adozona.hu
BH 1994.3.125
BH 1994.3.125
A kft.-ből kizáró határozatnak a taggyűlésen való közlésétől kell számítani a 30. napos perindítási határidőt akkor is, ha a taggyűlés nem volt szabályosan összehívva, és a napirenden a kizárás nem szerepelt, de a taggyűlés megtartása ellen egyik tag - beleértve a kizártat is - sem tiltakozott. A perindítási határidőt akkor is a kizárási határozat taggyűlésen való közlésétől kell számítani, ha a határozatot utóbb írásban is közölték [1988. évi VI. tv. (Gt.) 45. § (1) bek., 182. § (1) és (3) bek., 191. § (2)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes kft. az 1990. május 8-án kelt társasági szerződéssel jött létre, s annak a felperes tagja és ügyvezetője volt. Az 1991. január 18-án tartott taggyűlésen hozott határozatokkal a felperest a tagok sorából kizárták, illetőleg ügyvezetői tisztségéből visszahívták.
A felperes a keresetében a taggyűlési határozatok felülvizsgálatát és annak eredményeként a kizárásáról és a visszahívásáról hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az e...
A felperes a keresetében a taggyűlési határozatok felülvizsgálatát és annak eredményeként a kizárásáról és a visszahívásáról hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hatályon kívül helyezte a taggyűlésnek a felperest az ügyvezetői tisztségből visszahívó határozatát, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperes kizárásáról hozott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a per során született végzését hatályon kívül helyezte. A feleket egyaránt 6000 forint kereseti illetéknek az állam javára történő megtérítésére kötelezte, és úgy rendelkezett, hogy a költségeiket maguk viselik. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy 1991. január 18-án taggyűlés megtartására a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 191. §-ának (2) bekezdésében írtak alapján került sor. A taggyűlés ugyan nem volt szabályszerűen összehívva, de azon határozatot hozhatott, mert valamennyi tag jelen volt, és a taggyűlés megtartása ellen nem tiltakoztak. Az így megtartott taggyűlés napirendjén a felperes kizárása nem szerepelt, ezért erről érvényes határozatot nem hozhatott volna. E körben azonban a felperes a keresetét elkésetten nyújtotta be. A felperes az 1991. január 18-i taggyűlésen jelen volt, s csak a kizárásáról hozott határozat után távozott el. Így a határozatot vele közölték, ezért a február 27-én előterjesztett keresete a Gt. 45. §-ának (1) bekezdésében meghatározott harmincnapos jogvesztő határidőn túl érkezett a bírósághoz. A taggyűlés napirendjén a felperes ügyvezetői tisztségből történő visszahívása ugyancsak nem szerepelt, ezért a taggyűlés erről nem hozhatott érvényes határozatot. A felperes ezzel kapcsolatos keresete ezért nem késett el, mert ezt a határozatot a taggyűlésről történt távozása után hozták, s erről csak az alperes hozzá január 28-án érkezett leveléből szerzett tudomást.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és annak részben történő megváltoztatásával a kizárásáról szóló határozat hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte azt is, hogy az e körben született, a végrehajtást felfüggesztő végzését a bíróság hatályon kívül helyezte. Fellebbezésében a felperes megismételte azt az álláspontját, hogy a tagok 1991. január 18-án történt összejövetele nem minősül taggyűlésnek, ezt a kötetlen megbeszélést az utólag készült jegyzőkönyv tünteti fel annak. Érvelése szerint a keresete nem késett el, mert a kizárás okáról az alperes leveléből és az ahhoz mellékelt jegyzőkönyvből szerzett tudomást, ezért a jogvesztő határidő ennek átvételétől vette kezdetét.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül [Pp. 253. § (3) bek.], ezért a felülvizsgálat nem vonatkozott a visszahívás tárgyában hozott határozattal kapcsolatos ítéleti rendelkezésre. A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy bár a taggyűlés nem volt szabályszerűen összehívva, azon azonban mégis hozhatott határozatokat, mert valamennyi tag jelen volt, és a taggyűlés megtartása ellen nem tiltakoztak. Az ilyen módon szabályszerűnek minősülő taggyűlés tényét - az elkészített jegyzőkönyvön kívül - tanúvallomás mellett alátámasztja a felperes személyes előadása is.
A taggyűlés a Gt. 182. §-ának (1) bekezdése alapján hozott határozatot a felperes kizárásáról, s a jogszabály kötelező rendelkezése szerint a kizárást az ok megjelölésével kell közölni. A Gt. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében a tag a kizárást kimondó határozattal szemben a határozat közlésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőben fordulhat keresettel a bírósághoz. A társaság az említett közlési kötelezettségének eleget tesz, ha a határozatot a kizárás okával együtt a jelen levő taggal közli. A felperes a saját előadása szerint is jelen volt a szavazásnál, megismerte a határozatot, s ismeretében volt annak is: a kizárásának oka az volt, hogy a taggyűlésen tett felvetés megvalósításától elzárkózott. Ebből következően a Gt. 16. §-a (1) bekezdésének megfelelően - az okra is kiterjedően - megtörtént a kizáró határozat közlése. A perindítási határidő a közléssel veszi kezdetét, ezért ebből a szempontból nem volt jelentősége annak, hogy utóbb az alperes levél kíséretében megküldte a felperesnek a taggyűlésről készített jegyzőkönyvet. Ez tájékoztatásul szolgált, ehhez az írásbeli közléshez joghatályok már nem fűződtek.
A kifejtettekre figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hagyta helyben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét azzal, hogy a taggyűlési határozat végrehajtásának felfüggesztése ilyen döntés mellett nem volt tartható, illetőleg okafogyottá is vált. (Legf. Bír. Pf. III. 21 208/1993. sz.)