adozona.hu
BH 1994.4.212
BH 1994.4.212
A fizetésképtelenség megállapításának szempontjából nem tekinthető elismertnek az adós olyan tartozása, amelyre vonatkozólag tartozáselismerést jelentő nyilatkozatot tett, ha az adós a hitelező követelését utóbb - még a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt - vitássá tette [1991. évi IL. tv. 3. § c) és f) pont, 22. § (1) bek., 27. § (2) bek., Ptk. 242. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adós felszámolására irányuló eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokon eljárt bírósághoz. A bíróság végzésével megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelen. Határozatának indokolásában tényként rögzítette, hogy a hitelező azért kezdeményezte a felszámolási eljárást, mert az adós 7 168 464 Ft tartozását annak esedékességekor nem egyenlítette ki. A bíróság felhívására sem igazolta az adós a hitelezői követelés megfizetését. Az elsőfokú bíró...
BH 1994.4.212 A fizetésképtelenség megállapításának szempontjából nem tekinthető elismertnek az adós olyan tartozása, amelyre vonatkozólag tartozáselismerést jelentő nyilatkozatot tett, ha az adós a hitelező követelését utóbb - még a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt - vitássá tette [1991. évi IL. tv. 3. § c) és f) pont, 22. § (1) bek., 27. § (2) bek., Ptk. 242. §].
A hitelező az adós felszámolására irányuló eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokon eljárt bírósághoz. A bíróság végzésével megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelen. Határozatának indokolásában tényként rögzítette, hogy a hitelező azért kezdeményezte a felszámolási eljárást, mert az adós 7 168 464 Ft tartozását annak esedékességekor nem egyenlítette ki. A bíróság felhívására sem igazolta az adós a hitelezői követelés megfizetését. Az elsőfokú bíróság amiatt, hogy az adós az elismert tartozását a lejáratot követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, s a hitelező felszólítására az elismert és lejárt tartozását 30 napon belül nem rendezte, az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a törvény 3. §-ának f) /1-2. pontjaira - állapította meg a fizetésképtelenség tényét.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését, a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmének az elutasítását. Kijelentette, hogy nem fizetésképtelen, fizetési kötelezettségeinek folyamatosan eleget tesz, tartozása nincs.
Az adós előadta, hogy a közte és a hitelező között létrejött szerződés teljesítése során a hitelező kérésére a követelést elismerte, s a 7 000 000 Ft-os fizetési kötelezettségéből 3 000 000 Ft-ot ki is egyenlített. Később, 1992 júniusában azonban egyéb műszaki-gazdasági problémák mellett megállapította, hogy a szerződés alapján részére átruházott szellemi termékek (szoftverek) harmadik személy jogával terheltek. Ekkor szavatossági jogaival élve felmondta a szerződést. A felmondást követően a hitelezővel két alkalommal egyeztetést tartottak, amelyek során megállapodtak abban, hogy az anyagok és eszközök ellenértékét az adós megfizeti. Az idegen jogokkal terhelt jogok vonatkozásában a Ptk. 306. §-ának. (6) bekezdésében foglaltak szerint járt el.
A fellebbezés utalt arra is, hogy a kérelmező hitelező - a szavatossági jog gyakorlásának perrel való vitatása helyett - az illetékmentes felszámolási eljárás során kíván olyan követelést érvényesíteni, melyre a nem peres eljárás során nincs lehetőség. Megismételte az elsőfokú eljárás során tett azt a nyilatkozatát, amely szerint a szerződés alapján eddig is fizetett a hitelezőnek, s a jövőbeni teljesítéstől sem zárkózik el, de csak a jogos mértékig fizet.
Az adós fellebbezéséhez csatolta a hitelezői kérelemre tett nyilatkozata alátámasztásaként a korábban is mellékelt iratokat. Így: a felek által 1991. szeptember 16-án megkötött szerződést, amely szerint kikötötték az adós elállási jogát; az adós 1992. júniusi keltezésű, a hitelezőnek címzett, a szerződés 1992. július 1-jei hatállyal történő megszüntetésére tett javaslatot tartalmazó levelet; az 1992. szeptember 8-án kelt levelet, amelyben rögzítette az adós, hogy továbbra is ragaszkodik a szerződés megszüntetéséhez, s a jogvita peren kívüli lezárása érdekében további 500 000 Ft megfizetését vállalta, tekintettel az 1992. júniusi levelében foglaltakra és a szellemi alkotáshoz fűződő jogok rendezetlenségére; a hitelező téves bankszámlaszám miatti ismételt tartozásrendezésre vonatkozó nyilatkozatot; a hitelező által az adós számára megküldött, 1992. szeptember 23-i felszólító levelet; az 1992. október 2-i, további egyeztetések tartására való ajánlatot közlő levelét.
A hitelező az adós fellebbezésére tett észrevételeiben kérte az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását. Fenntartotta az adós felszámolása iránti kérelmét, mivel az az összesen 8 750 000 Ft tartozásából csak 1 040 885 Ft-ot fizetett meg. Így - az eljárást kezdeményező beadványától eltérően - 7 709 115 Ft-ot és annak a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát jelölte meg követeléseként. Álláspontja szerint nem helytállóak a fellebbezésben előadottak, hiszen abban az adós az érvényben lévő, meg nem támadott szerződés módosítását kívánja, illetve arra hivatkozik. A Ptk. alapján a felek kizárólag közös akarattal módosíthatják a szerződést, ettől azonban a hitelező már elzárkózik.
