adozona.hu
BH 1994.6.337
BH 1994.6.337
I. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a részvénytársaság a feltételes alaptőke-emelést zártkörűen, átváltoztatható kötvények kibocsátása útján hajtsa végre, de csak a kötvény ellenértékének pénzbeli megfizetése esetén. A kötvény apporttal nem ellentételezhető [1982. évi 28. tvr. 1. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 307. § (1) bek.]. II. A részvények csak a cégbírósági bejegyzést követően bocsáthatók ki, a korábbi kibocsátás semmis. A feltételes alaptőke-emelés elhatározását követően kiadott átváltoztatható kö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Textilművek Rt. közgyűlése 1990. október 8-án megtartott közgyűlésen többek között feltételes alaptőke-emelést határozott el, melynek során 240 000 000 Ft értékben 24 000 db 10 000 Ft névértékű átváltoztatható kötvényt bocsátott ki. A közgyűlésről készített jegyzőkönyvben rögzítetten a kötvények jegyzésével kapcsolatos szándékot kizárólag az I. GmbH - mint az rt. egyik részvényese - jelentette be, ezért a közgyűlés a kötvények lejegyzésére öt jelölte ki. A közgyűlés egyben az rt. alapszabál...
BH 1994.6.337 I. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a részvénytársaság a feltételes alaptőke-emelést zártkörűen, átváltoztatható kötvények kibocsátása útján hajtsa végre, de csak a kötvény ellenértékének pénzbeli megfizetése esetén. A kötvény apporttal nem ellentételezhető [1982. évi 28. tvr. 1. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 307. § (1) bek.].
II. A részvények csak a cégbírósági bejegyzést követően bocsáthatók ki, a korábbi kibocsátás semmis. A feltételes alaptőke-emelés elhatározását követően kiadott átváltoztatható kötvények tulajdonosa kérheti részvényutalvány kibocsátását, ha az alaptőke-emelés bejegyzése előtt pénzbefizetést eszközölt; ezt a társaság nem köteles teljesíteni, de a tag ezzel az egyoldalú nyilatkozattal megszűnt kötvénytulajdonos lenni, a társasággal fennálló jogviszonya tagsági viszonnyá alakult át [1988. évi VI. tv. 27. §, 238. §, 307. § (2) bek., (4) és (6) bek.].
A Textilművek Rt. közgyűlése 1990. október 8-án megtartott közgyűlésen többek között feltételes alaptőke-emelést határozott el, melynek során 240 000 000 Ft értékben 24 000 db 10 000 Ft névértékű átváltoztatható kötvényt bocsátott ki. A közgyűlésről készített jegyzőkönyvben rögzítetten a kötvények jegyzésével kapcsolatos szándékot kizárólag az I. GmbH - mint az rt. egyik részvényese - jelentette be, ezért a közgyűlés a kötvények lejegyzésére öt jelölte ki. A közgyűlés egyben az rt. alapszabályát is módosította. Ennek során többek között szabályozást nyert, hogy a kötvényeket az ellenérték teljes befizetése után lehet átváltani azonos darabszámú és névértékű névre szóló törzsrészvényre. Az igényt írásban kell előterjeszteni, meg kell jelölni az igényelt részvények számát, névértékét, s azt, hogy az kinek a nevére szóljon. A közgyűlési határozat 900 db kötvény értékének kiegyenlítésére a jegyzőkönyvben megjelölt ingósággal adott lehetőséget. A feltételes alaptőke-emelés elhatározásának cégbírósági bejegyzésére sor került, mivel az átváltoztatható kötvények számát, azok névértékét a Legfelsőbb Bíróság által beszerzett cégkivonat tartalmazza. 