adozona.hu
BH 1994.3.153
BH 1994.3.153
I. A Magyar Nemzeti Bank Rt. pénzintézetként nem, de részvénytársaságként - a bírósági hatásköri és illetékességi szabályok alkalmazása szempontjából - gazdálkodó szervezetnek minősül [Ptk. 685. § c) pont, 1988. évi VI. tv. 2. § (2) bek.]. II. A Pp. 36. §-ának (2) bekezdése szerinti speciális illetékességi szabály csak akkor alkalmazható, ha az adott perbeli jogvita az érintett fél tevékenységével összefüggő ügyletből ered. A Magyar Nemzeti Banknak jogalap nélküli gazdálkodás jogcímére alapított keresete -
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes határidős beszedési megbízást nyújtott be az M-N-P-KER. Bt.-vel (a továbbiakban Bt.) szemben 3 064 000 Ft vállalkozói díj kifizetése iránt. A felperes az összeget tévedésből a kifogásolási határidő lejártát megelőzően a Bt. számlájáról leemelte, és az alperes számláján jóváírta. A Bt. tiltakozott a számlája megterhelése ellen, ezért a felperes a tévedésből leemelt összeget a Bt. számláján jóváírta, ugyanakkor banki ügykezeléssel az alperes száml...
BH 1994.3.153 I. A Magyar Nemzeti Bank Rt. pénzintézetként nem, de részvénytársaságként - a bírósági hatásköri és illetékességi szabályok alkalmazása szempontjából - gazdálkodó szervezetnek minősül [Ptk. 685. § c) pont, 1988. évi VI. tv. 2. § (2) bek.].
II. A Pp. 36. §-ának (2) bekezdése szerinti speciális illetékességi szabály csak akkor alkalmazható, ha az adott perbeli jogvita az érintett fél tevékenységével összefüggő ügyletből ered. A Magyar Nemzeti Banknak jogalap nélküli gazdálkodás jogcímére alapított keresete - mivel bankszámlaszerződések kötése nem tartozik a Magyar Nemzeti Bank tevékenységi körébe - a Pp. 36. §-a (2) bekezdésének megfelelő illetékességi szabály alkalmazását nem teszi lehetővé [Pp. 36. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 2. § (2) bek., 1991. évi LX. tv. 54. § (1) bek., 72. § (2) bek., 1991. évi LXIX. tv. 2. § b) pont.].
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes határidős beszedési megbízást nyújtott be az M-N-P-KER. Bt.-vel (a továbbiakban Bt.) szemben 3 064 000 Ft vállalkozói díj kifizetése iránt. A felperes az összeget tévedésből a kifogásolási határidő lejártát megelőzően a Bt. számlájáról leemelte, és az alperes számláján jóváírta. A Bt. tiltakozott a számlája megterhelése ellen, ezért a felperes a tévedésből leemelt összeget a Bt. számláján jóváírta, ugyanakkor banki ügykezeléssel az alperes számlájáról a tévesen jóváírt összeget nem tudta leemelni, ezáltal az alperes nem a vele szerződő kötelezettől, hanem a felperestől kapta meg a vállalkozói díjat, amelyet önként a felperesnek nem fizetett vissza. Az előadott tényállás alapján a felperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kérte kötelezni az alperest az általa tévesen jóváírt összeg és annak kamatai visszafizetésére.Az elsőfokú bíróság végzésében a Pp. módosított 22. §-a, valamint a 23. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet érdemi elbírálás végett az alperes székhelye szerint illetékes városi bírósághoz tette át arra hivatkozással, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem gazdálkodó szervezet, ezért a Pp. 36. §-ának (2) bekezdésében foglaltak az eljáró bíróság illetékességének megállapításánál nem alkalmazhatók, az ügyletkötés helyének bírósága - jelen esetben a Pesti Központi Kerületi Bíróság - a perre nem illetékes. A végzés ellen a felperes és az alperes is fellebbezett. A felperes fellebbezésében a keresetlevelet a Pp. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz kérte áttenni. Előadta, hogy a Ptk. 685. §-ának c) pontja a Magyar Nemzeti Bankot nem a gazdálkodó szervezetek közül, hanem csupán a pénzintézetek közül veszi ki, a Magyar Nemzeti Bank ugyanis részvénytársasági formában működő gazdálkodó szervezet. A Pp. módosított 36. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani. Az ügyletkötés helye szerint hatáskörrel bíró és kizárólagosan illetékes bíróság a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság, ezért a felperes a pert - választásától függően - e bíróság előtt is megindíthatja.
