adozona.hu
BH 1994.6.344
BH 1994.6.344
Az illetékfizetési kötelezettség tekintetében nem minősül a kezelői jog ellenérték nélküli megszerzésének, ha a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv hoz határozatot az ingatlan kezelésbe adásáról [1986. évi I. tv. 3. § (2) bek. b) pont, 9/1986. (IV. 11.) PM r. 5. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az illetékhivatal az 1991. július 17-én kelt határozatával 29 435 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperes jogelődjét, a H. vállalatot. A másodfokú hatóságként eljárt köztársaság megbízott hivatala az 1992. május 13-án kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és a megfizetendő illeték összegét 102 395 000 Ft-ra felemelte. Az indokolásból kitűnően a szerződés tárgyát képező ingatlanok forgalmi értékét az illetékhivatal 200 000 000 Ft-ban határozta meg. A fellebbezési ...
BH 1994.6.344 Az illetékfizetési kötelezettség tekintetében nem minősül a kezelői jog ellenérték nélküli megszerzésének, ha a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv hoz határozatot az ingatlan kezelésbe adásáról [1986. évi I. tv. 3. § (2) bek. b) pont, 9/1986. (IV. 11.) PM r. 5. § (1) bek. c) pont].
Az illetékhivatal az 1991. július 17-én kelt határozatával 29 435 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperes jogelődjét, a H. vállalatot. A másodfokú hatóságként eljárt köztársaság megbízott hivatala az 1992. május 13-án kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és a megfizetendő illeték összegét 102 395 000 Ft-ra felemelte. Az indokolásból kitűnően a szerződés tárgyát képező ingatlanok forgalmi értékét az illetékhivatal 200 000 000 Ft-ban határozta meg. A fellebbezési eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az ingatlanok forgalmi értéke 780 000 000 Ft-ban került megállapításra. Ezen összeg figyelembevételével és 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásával kötelezte a felperesi jogelődöt az illeték megfizetésére. A felperes jogelődje az 1992. június 15-én előterjesztett keresetében támadta az alperesi határozatot és kérte annak hatályon kívül helyezését jogszabálysértés miatt. A kereset indokaként előadta, hogy az alperesi határozatnak nincs jogalapja. Vitatta, hogy a perbeli jogügylet ajándékozásnak minősülne, csupán az alapító miniszternek az állam vagyonának védelmében hozott intézkedéséről van szó. Az egyszerűsített felszámolási eljárás keretében az alapítói jogot gyakorló mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodott a vagyon megóvásáról. A kezelői jog átadása tulajdonosi jogkörben történt, aminek következtében a felperes vállalat alapítói vagyona a kezelői joggal érintett épületek nyilvántartási értékével emelkedett. Utalt továbbá az 1986. évi I. törvény 5. §-ának (2) bekezdésére is, amely szerint illetéket nem kell fizetni az állami vállalat személyes illetékmentessége folytán. Az illeték összegszerűségét egyébként nem vitatta.A kerületi bíróság az 1992. november 17-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a felperes vállalat (átvevő) és a H. központ (átadó) az 1990. január 15-én kelt szerződésben megállapodtak, hogy a B. tulajdoni lapon felvett 904 négyzetméter alapterületű és a B. tulajdoni lapon felvett 895 négyzetméter alapterületű, a magyar állam tulajdonában és a H. központ kezelésében álló ingatlanok kezelői jogát az átadó átadja az átvevőnek. Az ingatlanok természetben irodaházként működnek. A kezelői jog átadására azért került sor, mert az átadó céget a Minisztertanács az 1134/1989. (XI. 9.) MT határozattal 1989. december 31-i hatállyal jogutód nélkül megszüntette. E határozat kimondta azt is, hogy a fennmaradó vagyon hasznosításáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodik.
A MÉM államtitkára 1989. december 12-én kelt levelében értesítette a felperesi vállalatot, hogy a minisztérium vezetése úgy döntött, hogy a felperes vállalat vegye át az ingatlanok kezelői jogát.