1990. december 7-én az I. GmbH telefaxon bejelentette, hogy átváltoztatható kötvényei fejében törzsrészvényeket kér és tájékoztatta a részvénytársaságot, hogy a kötvények ellenértékét korábban már átutalta. Egyben kérte, hogy az átváltoztatható kötvények fejében a névre szóló törzsrészvények tulajdonosaként a rt. az E. Ö. S. Bankot tüntesse fel a részvényeken, és a részvénykönyvben. A Textilművek Rt. 24 000 db 10 000 Ft névértékű "törzsrészvénypótló jegyet" állított ki a részvényekre jellemző alakiságú okirattal, mely okirat magyar és német nyelvű szöveget is tartalmazott. A kétnyelvű szöveg azonos tartalmú, azt leszámítva, hogy a törzsrészvényt pótló jegy a német szövegrészben részvényként (Aktie) került feltüntetésre. Az E. Ö. S. Bank képviselője (a továbbiakban: Bank) az okiratot 1990. december 10-én átvette. A társaság könyveiben a feltételes alaptőke-emelés bevezetésre került, s a társaság 1990. december 31-i könyvviteli zárómérlegében a fenti összeg a saját tőke rovatban szerepelt. Az 1990-es évről készült mérleget azonban a társaság közgyűlése nem fogadta el, így az 1990-es évről elfogadott mérlege a társaságnak nincs. Ezért a feltételes alaptőke-emelés végrehajtásának cégbírósági bejegyzésére sem kerülhetett sor.1992. április 22-én a Textilművek Rt. ellen felszámolási eljárás indult. A felszámolás közzététele után mind a Bank, mind az I. GmbH hitelezői igényt jelentett be 240 000 000 Ft összegre. Ezen igények lényege az volt, hogy a 240 000 000 Ft értékű részvények tekintetében nem tekintik magukat tulajdonosnak, mert a kibocsátott értékpapírok egy több szempontból jogszabályba ütköző részvénykibocsátás termékei.
A felszámoló a hitelezői igényeket nem ismerte el.
A vitás hitelezői igény tárgyában a felszámoló a jogvitát a bíróság elé terjesztette elbírálás végett.
A Bank mint hitelező követelését arra alapította, hogy az I. GmbH által teljesített 240 000 000 Ft összegű befizetés ellenértékét a részvénytársaságtól nem kapta meg, hiszen a "törzsrészvénypótló jegy" melyet az rt.-től kapott, nem tekinthető ellenértéknek, mivel ezt a fogalmat a Gt. nem ismeri. A feltételes alaptőke-emelés szabályait (Gt. 307-308. §) sem tartották be következetesen, hiszen többek között például kötvényt csak pénz ellenében lehetett volna kibocsátani. Álláspontja szerint szabálytalan eljárását a társaság is elismerte azzal, hogy az 1992. május 27-én tartott közgyűlésen a törzsrészvénypótló jegyre eső szavazati jogukat nem ismerte el. Ez alapján kérte a megyei bíróságot, hogy a felszámoló igénybejelentésüket elutasító intézkedését az 1991. évi IL. tv. 51. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján semmisítse meg, s kötelezze a felszámolót követelésüknek a társaság tartozásai közé történő felvételére.
Az I. GmbH is hasonló tartalmú kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy semmis volt az átváltoztatható kötvény kibocsátása nem pénzbeli betét ellenében. A feltételes alaptőke-emelés a mérleg elfogadásának hiányában nem valósult meg a futamidőn belül, ha pedig az átváltoztatható kötvények átváltoztatása a futamidő lejártáig bármely okból nem valósul meg, a kibocsátó köteles a kötvények ellenértékét és kamatát a kötvény tulajdonosának kifizetni. Ezért hitelezői igénye 9 000 000 Ft tekintetében az eredeti állapot visszaállítására, míg 231000 000 Ft tekintetében a kötvényhitel, s annak egy éves futamidőre számított 12%-os kamatának megfizetésére irányult.
Mindkét hitelező úgy nyilatkozott, hogy hitelezőnek a Bankot kéri tekinteni. Amennyiben igényük elismerést nyerne, akkor a 240 000 000 Ft visszafizetést bírói letétbe helyezéssel kérik teljesíteni, tekintettel arra, hogy közöttük bonyolult elszámolási jogviszony áll fenn.