Az alperes magának az áttételnek a ténye ellen fellebbezett. A fellebbezése azonban elkésett, ezért azt a Fővárosi Bíróság végzéssel elutasította. Az alperes igazolási kérelmet nyújtott be, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a fellebbezése érdemben történő elintézését kérte. Az igazolási kérelmében előadta, hogy az alperes ügyvezetője a végzést postai küldeményként kézhez vette, azt nem iktatta, hanem átadta az alperes jogi képviselőjének. A jogi képviselőt azonban az átvétel időpontjáról tévesen tájékoztatta, ez vezetett a fellebbezés késedelmes benyújtásához.
Az alperes igazolási kérelme megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező része a Pp. 22. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint mind a fellebbezés lehetőségére, mind a fellebbezés előterjesztésének határidejére nézve szabályszerű figyelmeztetést tartalmazott. A végzést az elsőfokú bíróság az alperes címére a Pp. 99. §-ának (1) bekezdésében és a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 4. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatában írtak szerint rendben kézbesítette. Az iratot az alperes ügyvezetője átvette, a fellebbezést a megadott határidő alatt nem nyújtotta be. A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint igazolásnak a fellebbezési határidő vétlen elmulasztása esetében van helye. Az a körülmény, hogy az alperes a küldemény iktatását elmulasztotta, az ügyvezető pedig az átvétel időpontjáról a perben meghatalmazással egyébként mind a mai napig nem rendelkező jogi képviselő részére téves tájékoztatást adott, a vétlenség igazolására nem alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság ezért az alperes igazolási kérelmét a Pp. 106. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A felperes fellebbezése részben alapos.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontjával, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank nem tekinthető gazdálkodó szervezetnek. A Ptk. 685. §-ának c) pontja szerint gazdálkodó szervezet az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat - a Magyar Nemzeti Bank kivételével -, a pénzintézet, továbbá a vízgazdálkodási társulat. A Ptk. hivatkozott rendelkezése tehát a Magyar Nemzeti Bankot mint pénzintézetet veszi ki a gazdálkodó szervezet közül, ami nem jelenti egyúttal azt is, hogy az MNB más okból sem tekinthető gazdálkodó szervezetnek. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 54. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság formájában működő jogi személy. A gazdasági társaságokról szóló módosított 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a részvénytársaság jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, amelyre nézve - a Gt. 233. §-a szerint - a rá vonatkozó külön törvény a Gt. szabályaitól - eltérő rendelkezéseket tartalmazhat. Az MNB-ről szóló, már hivatkozott 1991. évi LX. törvény néhány vonatkozásban - mint például a cégjegyzékbe történő bejegyzés szükségtelen volta - valóban tartalmaz a Gt.-nek a részvénytársaságra vonatkozó szabályaitól eltérő rendelkezéseket, olyan rendelkezés azonban nincs, amely a MNB részvénytársaságként való működését és ezáltal gazdálkodó szervezeti minőségét megváltoztatná. A Ptk. 685. §-ának c) pontja a Magyar Nemzeti Bankot kiveszi a pénzintézetek közül - mint ahogy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 2. §-ának b) pontja szerint e törvény rendelkezései sem terjednek ki rá - nem veszi ki azonban a gazdasági társaságok köréből. Ehhez képest a Magyar Nemzeti Bank mint részvénytársasági formában működő gazdasági társaság a Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetnek tekintendő, ezért amennyiben annak egyéb feltételei fennállnak, a Pp. módosított 36. §-ának (2) bekezdése szerint - választásától függően - a pert az ügyletkötés helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja, feltéve, hogy a perbe vitt jogvita a tevékenysége körében kötött ügyletből ered.
A perbeli jogvita azonban nem a felperes tevékenysége körében kötött ügyletből származik. Az MNB és az alperes között nincs - és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1992. évi LX. törvény 72. §-ának (2) bekezdése szerint nem is lehetett - olyan érvényes bankszámlaszerződés, amelyből a perbeli jogvita származna, és egyéb olyan, a felperes tevékenysége körében kötött szerződés sincs érvényben, amelynek alapján a felperes a perbeli követelést az alperessel szemben jogszerűen érvényesíthetné. A felperes a keresetét maga is a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapította, ezért a perben eljáró bíróság illetékességét a Pp. módosított 36. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyletkötés helye nem alapozza meg. Ennek hiányában az eljáró bíróság illetékességére a Pp. 29. §-ának (1) bekezdése, a 30. §-ának (1) bekezdése, a Pp. módosított 22. §-ának (1) bekezdése és a módosított 36. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Ehhez képest a perben az alperes székhelye szerint illetékes helyi bíróság jár el, amely gazdálkodó szervezetek egymás közötti perei esetében a Pp. módosított 36. §-ának (1) bekezdése szerint a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó - 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a keresetlevélnek a városi bíróság helyett a Buda Környéki Bírósághoz történő áttételét elrendelte. (Legf. Bír. Gf. I. 32 248/1993. sz.)