a felperes azonnal beszedési megbízásait azért nem teljesítette, mert álláspontja szerint az I. r. alperes részéről történt aláírás nem volt cégszerű, ez viszont nem felel meg a tényeknek.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni; a kérelemben - többek között - elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja [272. § (2) bekezdés). A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Ptk. 529. §-ának (1)bekezdésével. Eszerint ugyanis a pénzintézet a bankszámlaszerződéssel - egyebek mellett - arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközök terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti; jogszabálysértő tehát a II. r. alperes pénzintézet kártérítési felelősségének megállapítása - a véleménye szerint - nem szabályszerű azonnali beszedési megbízások teljesítésének megtagadása miatt. Mivel a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében ezek alapján arra hivatkozott, hogy a jogerős bírósági ítélet jogszabálysértő, felülvizsgálati kérelmét érdemben kellett elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg azt, hogy az I. r. és a II. r. alperesek között 1990. október hó 24. napján létrejött bankszámlaszerződés tartalmát a szerződésben nem szabályozott kérdésekben - a szerződés 10. pontja értelmében - a II. r. alperes üzletszabályzata, a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a Magyar Nemzeti Bank körlevelei és közleményei, valamint a Polgári Törvénykönyvnek a bankszámlaszerződésre és a megbízásra vonatkozó szabályai határozzák meg. Helyes a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy a felperes 124. és 125. számú azonnali beszedési megbízásainak teljesítésével kapcsolatban a II. r. alperesnek a 8001/1991. (PK. 20.) MNB közlemény folytán 1992. március hó 31. napjával hatályát vesztett, de az ügyben még irányadó 412/1987. (PK. 17.) MNB közleményben foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, s az azonnali beszedési megbízással való fizetésre kötött megállapodáson szereplő aláírásokat a közlemény 27. pontja alapján kellett vizsgálnia. Tévesek azonban az ezekből levont jogi következtetések.
A 412/1987. (PK. 17.) MNB közlemény 27. pontja ugyanis kimondja, hogy az azonnali beszedési megbízással történő fizetésre kötött megállapodásokat a kötelezettnek a pénzintézetnél bejelentett módon kell aláírnia. A közlemény tehát nem az aláíró személy, hanem az aláírási mód azonosságának a követelményét fogalmazza meg. Az azonnali beszedési megbízás teljesítését ezért a banknak akkor is meg kell tagadnia, ha - szemrevételezéssel vagy egyébként - a hozzá tett bejelentés szerint aláírásra jogosult személy azonos, de eltérő az említett személy aláírásának módja. Ilyen értelmezésre adnak alapot a cégjegyzésre jogosultak aláírására vonatkozó általános érvényű rendelkezések is, amelyek szerint az említett személyeknek olyan formában kell aláírniuk, ahogyan azt a cég hiteles cégaláírási nyilatkozata (címpéldány) tartalmazza, s ez - többek között - magában foglalja a cégjegyzésre jogosultak aláírásának mintáját is [1989. évi. 23. törvényerejű rendelet 12. §-ának (1) és (2) bekezdése). Kétségtelen, hogy az aláírás - amint erre a jogerős ítélet utal - változhat; erre az esetre is irányadóan írja elő a bankszámlaszerződés a bankszámlák felett rendelkezésre jogosult személyek aláírásában beálló változások bejelentését a bankhoz (3. pont). A felperes azonnali beszedési megbízásainak alapjául szolgáló - a felperes és az I. r. alperes között létrejött - megállapodást K. M. nem vitásan a pénzintézetnél bejelentettől eltérő módon írta alá; erre figyelemmel a megbízások teljesítését a II. r. alperes megalapozottan tagadta meg.
A fentiekre figyelemmel téves a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az a megállapítása is, hogy az aláírások azonosságának megítélése erősen szubjektív, és ezért a II. r. alperesnek - kétsége esetén - az aláírások azonos személytől való származását az I. r. alperessel tisztáznia kellett volna. Az aláírás módjának azonossága ugyanis objektív módon elbírálható, az azonnali beszedési megbízások teljesítésének szempontjából pedig ennek van jelentősége. Mivel az azonnali beszedési megbízás útján a jogosult - amint erre a jogerős ítélet is kitér - a kötelezett hozzájárulása nélkül juthat hozzá a pénzéhez, a II. r. alperesnek a megbízásokkal kapcsolatos kifogásairól nem az I. r. alperest, hanem a felperest kellett tájékoztatnia, ezt viszont több alkalommal is megtette.
Az ügy elbírálásának szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a jogosult nem ismeri a kötelezett bankszámlája felett rendelkező személyek aláírásának a pénzintézetnél bejelentett módját. Ebből sem következik, hogy a II. r. alperesnek az aláírással kapcsolatos kifogásait az I. r. alperessel is közölnie kellett volna, mert részére ilyen kötelezettséget a bankszámlaszerződés nem írt elő, s a jogosult a kötelezett bankszámlájával kapcsolatos számos más tényt sem ismer (pl. a bankszámla felett rendelkezésre jogosult személyek köre, a számlán szereplő pénz összege).
Mivel a fentiekre figyelemmel a II. r. alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gfv. X. 33 025/1993. sz.)
* A 412/1987. (PK. 17.) MNB közlemény 1992. március hó 31. napján hatályát vesztette, de a tétel az új szabályozás [3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés] mellett is irányadó.