adozona.hu
BH 1994.4.186
BH 1994.4.186
Az ipargyakorlásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani, hogy a jogszabály jogosítvány hiánya miatt a szerződést meg akarta-e fosztani ügyleti hatályától [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (1) és (2) bek., 389. §, 391. § (2) bek., 1990. évi V. tv. 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes vállalkozói díj megfizetése iránti keresetének részben helyt adva, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 67 100 forintot és ennek 1991. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felek között a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozói szerződés állott fenn. A vállalkozói díj megfizetése iránti kereset részben alapos, a felek...
BH 1994.4.186 Az ipargyakorlásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani, hogy a jogszabály jogosítvány hiánya miatt a szerződést meg akarta-e fosztani ügyleti hatályától [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (1) és (2) bek., 389. §, 391. § (2) bek., 1990. évi V. tv. 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes vállalkozói díj megfizetése iránti keresetének részben helyt adva, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 67 100 forintot és ennek 1991. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felek között a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozói szerződés állott fenn. A vállalkozói díj megfizetése iránti kereset részben alapos, a felek közötti elszámolás alapján az alperesnek 67 100 forint tartozása áll fenn.Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával kérte a marasztalás összegének 142 500 forintra való felemelését. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 129 600 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást kiegészítve és módosítva megállapította: az alperes faárukészítő és fakitermelő tevékenységre kisiparosi engedéllyel rendelkezik. 1991. április 11-én a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést kötött a T. T. Mg. Termelőszövetkezettel 2500-3500 m3 nyárfa, illetve akácfa kitermelésére. A vállalkozói díjat 700 Ft/m3-ben állapította meg. A felperes fakitermeléshez szükséges vállalkozói engedéllyel és fűrészgép kezeléséhez szükséges szakvizsgával nem rendelkezik. Az alperes vele 1991. április 19-én a Ptk. 391. §-a (2) bekezdése alapján alvállalkozói szerződést kötött a fakitermelésre vonatkozóan, a vállalkozói díjat 325 Ft/m3-ben határozták meg, és megállapodtak a költségek viselése tárgyában.
Az alvállalkozói szerződéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapította, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Az alvállalkozó felperes jogosítvánnyal nem rendelkezik, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek által kötött alvállalkozói szerződés jogszabályba ütközik, és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A szerződéskötés előtti helyzet visszaállításával kapcsolatban megállapította: a felperes 580 m3 fát termelt ki. Egy köbméter fa kitermelésére eső munkadíj 250 forint, 580 m3 fa kitermelésének a munkadíja 145 000 forint. Az 580 m3 fa kitermelése során a felperesnek 57 600 forint traktorhasználati és 45 000 forint fűrészgép használati díja merült fel. A felperes járandósága tehát 247 600 forint, amelyből a másodfokú bíróság levonta az alperesnek a felperes által bizonyítottan kifizetett 105 000 forintot és az alperes által a felperes tartozására kifizetett 13 000 forintot, és a különbözet (247 600-118 000 = 129 600 forint) megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be - ügyvédje útján - felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján helyesen állapította meg a felek által kötött szerződés érvénytelenségét, de tévesen alkalmazta a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdését, mert a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása helyett a szerződést a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a határozathozatalig terjedő időre hatályossá kellett volna nyilvánítani, aminek az alperes szerint nem lehet a következménye az, hogy a felperes vállalkozói díjra tarthat igényt. Kifogásolta e vonatkozásban, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást arra, hogy a hasonló munkakörben dolgozó szakmunkásoknak milyen óradíja alakult ki a gyakorlatban, és ehhez képest a felperest milyen összegű díjazás illette meg.
A felperes írásbeli ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.
A felek hozzájárulásával a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A szerződés érvényességének az elbírálásánál ma is időszerű a Kuria 53. számú jogegységi döntvényében kifejezésre juttatott álláspont, amely szerint: "Ha bizonyos ügyletekkel való foglalkozást jogszabály hatósági jogosítványhoz (iparigazolványhoz, iparengedélyhez vagy másnemű hatósági engedélyhez) köt, akkor az a körülmény, hogy az ügyletet - esetleg iparszerűen űzött foglalkozása körében - olyan személy kötötte, aki az említett hatósági engedéllyel nem rendelkezik, magának az ügyletnek érvényességét nem érinti, kivéve, ha a jogszabály az ügyletet kifejezetten semmisnek nyilvánítja, vagy ha az ügylet tartalma más jogszabályba vagy a jóerkölcsbe ütközik, vagy ha a magánjog szabályai szerint megtámadható".
Az ipargyakorlásra vonatkozó jogszabályok értelmezése alapján kell tehát megállapítani, hogy a jogszabály jogosítvány hiányában a szerződést meg akarta-e fosztani ügyleti hatályától is. A hatályos jogszabályok értelmében az ipargyakorláshoz szükséges engedély, képesítési előírás célja az, hogy az ipargyakorlást szakértelemmel rendelkező, megbízható személyek végezzék. Aki engedély nélkül végez ilyen tevékenységet, azt a közigazgatási jogszabályban meghatározott szankciókkal sújtja. Túlmenne azonban a kitűzött célon, ha a közigazgatási szankciók mellett még a semmisség is sújtaná a feleket. Ebből következően a jogosítvány hiánya még nem vonja maga után a szerződés semmisségét, ha a szerződés tárgyát képező szolgáltatás a jogszabály által nem tiltott. A hatályos jogszabályok alapján sem indokolt ezért a jogerős ítélettel is követett annak a gyakorlatnak a fenntartása, amely szerint a vállalkozói igazolvány vagy képesítési előírás nélkül vállalt szerződés önmagában semmisséget eredményez, és az ún. kontár csak bizonyított kiadásainak és költségeinek megtérítését követelheti, valamint olyan munkadíjat, amely megfelel a hasonló munkát végző szakmunkás átlagos munkabérének. A társadalmi és gazdasági változásokat tükröző egyéb, új jogi szabályozással is összhangban, az ilyen szerződésből ugyanolyan jogkövetkezmények erednek, mintha a vállalkozó rendelkezett volna a megkövetelt engedéllyel, vagyis a vállalkozó szavatossági felelősséggel tartozik, a megrendelő pedig vállalkozói díjat köteles fizetni. A felek közötti jogvitát ezért a felek szerződése, a Ptk. általános és különös szabályai, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak a vállalkozói díjjal kapcsolatos egyes kérdéseiről szóló XXXII. számú Polgári Elvi döntése alapján kell elbírálni. E jogszabályi rendelkezések alapján a felperest vállalkozói díj illeti meg, de ennek a felülvizsgálati kérelem keretei [Pp. 272. § (2) bek. és 273. § (5) bek.] között a jelentősége az, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben nem jogszabálysértő az az ítéleti rendelkezés, amely a szerződésben kikötött vállalkozói díjat el sem érő díjazás számításba vételével állapította meg az alperes által fizetendő összeget.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel támadott részét, részben módosított indokai alapján a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Mivel a jogerős ítélet megállapította az engedélyek hiányát, és olyan körülményeket észlelt, amelyek az adó- és társadalombiztosítási szabályok alkalmazása szempontjából lehetnek figyelembevehetők, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet egy kiadmányát megküldi az adóhatóság, a társadalombiztosítási szerv és az önkormányzat jegyzője részére. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22 431/1993. sz.)