adozona.hu
BH 1994.3.150
BH 1994.3.150
I. A szállítási szerződést megszegő fél maga köteles viselni annak következményét, hogy a kereskedelmi láncolatban őt megelőző kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette [Ptk. 379. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) Mt. r. 18 § (1) bek.]. II. Ha a csődeljárás egyezség hiányában eredménytelenül zárult, de az adós alperes nem bizonyítja, hogy a bíróság a felszámolási eljárást ellene megindította, az általa a keresetindításkor le nem rótt illetéket - az illetékhivatal felhívására - utólag meg kell fizetnie
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 350 896 Ft meghiúsulási kötbért és 50 948 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között 1991. március 8-án szállítási szerződés jött létre, amelyben az alperes 2000 tonna cseh importból származó ammóniurnszulfát szállítására vállalt kötelezettséget, 2600 Ft/tonna egységáron, 1991. március 30-i teljesítési határidőre. Az alperes a műtrágya szállítási kötelezettségének csak rés...
BH 1994.3.150 I. A szállítási szerződést megszegő fél maga köteles viselni annak következményét, hogy a kereskedelmi láncolatban őt megelőző kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette [Ptk. 379. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) Mt. r. 18 § (1) bek.].
II. Ha a csődeljárás egyezség hiányában eredménytelenül zárult, de az adós alperes nem bizonyítja, hogy a bíróság a felszámolási eljárást ellene megindította, az általa a keresetindításkor le nem rótt illetéket - az illetékhivatal felhívására - utólag meg kell fizetnie [1991. évi IL. tv. 12. § (1) bek., 15. § (2) bek., 21. § (2) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 350 896 Ft meghiúsulási kötbért és 50 948 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között 1991. március 8-án szállítási szerződés jött létre, amelyben az alperes 2000 tonna cseh importból származó ammóniurnszulfát szállítására vállalt kötelezettséget, 2600 Ft/tonna egységáron, 1991. március 30-i teljesítési határidőre. Az alperes a műtrágya szállítási kötelezettségének csak részben és késedelmesen tett eleget, az általa vállalt 2000 tonna helyett csupán 313 tonnát adott át a felperesnek. A még hiányzó 1687 tonna műtrágya szállítására vonatkozóan 1991. április 23-án közölte, hogy ezt a kötelezettségét nem tudja teljesíteni, a termék időközbeni exportengedély kötelessé vált, és exportengedély hiányában a vele szerződő külföldi fél szállítása lehetetlenné vált.Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperesnek az átadni elmulasztott termék vételára 8%-át kitevő meghiúsulási kötbér megfizetése iránt indított keresetét, mert az alperes a felperessel kötött szállítási szerződést megszegte, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint kötbér- és kártérítési felelősséggel tartozik. Úgy ítélte meg, hogy az alperes által előadottak a vétlenségének bizonyítására nem alkalmasak, mert az alperestől joggal elvárható lett volna, hogy a rövid teljesítési határidő alatt nagy mennyiségű áru szállítására vonatkozó szerződés megkötése előtt annak teljesítéséhez megfelelő árualapot teremtsen. Az alperes azonban a perbeli szerződés megkötésekor nem tanúsított kellő gondosságot, tekintve, hogy a belföldi vevőivel - közöttük a felperessel is - anélkül kötötte meg a szállítási szerződést, hogy az annak teljesítéséhez szükséges áruval rendelkezett volna, sőt annak beszerzésére még nem is volt érvényes külkereskedelmi szerződése. Nem kétséges, hogy az alperes a felperessel kötött szerződést azért nem tudta teljesíteni, mert a láncolatban előtte álló kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette, ez azonban az alperes felelősségét nem menti, ezáltal a szerződésszegés jogkövetkezményeit maga tartozik viselni. Álláspontja szerint az engedélyezési kötelezettség bevezetése nem történhetett minden előzmény nélkül, ezért arról az alperes még a bevezetését megelőzően tudott, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna. Ha tehát ilyen bizonytalan beszerzési lehetőségek mellett a felperessel a szállítási szerződést mégis megkötötte, a szerződésszegésen alapuló kötbérfizetési kötelezettség alól nem mentesülhet.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a másodfokú költségei megítélését kérte. Megismételte az elsőfokú eljárásban korábban tett előadását, amely szerint a közötte és a felperes között létrejött szállítási szerződés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős. A Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megszűnt, ezért vele szemben a felperes alappal meghiúsulási kötbér iránti igényt nem támaszthat.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek között a Ptk. 379. §-ának (1) bekezdése szerinti belföldi szállítási szerződés jött létre. A szállítási szerződés adásvételi típusú szerződés. Ebben az alperes nem arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes részére a perbeli műtrágyaféleséget beszerzi, hanem azt vállalta, hogy 2000 tonna ammóniumszulfát tulajdonjogát átruházza. A dolog tulajdonjogának átruházására azt megelőzően vállalt kötelezettséget, hogy maga a tulajdonjogot megszerezte volna. Ennek jogi akadálya ugyan nincsen, de az abból eredő kockázatot, hogy az árut nem tudja beszerezni, neki kell viselnie. A szállítási szerződés tárgyát képező műtrágyát nem az alperes készítette, hanem azt külföldön gyártották, és az alperes kereskedelmi láncok útján értékesítette. A láncolatban őt megelőző kereskedő - a J. P. Tanácsadó és Külkereskedelmi Iroda - a vele kötött szerződést nem teljesítette, ennek következményét azonban az alperes maga tartozik viselni. Az őt megelőző kereskedő teljesítésének elmaradása esetén ugyanis a teljesítésnek a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerinti lehetetlenülésére eredményesen nem hivatkozhat, és a szerződésszegésért való felelősség következményei alól nem mentesülhet.