A fellebbezésre tett észrevétel hivatkozott az adós 1993. március 25-i levelére, amelyben kijelentette, hogy teljesíteni akar. Mivel azonban még csak részteljesítés sem történt, azaz az adós szándéka ellenére nem fizetett, nyilván fennáll a fizetésképtelensége. Kifogásolta az adósnak a szerződés felmondásával kapcsolatos nyilatkozatát, mivel arról a felek között nem született sem szóbeli, sem írásbeli megállapodás. A felek közötti jogvita békés úton történő rendezésére sem kerülhetett sor, mert az adós két alkalommal meg sem jelent az egyeztetésen, a harmadik esetben pedig "tárgyalási alap nélkül próbált vitapartner lenni". Az észrevételhez mellékelt, 1993. március 25-i levélben az adós a teljesítési szándéka mellett kérte a hitelező segítségét a vitás szerződés még nyitott kérdéseinek egyeztetése útján való rendezéséhez.
Az adós a hitelezői észrevételekre tett nyilatkozata szerint nem csupán 1 040 885 Ft-ot fizetett meg a hitelezőnek. Megismételte, hogy nem fizetésképtelen, a hitelezővel kötött szerződés ellenértékének a teljesítését szavatossági igénye érvényesítéseképpen a hitelezővel is közölten tagadta meg.
Az adós fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást döntése alapjául elfogadta; nem találta azonban megalapozottnak az abból levont jogi következtetést.
A hitelező kérelmének elbírálására irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Csftv., illetve csődtörvény) 3. §-ának c) pontja határozza meg a hitelező fogalmát. Annak értelmében - a Csftv. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - az a hitelező kezdeményezheti felszámolási eljárás lefolytatását, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben jogerős és végrehajtó bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, lejárt vagyoni követelése van. Azt pedig, hogy az e feltételeknek megfelelő hitelező kérelme alapján mely esetekben, mely feltételek bizonyítása esetén minősül fizetésképtelennek az adós gazdálkodó szervezet, a csődtörvény 3. §-ának f) pontjában felsoroltak tartalmazzák.
A hitelezőként fellépett korlátolt felelősségű társaság felszámolási eljárás iránti kérelmét arra alapította, hogy az adós a tartozását az 1992. április 1-jén kelt levelében elismerte, s a részszámlák alapján kibocsátott beszedési megbízások ellenére sem egyenlítette azt ki teljes egészében. Ez utóbbi miatt a Csftv. 3. §-ának f) 3. pontjára hivatkozással kérte az eljárás lefolytatását.
A polgári anyagi jog - Ptk. 242. § - által szabályozott tartozáselismerés nem eredményez a fennálló kötelezettség jogcímétől független jogügyletet, annak következtében új kötelezettség nem keletkezik. Legfontosabb jogkövetkezménye, hogy az elismerő nyilatkozatot tevő félre hárítja annak bizonyítását, hogy a tartozás nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy nem érvényes az a szerződés, amelyből keletkező tartozását elismerte. A tartozáselismerés jogkövetkezményeinek sorába tartozik az is, hogy a Ptk. 236. §-ában szabályozott megtámadási jog megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban - pl. tartozáselismeréssel - megerősíti.
Az adós korlátolt felelősségű társaság a közte és a hitelező között létrejött kötelem megerősítését célzó írásbeli tartozáselismerés tényét nem vitatta ugyan, de bizonyítékokat hozott fel annak alátámasztására, hogy tartozása nem, illetve nem a hitelező által követelt mértékben áll fenn. A rendelkezésre álló adatok szerint az adós már a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt vitatta a hitelezői követelést, annak összegszerűségét. A hitelező által a fellebbezésre tett észrevételekhez az adós fizetésképtelenségének bizonyítékaként mellékelt 1993. március 25-i, az adós teljesítési szándékát tartalmazó levél is a felek közötti jogvitára utal.
Minthogy a felek között vitás, fennáll-e még a szerződés és milyen összeggel tartozik az adós, nem állapítható meg, hogy a hitelező nem vitatott, elismert, lejárt vagyoni követelést kíván az adóssal szemben érvényesíteni. Végrehajtható okiraton alapuló követelés hiányában nem megalapozott a hitelezőnek az az állítása sem, hogy az adós a Csftv. 3. §-ának f) 3. pontja alapján, a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelensége miatt fizetésképtelen.
Ilyen körülmények között nem helytálló az elsőfokú bíróságnak a csődtörvény 24. §-ának (3) bekezdése alapján lefolytatott eljárás eredményeképpen hozott, az adós fizetésképtelenségét - a Csftv. 3. §-ának f) 1-2. pontjaira utalással - megállapító határozata. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján teljes egészében megváltoztatta, s megállapította a fizetésképtelenség hiányát.
A fizetésképtelenség hiányának megállapítása természetesen nem zárja el a hitelezőt attól, hogy az adóssal szembeni követelését egyéb törvényes úton érvényesítse. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 31 756/1993. sz.)