Az elsőfokú bíróság ítélete a továbbiakban utalt arra, hogy a felperes az 1990. február 28-án kelt levélben kérte a kezelői jog átvezetését, amely 1990. március 2-án érkezett a földhivatalhoz és 1990. december 17-én pedig az illetékhivatalhoz. Ennek megfelelően az 1988. évi XX. törvénnyel módosított 1986. évi I. törvény rendelkezéseit kell az ügyben alkalmazni. Az Itv. végrehajtásáról kiadott 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja és az Itv. 66. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében felperes köteles illetéket fizetni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Itv. alkalmazása szempontjából közömbös az a tény, hogy a kezelői jogot az alapító kijelölése alapján vette át a felperes. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint jelen ügyben az 1988. évi XX. törvénnyel módosított 1986. évi I. törvényt kell alkalmazni. A módosítás 1989. január 1-jével lépett hatályba. A módosított rendelkezéseket az ezt követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben alkalmazni kell. A perbeli esetben az Itv. végrehajtásáról kiadott 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a vagyoni értékű jognak ingyenes átengedése - mint ahogy azt a perbeli szerződés 4. pontja tartalmazza - megteremti az illetékfizetési kötelezettség jogalapját. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a perbeli esetben - a minisztertanácsi határozat végrehajtása érdekében tett minisztériumi intézkedést követően - a felek szerződésben állapodtak meg a perbeli kezelői jog ellenérték nélküli átadásáról, átvételéről.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1993. június 14-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a jogszabálysértő ítélet megváltoztatását, hivatkozva arra, hogy a perbeli esetben nem az illetéktörvény hatálya alá tartozó ajándékozásról vagy vagyoni értékű jog (kezelői jog) ingyenes átengedéséről van szó, hanem a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium határozatának a végrehajtásáról.
Az 1986. évi I. törvényt módosító 1989. évi LII. törvény 5. §-ának (3) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a 9/1986. (IV. 11.) PM rendeletet 1990. december 31-ig lehet alkalmazni. Így a perbeli esetben - figyelemmel az első- és másodfokú illetékhivatali határozatok időpontjára (1991. július 17., illetőleg 1992. május 3.), a PM rendeletet alkalmazni nem lehetett volna. Álláspontja szerint tévedett tehát a Fővárosi Bíróság, amikor a 9/1986. (IV. 11.) PM rendeletet alkalmazta, az alperesnek az 1990. évi XCIII. törvény 17. §-a (1) bekezdésének d) pontját kellett volna alkalmazni, eszerint már nem lett volna helye az illeték kiszabásának.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A földről szóló 1987. évi I. törvény 10. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állam a tulajdonában álló ingatlanok felett tulajdonosi irányítást gyakorol. Ennek keretében a jogszabályok rendelkezései szerint az ingatlant kezelésbe adja, a kezelői jogot visszavonja. A törvény 12. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az állami tulajdonban levő ingatlant állami szerv kezelheti. A (2) bekezdés kimondja, hogy a kezelői jog megszerzése a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv határozatával történik.
A Minisztertanács 1134/1989. (XI. 9.) MT határozata a H. központot 1989. december 31-i hatállyal jogutód nélkül megszüntette. Egyben kimondta, hogy a vagyon hasznosításáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodik.
A fenti határozat végrehajtásaként került sor a MÉM államtitkárának az 1989. december 12-én kelt levélben történt intézkedésére: a perbeli ingatlanok kezelői jogát a felperes vegye át.
Az MT határozatból és a levélből egyértelműen az állapítható meg, hogy a fent hivatkozott törvény alapján a tulajdonosi jogkör gyakorlója a kezelői jogot átadta a felperesnek. A kezelői jog létrejötte tehát a miniszteri döntéshez kapcsolódik. Ezért téves az 1990. január 15-én kelt szerződésnek azon kitétele, hogy a felperesnek a kezelői jogot a H. központ adta át ellenérték nélkül. A felperes és a H. központ jogviszonyában ez a kérdés fel sem merülhetett, miután a kezelői jogról a törvény szerint a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv rendelkezett.
Miután a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv döntésének eredményeként került a perbeli ingatlanok kezelői joga a felpereshez, ezért ebből felperesre nézve illetékfizetési kötelezettség az 1988. évi XX. törvénnyel módosított 1986. évi I. törvény (Itv.) 3. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján nem keletkezhetett. A vagyoni értékű jog kezelői jog - ellenérték nélküli megszerzése nem a Ptk. 579. §-a (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződésen alapult, ezáltal nem volt helye ajándékozás után az illetékkiszabásnak sem. Az Itv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén kell vagyonszerzési illetéket fizetni. A kifejtettek szerint a kezelői joggal kapcsolatos rendelkezés ebbe a fogalomkörbe nem sorolható. (Legf. Bír. Kfv. II. 25 460/1993. sz.)