A felszámoló a hitelezői igények elutasítását kérte. A felszámoló szerint az a tulajdonosi magatartás, hogy visszamenőlegesen vitatják a tőkejegyzés körülményeit, a felszámolás szempontjából vagyonkimentésre irányuló törekvésnek minősíthető, s mint ilyen, súlyosan sérti a hitelezői érdekeket.
A megyei bíróság 1992. december 14-én kelt végzésében megállapította, hogy a 240 000 000 Ft alaptőke-emeléssel kapcsolatos hitelezői igények alaptalanok. A 240 000 000 Ft-ot a társaság alaptőkéje részének rendelte tekinteni. A végzés indokolása szerint a feltételes alaptőke-emelés elhatározása színlelt jogügylet volt, mely mögött valójában zártkörű, új részvények jegyzésével történő tőkeemelési szándék állt, melyre az akkor hatályos rendelkezések értelmében jogi lehetőség nem volt. A részvénypótló jegy kibocsátása is semmis volt, mivel ilyen fogalmat a Gt. nem ismer. Ugyanakkor a semmisség jogkövetkezményének levonására a bíróság nem látott módot, egyrészt azért, mert a Bank mint többségi tulajdonos, az I. GmbH pedig ügyvezetője útján, aki a társaság igazgatóságának tagja volt, a társaság döntéseiben jelentősen részt vett. Az eredeti állapot helyreállítása a részvények alaki hibái miatt egyoldalú lenne. Az a tényleges hitelezők számára lenne rendkívül hátrányos, hiszen ha a bíróság az eljárás során előterjesztett igénynek helyt adna, egy a felszámolási eljárás előtt soha nem kifogásolt alaptőke-emelési, részvénykibocsátási szabálytalanságok miatt a kérelmezők pénzükhöz juthatnának, holott őket felelősség terheli, vagy terhelheti a részvénytársaság helyzetéért. Egyébként is a felszámolási eljárás során a részvényesek döntési joga igen korlátozott, így a kérelmezőt nem érte hátrány, hogy az általa birtokolt értékpapír nem felelt meg mindenben a jogszabályi követelményeknek.
A Bank fellebbezésében minden alapot nélkülözőnek minősítette az elsőfokú bíróság végzésében kifejtett azon okfejtést, mely szerint a feltételes alaptőke-emelés színlelt jogügylet volt. Mivel a felszámolási eljárás megindítása kizárja, hogy a feltételes alaptőke-emelés végrehajtására sor kerüljön, a kötvénykibocsátással keletkezett hitelviszony továbbra is hitelviszony marad. Vitatta, hogy őt mint többségi részvényest a társaság helyzetéért felelősség terhelné, ugyancsak tagadta, hogy a kialakult helyzetet felróhatóan maga idézte volna elő.
Az I. GmbH fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte, fellebbezését azonban nem indokolta.
A Textilművek Rt. felszámolója észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az adott eljárásban az I. GmbH nem minősül hitelezőnek, így fellebbezés benyújtására nem volt jogosult. Osztotta az elsőfokú bíróság végzésében kifejtett azon megállapításokat, hogy sorozatos szabálytalanságokra került sor a tőkefelemelés során, melyben a Bank is tevékenyen szerepet játszott, s e szabálytalanságokat, bár megtehette volna, nem orvosolta. A Bank a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében megfogalmazott polgári jogi alapelv alapján saját felróható magatartására előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat. A felszámoló álláspontja szerint a Bank mindaddig, amíg érdekeinek megfelelt az rt. jogszabályellenes ügymenete, azt nem támadta, amikor pedig gazdasági érdekei a felszámolás miatt veszélybe kerültek, az ügylet szabálytalanságát próbálja felhasználni arra, hogy amit tulajdonosként elveszített, azt hitelezőként legalább részben visszanyerje.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság - a Bank fellebbezésében foglaltakkal egyezően - nem osztja az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a feltételes alaptőke-emelés színlelt jogügylet lett volna. A többször módosított 1988. évi VI. tv. (Gt.) 1992. január 1. napja előtt hatályos szabályai is módot adtak a feltételes alaptőke-emelés elhatározására, illetve végrehajtására, ahogy azt a jelenleg hatályos rendelkezések is lehetővé teszik. A feltételes alaptőkeemelés szabályai igen nagyvonalúan, a részleteket mellőzve szerepelnek a Gt.