adozona.hu
BH 1994.4.214
BH 1994.4.214
Az egyezség a perben joghatályosan nem jön létre, és annak jóváhagyását meg kell tagadni, ha az egyezséget a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolója által meghatalmazott jogi képviselő helyett a felszámoló "helyi megbízottja" írja alá [1991. évi IL. tv. (Csftv.) 38. § (3) bek.), Pp. 70. § (2) bek., 148. § (2) bek.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével megtagadta a felek által becsatolt, 1993. február 23-án kelt egyezség jóváhagyását, mert megállapítása szerint az nem felel meg a felek méltányos érdekeinek és a jogszabálynak. A végzés indokolása szerint az egyezség alaki hiányossága, hogy azt a felszámolás alatt álló felperes jogi képviselője nem írta alá, egyeztetve a felszámolóval. Érdemben pedig a végzés hivatkozott arra, hogy az egyezség tárgyává tett 35 millió forint felperesnek - a betéti társaságban val...
BH 1994.4.214 Az egyezség a perben joghatályosan nem jön létre, és annak jóváhagyását meg kell tagadni, ha az egyezséget a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolója által meghatalmazott jogi képviselő helyett a felszámoló "helyi megbízottja" írja alá [1991. évi IL. tv. (Csftv.) 38. § (3) bek.), Pp. 70. § (2) bek., 148. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével megtagadta a felek által becsatolt, 1993. február 23-án kelt egyezség jóváhagyását, mert megállapítása szerint az nem felel meg a felek méltányos érdekeinek és a jogszabálynak. A végzés indokolása szerint az egyezség alaki hiányossága, hogy azt a felszámolás alatt álló felperes jogi képviselője nem írta alá, egyeztetve a felszámolóval. Érdemben pedig a végzés hivatkozott arra, hogy az egyezség tárgyává tett 35 millió forint felperesnek - a betéti társaságban való - beltagságával kapcsolatos jogviszonyából eredő alperesi követelés, amely nem tárgya a pernek, ezért beszámítására nincs lehetőség a perben. A fenti összeg egyébként is a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelés, amelyet a felszámolási eljárás közzététele után a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 38. §-ának (3) bekezdése értelmében csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.A végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával az egyezség bírósági jóváhagyását kérte. Álláspontja szerint dr. K. L. ügyvéd megbízás alapján jár el, ezért - a felszámoló érdekeit figyelembe véve - a felszámoló, illetve annak távollétében a helyi megbízottjának utasításai szerint köteles eljárni. Az egyezségi tárgyaláson a felszámoló helyi megbízottja teljes jogkörben eljárva képviselhette és képviselte is a felperesi érdekeket, s a gazdasági tanácsadó igénybevételével és segítségével tisztázódott és elismert igényeknek adott helyt beszámítás keretében. Így annak a ténynek, hogy a felperes megbízottként eljáró jogi képviselője aláírta-e az egyezséget vagy sem, nincs jelentősége.
Hivatkozott az alperes arra is, hogy a beszámítani kívánt követelés szintén számlatartozás, tehát a perbeli követeléssel egynemű, beszámításra alkalmas. Amennyiben ezt az elsőfokú bíróság a becsatolt okiratok alapján nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, akkor járt volna el helyesen, ha erre nézve kiegészítő szakértői vélemény benyújtására hívja fel az eljárt szakértőt. A felperes méltányos érdeke az, hogy rövid idő alatt hozzájusson az őt ténylegesen megillető összeghez, ugyanakkor ne gazdagodjék jogalap nélkül az alperes rovására. Az egyezség által ezek az érdekek kellőképpen védve voltak, így az elsőfokú bíróság a felek érdeksérelmére alappal nem hivatkozhatott. A fellebbezésre előterjesztett észrevételeiben a felperes a végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az egyeztető tárgyaláson jogi képviselője csak késve tudott megjelenni, amikorra az alperes cég képviselői már eltávoztak. Az egyeztetési jegyzőkönyvben a felek számszaki egyeztetést végeztek, amelyet a felperes cég részéről B. J. és H. L. aláírásával igazoltak. Az alperes cég az egyeztetési jegyzőkönyv utolsó oldalán egyezségi ajánlatot tett, amelyet a felperes részéről akkor lehetett volna elfogadottnak tekinteni, ha azt vagy a jegyzőkönyvön is feltüntetett jogi képviselő, vagy a felszámoló biztos aláírásával ellátja. Mivel azonban az egyezségi ajánlatot a felperes cégszerűen nem írta alá, azt nem lehet érvényesnek tekinteni, az egyezség tehát érvényesen nem jött létre.
