adozona.hu
BH 1994.4.205
BH 1994.4.205
I. Kezesség nemcsak a már fennálló, hanem a jövőben létrejövő követelés biztosítására is vállalható [Ptk. 272. § (1) bek.]. II. Kezességi szerződés létrejötte a jogosult írásbeli nyilatkozatának hiányában [Ptk. 272. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felek 1989. július 6-án kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés szerint az alperes bank szőlőtörköly-feldolgozó üzem létesítése céljára - a felperes közös vállalat 5 millió forintos saját forrásához - 20 millió forint állóeszköz-fejlesztési kölcsönt nyújt, amelyet az alperes 1989. július 10-1989. december 20. napjai között tart a felperes rendelkezésére, évi 21%-os - változó - kamat ellenében. A kölcsönösszeg folyósítása a rendelkezésre tartási határidőn belül a felperes részére megtörtént....
BH 1994.4.205 I. Kezesség nemcsak a már fennálló, hanem a jövőben létrejövő követelés biztosítására is vállalható [Ptk. 272. § (1) bek.].
II. Kezességi szerződés létrejötte a jogosult írásbeli nyilatkozatának hiányában [Ptk. 272. § (2) bek.].
A felek 1989. július 6-án kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés szerint az alperes bank szőlőtörköly-feldolgozó üzem létesítése céljára - a felperes közös vállalat 5 millió forintos saját forrásához - 20 millió forint állóeszköz-fejlesztési kölcsönt nyújt, amelyet az alperes 1989. július 10-1989. december 20. napjai között tart a felperes rendelkezésére, évi 21%-os - változó - kamat ellenében. A kölcsönösszeg folyósítása a rendelkezésre tartási határidőn belül a felperes részére megtörtént.A felperes a kölcsönszerződéssel érintett beruházás üzemeltetésére, igazgatótanácsi határozat alapján, kft.-t hozott létre, amelynek részére a kölcsönszerződést át kívánta adni. Ehhez az alperes azzal a feltétellel járult hozzá, hogy a felperes vállalja a készfizető kezességet a kft. részére átadásra kerülő kölcsönért. A felperes készfizetőkezességi nyilatkozatot tett 1989. december 14-én a kft. és a bank által "megkötött" kölcsönszerződés alapján nyújtott kölcsön és járulékainak a "visszafizetéséért". Az alperes az eredetileg a felperessel kötött kölcsönszerződést 1990. január 8-án lejárttá tette, és azt ekként megszüntette, majd a kft.-vel a 20 millió forintra 1990. január 10. napján kötötte meg a kölcsönszerződést. E szerződés szerint a kölcsön 5 millió forintonként, első részletét tekintve 1990. március 20-án és ettől kezdve további 4 éven át ugyanezen a napon jár le, a kamat pedig 24%. A Kft. a törlesztési kötelezettségének már az első részlet tekintetében - 3 305 120 Ft-tal - adós maradt, aminek megfizetésére - a kezesi nyilatkozat alapján - az alperes a felperest hívta fel.
A felperes keresete arra irányult, állapítsa meg a bíróság, hogy az 1989. december 14-i nyilatkozata alapján létrejött "készfizető kezességi megállapodás" érvénytelen, mert az igazgatója a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényre, valamint a Ptk. 220. §-ának (2) bekezdésére tekintettel az érintett szerződést jogszerűen nem köthette volna meg. Az elsőként hivatkozott törvény szerint az adott kölcsönszerződés megkötéséhez, illetőleg a kezesség vállalásához az igazgatótanács hozzájárulása lett volna szükséges; a társasági szerződés szerint ugyanis az igazgató csak a törzstőke 20%-áig vállalhat önállóan kötelezettséget. Az alperesnek erről tudnia kellett, mert az igazgatótanács megelégedett az igazgató nyilatkozatával anélkül, hogy azt kellőképpen ellenőrizte volna. Az igazgató által hivatkozott igazgatótanácsi határozat csak az üzem létesítéséről rendelkezett, az igazgatót az érintett kölcsönszerződés megkötésére, illetőleg kezességi nyilatkozat megtételére azonban nem jogosította fel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többek között hivatkozott az 1988. évi VI. törvény 142. §-ára és a Ptk. 529. §-ában foglaltakra. Álláspontja az volt, hogy amennyiben az igazgató jogkörét az adott esetben túllépte, az ebből eredő kárért az 1988. évi VI. törvény 32. §-ának (1) bekezdése alapján az igazgatóval szembeni fellépésnek van helye.
A felperes észrevételei szerint a kezességi nyilatkozat már amiatt is érvénytelen, mert azon az alperes aláírása nem szerepel, s így az csak szerződési ajánlatként értékelhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek közötti "kezességi szerződés" nem jött létre. Ítéletének indokolása szerint a kezes felelőssége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért a kezességet vállalta. Az adott esetben az a szerződés, amelyben foglaltakért a felperes kezességet vállalt, 1990. január 10. napján kelt, a kezességi nyilatkozat megtétele pedig már ezt jóval megelőzően, 1989. december 14-én történt. Az alperes aláírásának hiányában a készfizető kezességre vonatkozó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás nem volt megállapítható. A kölcsönszerződés tartalma a Ptk. 332. §-ában körülírt tartozásátvállalásnak sem tekinthető. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Fellebbezése szerint a felperes szándéka kezdettől fogva az volt, hogy amennyiben a kft. létrejön, a felvett kölcsönt részére átadja, és ennek visszafizetéséért kezességet vállal. Ezen a szándékon az sem változtat, hogy a kezességvállalás korábban történt, mint az annak alapjául szolgáló kölcsönszerződés. A felperes és a kft. által l990. március 28-án felvett jegyzőkönyv is a "tartozásátvállalást" tanúsítja. A kezességi nyilatkozat - amit a maga részéről ráutaló magatartással fogadott el - ugyancsak nem arra utal, hogy a felperes - mint eredeti kötelezett - a tartozásátvállalással szabadult kötelezettsége alól, "hanem a kötelembe új kötelezettként belépett kft., aki az eredeti kötelezettel együttes kötelezettséget vállalt".