-ben, de azok semmiképpen sem zárják ki, illetve zárták ki az átváltoztatható kötvények kibocsátását zártkörűen. Ugyanakkor nem vitás, hogy a Gt. szabályai az új részvények jegyzésével történő alaptőke-emelésnél a zártkörű alaptőke-emelést a szabályozás jellegénél fogva 1992. január 1-jéig kizárták. A nyilvános, illetve zártkörű kötvénykibocsátás lényegét tekintve mind az 1992. január 1. napja előtt, mind az azután hatályos Gt. szerint, abban tér el egymástól, hogy zártkörű kötvénykibocsátás esetén a kötvényjegyzők személye ismert, azt a közgyűlési határozat tartalmazza, illetve az 1990. évi VI. tv. rendelkezései az eljárás során nem irányadóak, mivel a kötvény kibocsátására nem nyilvánosan kerül sor. Az átváltoztatható kötvény zártkörű kibocsátását egyrészt a Gt., másrészt az 1982. évi 28. tvr. szabályai rendezik.
Az 1990. október 8-án megtartott közgyűlés átváltoztatható kötvénykibocsátást határozott el zártkörűen, ez a közgyűlési határozat lényegében megfelelt a törvényi követelményeknek. Az eljárás során ugyanis nem került bizonyításra, de ez nem is lehetett az adott eljárás tárgya, hogy a feltételes alaptőke-emelés elhatározására miért került sor, ezért az sem tisztázódott, hogy az színlelt jogügylet lett volna. Ugyanakkor a feltételes alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozat azon része, mely 900 db kötvény fejében apport szolgáltatását írta elő, jogszabályba ütközött. Az 1982. évi 28. tvr. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, s mint ilyennek fogalmi eleme, hogy meghatározott pénzösszeg ellenében kerül kibocsátásra. A kötvény csak pénzösszeg ellenében bocsátható ki, és ez nincs másként átváltoztatható kötvény esetén sem, hiszen a Gt. mint lex specialis ezzel ellentétes rendelkezést nem tartalmaz. Megállapítható volt viszont, hogy a feltételes alaptőke-emelés elhatározását, mely szükségszerűen az alapszabály módosításával járt együtt, a cégbíróság bejegyezte.
Gt. 1992. január l. napja óta hatályos módosított 27. §-a speciális rendelkezést tartalmaz a Ptk.-val szemben a semmiség vonatkozásában. Kérdés, hogy e rendelkezés jelen esetben irányadó-e, figyelemmel arra, hogy a részben semmis rendelkezést tartalmazó közgyűlési határozat korábbi keltű. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő. Az 1991. évi LXV. tv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény rendelkezései néhány felsorolt, adott esetet nem érintő kivételtől eltekintve 1992. január 1. napján léptek hatályba. A hivatkozott bekezdés a törvénynek a társaságalapítással kapcsolatos rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a törvény hatályba lépését követően megkötött társasági szerződésekre, alapszabályokra rendelte alkalmazni. Semmisséggel kapcsolatos rendelkezést az rt. alapszabálya nem tartalmaz, így fel sem merülhet az adott esetben, hogy a Gt.-nek az 1992. január 1. napja után hatályos 27. §-a rendelkezései ne lennének irányadóak az adott jogvita eldöntésénél. A Gt. 27. §-a értelmében pedig a cégbejegyzést követően az alapszabály, illetve az alapszabály-módosítás semmisségére csak a Gt.-ben taxatíve felsorolt okokból lehet hivatkozni. Az érvénytelenséget perbíróság állapítja meg, s az érvénytelenség megállapítása esetén a társaságot meg kell szüntetni. Az a körülmény, hogy 9 000 000 Ft tekintetében a kötvénykibocsátás jogszabályba ütközik, nem olyan semmiségi ok, mely módot adna a semmisség jogkövetkezményének levonására a Gt. 27. §-a értelmében. Így végső soron, bár más jogi indokok alapján, de helyes következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, amikor a semmisség jogkövetkezményét nem vonta le a feltételes alaptőke-emelés elhatározása tárgyában.
