adozona.hu
BH 1994.6.343
BH 1994.6.343
Áfa-köteles tevékenység a szoftver felhasználási jogának ellenérték fejében való átadása [1987. évi V. tv. 2. § (1) bek. b) p., 1989. évi XL. tv. 7. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1989. és 1990. évben ügyviteli és számviteli szoftverek felhasználói jogát értékesítette. A megyei adófelügyelőség az 1991. november 25-én kelt határozatában 1989. évre 16 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és ezután 4800 Ft bírságot, 1990-re pedig 26 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és 7800 Ft bírságot állapított meg a felperes terhére.
Az indokolásból kitűnően a KSH 1991. október 8-án kelt tájékoztatása szerint a felperes által készített szoftvertermék, illetve annak érté...
BH 1994.6.343 Áfa-köteles tevékenység a szoftver felhasználási jogának ellenérték fejében való átadása [1987. évi V. tv. 2. § (1) bek. b) p., 1989. évi XL. tv. 7. § (3) bek.].
A felperes az 1989. és 1990. évben ügyviteli és számviteli szoftverek felhasználói jogát értékesítette. A megyei adófelügyelőség az 1991. november 25-én kelt határozatában 1989. évre 16 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és ezután 4800 Ft bírságot, 1990-re pedig 26 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és 7800 Ft bírságot állapított meg a felperes terhére.Az indokolásból kitűnően a KSH 1991. október 8-án kelt tájékoztatása szerint a felperes által készített szoftvertermék, illetve annak értékesítése a SZATJ 97. szám alá van besorolva.
Az 1988. évi VII. törvénnyel módosított 1987. évi V. törvény 10. §-ának (1) bekezdése alapján a 2. számú melléklet szerint a SZATJ 97. számú szoftvertermék adókulcsa 25%.
Az APEH ellenőrzési és hatósági főosztály megyei hatósági osztálya az 1992. február 19-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát. Az indokolás szerint a felperes a megállapodásokban szoftvertermék felhasználási jogát adta el. A terméknek a KSH által megadott besorolási száma dönti el az áfa mértékét. A hivatkozott besorolás, továbbá az 1987. évi V. törvény 10. §-ának (1) bekezdése és az 1989. évi XL. törvény 7. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen állapította meg az elsőfokú adóhatóság a 25%-os áfa-kötelezettséget. A hivatkozott jogszabályok alapján a felperesi értékesítés nem tartozott a 0%-os áfa alá.
A felperes az 1992. május 11-én előterjesztett keresetében kérte az alperesi határozatok felülvizsgálatát és annak megállapítását, hogy az általa végzett számítástechnikai szoftverkészítés 0%-os általános forgalmi adó kötelezettség alá tartozik és kérte az adóhiány, valamint a bírság törlését. Álláspontja szerint értékesítést nem végzett, az általa készített szoftverprogram üzemen belüli felhasználási jogainak - és nem tulajdonjogának - átadásával tevékenysége a SZTJ 922-71. főcsoportba tartozó, tudományos kutatás, kísérleti fejlesztési tevékenység, amelynek az adókulcsa 0%.
Alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az 1987. évi V. törvény 9. §-ának (1) bekezdése és az 1989. évi XL. törvény 7. §-ának (3) bekezdése szerint a felperes tevékenysége értékesítésnek minősül, amely után általános forgalmi adót kell fizetni. Előadták továbbá, hogy a szoftvertermék adóbesorolásánál a KSH véleménye az irányadó. Nem tartották elfogadhatónak a felperes keresetlevelében írt azon állítását, amely szerint nem végzett értékesítést, hiszen szerződéseiben a programdokumentáció felhasználási jogát ellenérték fejében adta át, ez pedig értékesítésnek minősül.
A városi bíróság 1992. november 24-én kelt ítéletével az I. és II. r. alperes határozatát megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperesnek 1989. és 1990. évben általános forgalmi adóhiánya nem keletkezett. Mellőzte az általános forgalmi adóhiány után 1989. és 1990. évre előírt bírságot is. Az indokolásból kitűnően a felperes nem végzett termékértékesítést. Az általa készített program felhasználási jogát engedte át, tulajdonátruházás azonban nem történt. Álláspontja szerint a KSH helytelenül sorolta a felperes tevékenységét a SZATJ 97. termékcsoportba. Mivel az alperesi határozatokban törvénysértés történt, ezért a rendelkező rész szerint határozott.
A megyei bíróság az 1993. március 9-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság az ügyben helyesen állapította meg a tényállást, azonban abból téves jogi következtetést vont le. A felperes tevékenysége - mint szerzői jogi védelem alatt álló tevékenység 0%-os adókulccsal áfa-köteles.
Az alperesek által vizsgált évek - 1989., 1990. - vonatkozásában az 1987. évi V. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint az 1989. évi XL. törvény 7. §-ának (3) bekezdése határozza meg az általános forgalmi adóköteles értékesítés fogalmát. Eszerint értékesítésnek minősül a termékértékesítés és szolgáltatás nyújtása is - vagyis a felperes, aki a saját előállítású szoftver felhasználási jogát adta át a megrendelőnek, általános forgalmi adóköteles tevékenységet folytatott.
A felperes 1993. június 30-án felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság szerint felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy miután a szoftverek tulajdonjogát nem adta el, így a tevékenysége adózási szempontból a 0%-os áfa alá tartozik.
Az 1987. évi V. törvény 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja kimondja "értékesítés: ha ellenértékért a termék tulajdonjogát, illetve kezelői jogát átruházzák, vagy szolgáltatást teljesítenek".
Az 1989. évi XL. törvény 7. §-ának (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy "a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás a továbbiakban együtt: értékesítés".
A hivatkozott jogszabályok egyértelműen meghatározzák az általános forgalmi adóköteles értékesítés fogalmát. Eszerint adózási szempontból nem szükséges a tulajdon átruházása. Elegendő ehhez a felhasználási jog átadása. Felperes saját előállítású szoftver felhasználási jogát adta át a megrendelőnek ellenérték fejében, ezért általános forgalmi adóköteles tevékenységet folytatott.
Alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy a KSH-nak nem lett volna joga egyedi ügyben állást foglalni.
A KSH jogszabályi felhatalmazás alapján jogosult eldönteni egyedi ügyekben is a besorolást. Ezt tette a jelen perbeli esetben is. A szerződések tartalmát ismerve a felperes tevékenységét a SZATJ 97. szoftvertermék csoportba sorolta be. A rendelkezésre álló szerződésekből megállapíthatóan a felperes programrendszerek, szoftverek felhasználási jogát értékesítette a vizsgált időszakban ellenérték fejében, a tevékenysége információellátással kapcsolatos számítástechnikai kutatás, kísérleti fejlesztésként, azaz adómentes értékesítésként nem értékelhető. Ezért a felperes által kötött szerződések a hivatkozott besorolásra figyelemmel 25%-os adókulccsal áfa-köteles tevékenységről szóltak az 1987. évi V. törvény 2. számú melléklete és az 1989. évi XL. törvény 4. számú melléklete alapján [az Alkotmánybíróság a 15/1990. (VII. 11.) számú határozatával ez utóbbit ugyanis csak 1990. december 31-ével semmisítette meg].
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes által felülvizsgálati kérelemmel megtámadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 25 561/1993. sz.)