A végzés az észrevétel szerint azért is megalapozott, mert a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság köteles az egyezségi okirat jóváhagyását megtagadni, ha az okirat valamelyik fél szempontjából méltánytalan, a cég érdekeivel ellentétes feltételeket tartalmaz. A felperes az alperes által felajánlott 7 millió forintnak 24 órán belüli megfizetése elfogadásával egyidejűleg több mint 30 millió forintos követelésről mondana le, amely nem szolgálja érdekeit. Ilyen magas összeg elengedésére a hitelezők védelmében a felszámoló sem lenne jogosult, az sértené a Csftv. rendelkezéseit. Álláspontja szerint még az esetben is, ha a felek érvényes egyezséget kötöttek volna, bármelyik fél a bírósági jóváhagyás időpontjáig egyezségi szándékát megváltoztathatja, ellenkező esetben a bíróság általi jóváhagyásra nem lenne szükség. Megismételte, hogy a 35 millió forintos, beszámítani kívánt alperesi követelés nem számlakövetelés, hanem egy korábbi beltagsági viszonnyal kapcsolatos, tagok közötti elszámolás, amely külön - csak a felszámolási eljárásban - érvényesíthető. A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámolás alatt álló felperes meghatalmazott jogi képviselője az 1993. február 23-án kelt egyezséget nem írta alá. Az is megállapítható az iratokból, hogy az egyezségi tárgyaláson - bár a nevét a jegyzőkönyvön feltüntették - nem vett részt, ott tehát a felperes képviseletében nem köthetett egyezséget.
A felszámolási eljárás megindítása után a felszámoló a felperes perbeli képviseletének ellátására, a per vitelére dr. K. L. ügyvédet bízta meg. A Pp. 70. §-ának (2) bekezdése értelmében a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, így egyezség kötésére is. A felszámoló a per ellátásához nyilvánvalóan azért bíz meg jogi képesítéssel rendelkező meghatalmazottat, hogy a felperes érdekeinek védelme mellett az eljárás szakszerűsége is biztosított legyen. Az a körülmény, hogy az egyeztetési eljárásban a meghatalmazott jogi képviselőjén kívül jelen volt H. L. a felszámoló helyi megbízottja, nem jelenti azt, hogy egyezség kötésére a felszámolótól megbízása is volt. Erre az alperes fellebbezésében nem is hivatkozott, s a per irataiból sem állapítható meg nevezett ilyen jogosultsága. Az a körülmény, hogy a jegyzőkönyvben a felperes meghatalmazott jogi képviselőjét a jelen lévők között és az egyezség-tervezet aláírói között is gépírással feltüntették, arra utal, hogy maguk a jelenlévő felek is úgy ítélték meg: az egyezség megkötéséhez a nevezett jóváhagyása, aláírása is szükséges.
Minthogy a felperes részéről ez az aláírás hiányzik, az egyezség a felek között joghatályosan nem jött létre, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján annak bírósági jóváhagyását helyesen tagadta meg. Egyezség hiányában szükségtelenek a végzésnek azok a megállapításai, amelyek szerint az alperes által beszámítani kívánt követelés beszámításra alkalmatlan, illetőleg csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy az indokolásból az ezekre vonatkozó részt mellőzte. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4. G. 41 314/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. VI. 31 422/1993. sz.)