A felperes a fellebbezésre adott észrevételeiben az elsőfokú eljárásban tett előadását annyiban egészítette ki, hogy a felek között a Ptk. 272. §-a szerinti kezesi szerződés azért nem jött létre, mert a kötelezettség, amelyért a készfizetői kezességet vállalta, nyilatkozatának megtétele idején még nem állott fenn. Nyilatkozatában az eredeti kölcsönszerződésre történt utalás, és az 1988. évi VI. törvény 133. §-a (2) bekezdésének j) pontja szerint igazgatója készfizető kezességet nem vállalhatott.
A fellebbezés alapos.
A per anyagából egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes a kölcsönt az üzem létesítéséhez kívánta felvenni, mely kölcsönt az üzemeltetésre létrehozandó kft.-nek akarta átadni. A kft.-t a felperes létre is hozta, és az késznek mutatkozott a kölcsönszerződés átvételére. Az alperes a kölcsönszerződés átadásához abban az esetben járult hozzá, amennyiben a már felvett kölcsön összege visszafizetéséért a felperes készfizető kezességet vállal. A felperes ezt megtette. Az már a "banktechnikai megoldások" körébe tartozott, hogy a kölcsönszerződés átvétele nem a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok szerint történt. Ehelyett lejárttá tette, így azt a felperes hozzájárulásával megszüntette, majd a beruházás üzemeltetésére létrehozott kft.-vel új kölcsönszerződést kötött. Ez a banki gyakorlatban kialakult megoldás volt. Az alperes továbbra is vállalta a 20 millió forintos kölcsönösszeg nyújtását, most már a kft. részére, és ennek, a továbbiakban a kft.-t terhelő visszafizetési kötelezettségnek a biztosítására szolgált a felperes készfizető kezesség vállalása.
Nem helytálló a felperes arra történt hivatkozása, hogy a készfizető kezesség vállalása azért nem érvényes, mert annak aláírására igazgatója nem volt felhatalmazva. A társasági szerződés szerint az igazgatónak a törzstőke 20%-át meghaladó kötelezettségvállalásához az igazgatótanács hozzájárulása volt szükséges, mely mértéket az adott kötelezettségvállalás meghaladta. A felperes közös vállalat; a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 142. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalatot az igazgató egyéni felelősséggel vezeti és képviseli harmadik személyekkel szemben. Az adott esetben a felperes igazgatója a készfizető kezességet nem egymagában, hanem főkönyvelőjével együtt vállalta, akik ugyanazon személyek, akik a kölcsönszerződést is aláírták. Márpedig a korábbi kölcsönszerződés megkötése ellen a felperes nem tiltakozott, sőt részére a kölcsönösszeg folyósítása maradéktalanul meg is történt. Ezek után az alperesnek nem lehetett kétsége a kötelezettségvállalás jogszerűsége felől. Más kérdés, hogy amennyiben a felperes igazgatója a kezességvállalás során hatáskörét túllépte, ezért való felelőssége fennáll, de ez a per elbírálására nem hat ki. Nincs alapja annak a felperesi érvelésnek sem, hogy a kezességvállalás amiatt nem történhetett meg érvényesen, mert az a kötelezettség, amiért a kezességvállalás történt, a kezességvállalás idején még nem állott fenn. A Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerint a kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A jogszabály nem tartalmaz olyan megkötést, hogy kezesség csak a már fennálló kötelezettségre vállalható. Ebből következik, hogy jövőbeni követelés is biztosítható kezességgel.
Életszerű a kölcsön átvállalásának a hitelező alperes által támasztott az a feltétele, hogy csak abban az esetben járul hozzá a "tartozás átvállalásához" - új szerződés megkötéséhez -, amennyiben az eredeti kötelezett azt készfizető kezesség vállalásával biztosítja. Ez történt a jelen esetben is. Ennélfogva a kezesség érvényessége szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy a kezességi nyilatkozatban nem az új (még meg sem kötött), hanem a korábbi kölcsönszerződés szerepel.
Alaptalan a felperes arra történt hivatkozása is, hogy a készfizető kezességgel a szerződés azért nem jött létre, mert a kezességi nyilatkozaton az alperes aláírása nem szerepel. Nem kétséges, hogy az alperes a kezességvállalást a kft.-vel kötendő új kölcsönszerződés megkötésének feltételeként szabta. A kezességvállalás tehát az alperes szóbeli kezdeményezésére történt. Azáltal viszont, hogy a felperes ennek a feltételnek eleget tett, és a készfizetői kezességet elvállalta, az alperes ajánlatát fogadta el. Ennélfogva a kezességi szerződés a felek között létrejött anélkül, hogy a felperes készfizető kezességi írásbeli nyilatkozatát [Ptk. 272. § (2) bekezdése] az alperes külön aláírta volna.
Mindezek folytán a felek között a készfizető kezességre irányuló szerződés érvényesen létrejött, és az ezzel ellentétes elsőfokú bírósági megállapításnak kellő alapja nincsen. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 33 032/1992. sz.)