adozona.hu
BH 1994.4.211
BH 1994.4.211
I. A csődeljárásban az adós és hitelezői között létrejött egyezség - csődegyezség - jogi természete [1991. évi IL. tv. 17. § (1) bek., 18. § (1) bek. b) pont, Ptk. 240. § (3) és (4) bek.]. II. Ha a fél jogi képviselője címére érkezett bírósági iratot a tértivevényen az egyéni ügyvéd "munkatársa" megjegyzéssel veszik át, ezt szabályosan kézbesítettnek kell tekinteni [Pp. 97. § (3) bek., 99. § (3) bek., 1/1966. (V. 15.) KPM r.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét - amellyel az ellene a megyei bíróság előtt folyamatban volt csődeljárás során 1992. július 14-én létrejött csődegyezséget megtámadta - mint alaptalant elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 30 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 51 600 Ft feljegyzett kereseti illetéket fizessen meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes ellen a bíróság előtt csődeljárás vol...
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló iratok tartalma, valamint a tárgyalás adatai alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új körülményt, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéleti döntésének a megváltoztatására. A felperes keresete az ellene indult csődeljárásban létrejött egyezség érvénytelenségének megállapítására irányult. A csődeljárás során megkötött egyezség a bírósági eljárás keretein kívül jön létre, annak tartalmát a jogszabály keretei között az adós és a hitelezők szabadon állapítják meg. Erre vonatkozóan iránymutatást tartalmaz az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. tv. 17. §-ának (1) bekezdése, mely szerint az egyezség keretében az adós tartozásait hitelezői vagy harmadik személyek átvállalhatják, az adós vagyonában tulajdont szerezhetnek, illetve kötelezettségeiért kezességet vállalhatnak. A tv. 18. §-a (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az egyezségnek tartalmazni kell a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követelései elengedését vagy átvállalását, illetőleg mindazt, amit az adós és a hitelezők az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak. Ebből eredően a felek között egy olyan közös megegyezés jön létre, amely megfelel a Ptk. 240. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyezséggel történő szerződésmódosításnak. A felek között tehát egy polgári jogi egyezség jön létre, amely különbözik a bíróság által jóváhagyott egyezségtől. Ebbe az egyezségbe szabadon belevonható a felek mindenre kiterjedő rendelkezése, amelyek egyéb jogszabálynak a tiltó rendelkezéseibe nem ütköznek. Ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a felek a peres eljárás alatt álló vitás követelést is rendezhetik a csődegyezség keretében.
Az egyezség jogi természetére tekintettel annak megtámadási lehetősége a Ptk. 210. §-ában foglaltak alapján történhet, azzal a megkötöttséggel, hogy a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdésében írtakat is vizsgálni kell. Az elsőfokú bíróság szerint az eljárás adatai alapján a felperes részéről tévedés, vagy az alperesi képviselő részéről megtévesztő magatartás nem volt megállapítható. Fenyegetés, kényszer, illetve feltűnő értékaránytalanság létére maga a felperes sem hivatkozott. A Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése szerint az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani. Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes tudott a fizetési meghagyásból perré alakult eljárásról, ennek ellenére kötötte meg a csődegyezséget.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az eljárási szabálysértésre történő hivatkozását is. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 126. §-ában foglaltakat, annak szem előtt tartásával járt el. A Pp. 97. §-a alapján a bírósági iratok a fél helyett a meghatalmazottnak kézbesítendők. A Pp. 99. §-ának (3) bekezdése szerint a hivatalos iratok kézbesítése külön jogszabály szerint történik, ez a postaszabályzat [a többször módosított 1/1966. (V. 15.) KPM r.], mely a magánügyvéd vonatkozásában külön rendelkezést nem tartalmaz. Ebből eredően az elsőfokú bíróság indokoltan tekintette szabályosnak a tárgyalási határnap beállításáról szóló végzés átvételét, ugyanis a postai tértivevényen az aláírás mellett "munkatárs" minőség feltüntetés található. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az iratoknál található minden tértivevényen egyébként ugyanez az aláírás szerepel.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fenti kiegészítő indokolással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G. 41 064/1992. - Legf. Bír. Gf. II. 30 240/1993. sz.)