A feltételes alaptőke-emelés azonban nem zárul le az alaptőke-emelés elhatározásával. A Gt. 307. §-ának (2) bekezdése értelmében a kötvénytulajdonosok a feltételesen felemelt alaptőke terhére részvényeket igényelhetnek. Az igényt írásban kell előterjeszteni, s meg kell jelölni az igényelt részvények számát és névértékét. Az I. GmbH a Gt. 307. §-ában, valamint a közgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően járt el, amikor a 240 000 000 Ft befizetése, szolgáltatása után igényelte a kötvények helyébe részvények kiadását. A Gt. szóhasználatából arra lehetne következtetni, hogy már ekkor részvényt bocsáthatna ki a részvénytársaság, de a Gt. 308. §-ának (6) bekezdésében foglaltak alapján egyértelmű, hogy részvények, ideiglenes részvények csak a bejegyzést követően bocsáthatók ki, az ezt megelőző részvénykibocsátás semmis. [A kibocsátáskor hatályos Gt. 308. §-ának (4) bekezdése szó szerint azonos rendelkezést tartalmazott.] Így lényegében az átváltoztatható kötvény tulajdonosa fenti bejelentésével részvényutalvány jogosultjává vált, részvényessé csak az alaptőke-emelés bejegyzését követően. Jogszabályi rendelkezésbe ütközött tehát a "törzsrészvénypótló jegy" kiadása egyrészt a fent kifejtettek miatt, illetve azért, mert ezt a fogalmat a Gt. nem ismeri. A Gt. 238. §-a értelmében a 308. §-ának (6) bekezdéséből következően az alaptőke-emelésnek a cégjegyzékbe való bejegyzése előtt az alaptőke már befizetett részéről részvényutalvány állítható ki, mely másra nem ruházható át. A részvényutalvány akkor állítható ki, ha a részvényjegyző a Gt.-ben meghatározott fizetési kötelezettségének eleget tett. A Gt. megfogalmazásából arra kell következtetni, hogy a részvényutalvány kiállítása nem kötelező, az csak kiállítható. Így önmagában az a tény, hogy a részvényutalvány helyett "törzsrészvénypótló jegy" kiadására került sor, a hitelező jogait nem csorbította. Az egyoldalú nyilatkozattétel, mellyel kötvényét részvénnyé kérte átalakítani, megszüntette a kötvény által megtestesített hitelviszonyt és az átalakult tagsági jogokat megtestesítő jogviszonnyá. Más szóval a kötvénytulajdonos egyoldalú jognyilatkozatával megszűnt kötvénytulajdonos, s egyben a társaság hitelezője lenni. Ezért helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezői igényt a felszámolási eljárásban elutasította.
Ugyanakkor a feltételes alaptőke-emelés harmadik fázisa a tőkeemelés cégbírósági bejegyzése elmaradt, többek között azért, mert annak alapfeltétele, az 1990. évi mérleg megállapítása tárgyában a társaság közgyűlése nem döntött. Ezért tévesen, jogszabályba ütközően, valamint a kérelmek tárgyát túllépve állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a feltételes alaptőke-emeléssel a társaság tulajdonába jutott 240 000 000 Ft az alaptőke részének tekintendő. Az alaptőke részének ezen összeg csak akkor lenne tekinthető, ha az alaptőke-emelés cégbírósági bejegyzésére sor került volna. Ugyanis a Gt. 235. §-ának (3) bekezdése értelmében az alaptőke az összes részvény névértékének összege. Ezen megállapítás azonban nem érinti azt az alapvető tényt, hogy a 240 000 000 Ft a társaság vagyonának részét képezi, melyre a felszámolási eljárás lefolytatandó.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30 434/1993. sz.)