adozona.hu
BH 1994.3.154
BH 1994.3.154
Az eljárás soron kívüli lefolytatása iránti kérelem folytán fizetett illeték - az ügy körülményeitől függően - nem minősül feltétlenül a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségnek, s ezért mint perköltség a pervesztes alperesre nem hárítható át [Pp. 75. § (1) bek., 78. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv* 42. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20 611 Ft késedelmi kamatot és 8050 Ft perköltséget, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló tartozását a teljesítési határidőhöz képest késedelmesen fizette meg, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint késedelmi kamatot, s mivel magatartásával a perindításra okot szolgáltatott, perköltséget is fizetnie kell. Nem találta alaposnak a...
BH 1994.3.154 Az eljárás soron kívüli lefolytatása iránti kérelem folytán fizetett illeték - az ügy körülményeitől függően - nem minősül feltétlenül a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségnek, s ezért mint perköltség a pervesztes alperesre nem hárítható át [Pp. 75. § (1) bek., 78. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv* 42. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20 611 Ft késedelmi kamatot és 8050 Ft perköltséget, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló tartozását a teljesítési határidőhöz képest késedelmesen fizette meg, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint késedelmi kamatot, s mivel magatartásával a perindításra okot szolgáltatott, perköltséget is fizetnie kell. Nem találta alaposnak a felperes keresetének azt a részét, amely a bírósági eljárás soron kívüli lefolytatásával kapcsolatos illetékköltség [1990. évi XCIII. törvény 42. § (2) bekezdése] megfizetésére irányult, mert álláspontja szerint az a felperes érdekkörében merült fel.Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, abban annak részbeni megváltoztatását, az alperesnek a soronkívüliség elrendelésével kapcsolatos illetékköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló tartozásának teljesítésével felszólítás ellenére több mint fél évig késlekedett, amely miatt indokolt volt azt kérnie, hogy a bíróság soron kívül intézze el az ügyet, ezért az emiatt felmerült költséget az alperesnek kell viselnie.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése szerint perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel.
A felperes a soron kívüli eljárás lefolytatása iránti kérelmét - a bíróság munkaterhét ismerve - az ügy mielőbbi befejezése érdekében nyújtotta be. Az adott esetben azonban a követelt összeg nagysága és az a tény, hogy a felperes az 1991. márciustól szeptemberig bezárólag esedékes számláiban megjelölt összegek behajtása érdekében 1991. december 2-án nyújtotta be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, a soron kívüli eljárást nem indokolta, az a felperes érdekkörében merült fel. A soron kívüli eljárás kérésével felmerült illetékköltség tehát az adott esetben nem vonható a célszerű pervitel körébe, s mint perköltség a pervesztes alperesre - a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján - nem hárítható át.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 44. G. 40. 217/1992. sz. - Legf Bír. Gf. VI. 32 855/1992. sz.)
* Az 1990. évi XCIII. tv. 42. §-ában foglalt, az eljárás soron kívüli lefolytatása iránti kérelem folytán fizetett illetékre vonatkozó rendelkezés az 1993. évi LXXV. tv. következtében hatályát vesztette, a rendelkezést azonban az 1993. évi LXXV. hatálybalépése előtt indult elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban továbbra is alkalmazni kell.