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is: az alperes semmivel sem igazolta, hogy a szerződés megkötését követően hozott kormányzati intézkedés akadályozta volna a perbeli termék beszerzését. A szerződési láncolatban őt megelőző kereskedő, a J. P. Tanácsadó és Külkereskedelmi Iroda az 1991. április 24-én keltezett közlésében maga sem hivatkozott arra, hogy a korábban exportengedélyhez nem kötött termék időközben engedélykötelessé vált, hanem azt közölte, hogy az iroda a gyártó révén korábban is csak akkor jutott hozzá a perbeli termékhez, ha az egyéb kötelezettségek teljesítése után fennmaradó mennyiségből az "ún. maradékelv alapján" az igényeit ki tudták elégíteni. Az alperessel kötött szerződést azért nem tudja teljesíteni, mert a gyártó más gazdálkodó szervezettel szemben fennálló kötelezettsége miatt őt már nem képes a perbeli termékkel ellátni. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes egy, a jövőben megkötendő, és a teljesítésében eleve bizonytalan külkereskedelmi szerződésre alapozta a felperessel kötött szállítási szerződés teljesítését. Ilyen feltételek mellett módjában állt volna a saját teljesítését a külkereskedelmi szerződés teljesítésétől függővé tenni, ehelyett a felperessel a teljesítés feltétlen ígéretét tartalmazó belföldi szállítási szerződést kötött. Helytállóan állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperessel kötött szerződés feltételeinek meghatározásakor nem járt el kellő gondossággal.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megállapításaival atekintetben is, hogy az alperes a szerződésben nem egyedi, hanem fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog szolgáltatására vállalkozott, ami lehetővé tette volna, hogy a teljesítéshez szükséges műtrágyát más - akár külföldi, akár belföldi - gyártótól beszerezhesse. Az alperes nem igazolta, hogy a termék mástól történő beszerzését akárcsak megkísérelte volna.
Az iratokból egyébként megállapítható, hogy az alperes a szerződést az esetben sem tudta volna a szerződésben írt feltételeknek megfelelően teljesíteni, ha a láncolatban őt megelőző kereskedő az 1991. március 11-én kötött külkereskedelmi szerződést rendben teljesítette volna. E szerződés szerint a J. P. Tanácsadó és Külkereskedelmi Iroda 1991. március 31-ig a megrendelt ammóniumszulfátból csupán 1200 tonna átadását vállalta, ugyanakkor az alperes a felperessel kötött szállítási szerződésben 1991. március 30-ig 2000 tonna szállítására vállalt kötelezettséget. A teljesítési határidő lejártakor 800 tonna műtrágya az 1991. március 11-én kötött szerződés szerint semmiképpen sem állt rendelkezésre, arra nézve pedig nem merült fel hitelt érdemlő adat, hogy ezt máshonnan szerezte volna be. Az a körülmény, hogy a külföldi szállító az általa vállalt mennyiséget sem szállította le, nem okozta, csupán súlyosbította az alperes fizetési kötelezettségét. Kimentés hiányában az alperest a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése, valamint a 19. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kötbérfizetési kötelezettség terheli. A kötbér mértéke a rendelet 20. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a le nem szállított termék ellenértékének 12%-a. A felperes ezzel szemben 8% meghiúsulási kötbér megítélésére kérte, az elsőfokú bíróság az alperest helyesen a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően marasztalta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú Bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperes a fellebbezési eljárási illetéket nem rótta le arra hivatkozással, hogy ellene csődeljárás van folyamatban, ezért illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes ellen a csődeljárás közzétételére 1992. május 28-án kerül sor. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény* 12. §-ának (1) bekezdése szerint az adóst a csődeljárás közzétételét követő 90 napig fizetési haladék, ún. moratórium illeti meg a vele szemben esedékessé vált pénzkövetelések vonatkozásában. A törvény 15. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárás kezdetét (közzétételt) követő 60 napon belül egyezségi tárgyalást kell kitűznie. Amennyiben az adós és a hitelezők között egyezség nem jön létre, a meghiúsulást 3 napon belül a bíróságnak be kell jelenteni [21. § (1) bek.]. és a 21. § (2) bekezdése szerint a bejelentést követő 15 nap alatt a bíróság a felszámolási eljárást végzéssel hivatalból megindítja. A csődeljárás közzétételétől az egyezségi tárgyalás megtartására nyitva álló 60 nap és a fizetési moratórium 90 napos időtartama is régen eltelt, és arra semmiféle hitelt érdemlő adat nem merült fel, hogy az alperes ellen a Bíróság a felszámolási eljárást megindította volna. Az alperes ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles a 10 530 Ft összegű le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az illetékhivatal külön felhívására az államnak pótlólag megtéríteni. (Legf. Bír. Gf I. 32 267/1992. sz.)