adozona.hu
BH 1994.1.48
BH 1994.1.48
Amennyiben az ügyvédi iroda megfelel a jogszabályban a felszámolókénti kijelölésre előírt feltételeknek, nincs akadálya annak, hogy a bíróság az irodát csődeljárásban vagyonfelügyelőként jelölje ki. A kijelölő határozat fellebbezéssel nem támadható [1991. évi IL. tv. 14. §, 30. § (3) bek., 51. § (1) és (5) bek., 165/1991. (XII. 26.) Korm. r. 2. § (2) bek., Pp. 233. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a K.-i Baromfiipari Vállalat adós gazdálkodó szervezet elleni csődeljárás elrendeléséről szóló végzését a Cégközlöny 1992. május 14-i 20. számában közzétette. Ezt követően a hitelezők kérelmet nyújtottak be vagyonfelügyelő kirendelése iránt. Az elsőfokú bíróság 7. sorszámú végzésével a kérelemnek helyt adott és vagyonfelügyelőként a K.-i 7. számú Ügyvédi Irodát rendelte ki. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a kirendelés az 1991. évi IL. tv. 14. §-ának (1) bekezdése...
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelezői választmány titkára nyújtott be fellebbezést a hitelezők nevében. Kérte, hogy a bíróság a vagyonfelügyelő személyét változtassa meg, és a hitelezői kör által kért B.-nét, aki okleveles könyvvizsgáló, és a PM szakértői névsorában szerepel, másik felszámolóként jelölje ki. Hivatkozott arra, hogy a hitelezői kör a számviteli szakértelmet igénylő munka miatt olyan vagyonfelügyelő költségeinek megfizetését nem vállalja, akinek hozzáértésében nem bízik. Látszattevékenységért, bizonytalan eredményességért nem kíván többletköltséget vállalni.
A K.-i Baromfi-feldolgozó Vállalat támogatta észrevételében a fellebbezést, megerősítette azt, hogy a hitelezők és a kirendelendő vagyonfelügyelő között a bizalmi viszony megléte az elsődleges, a vagyonfelügyelő nem azonos a felszámolóval, ezért a kiválasztása során a bíróságnak más szempontokat kell figyelembe vennie.
A hitelezők fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. Az 1991. évi IL. tv. (Csftv.) 14. §-ának (I) bekezdése szerint a bíróság a hitelező kérelmére és költségére - a kérelem benyújtásától számított 8 napon belül - a gazdálkodó szervezethez vagyonfelügyelőt rendel ki. A jogszabály - megfogalmazásától eredően - nem biztosít a bíróság részére mérlegelési lehetőséget, sem annak vizsgálatát, hogy a vagyonfelügyelet elrendelése szükséges-e az adott helyzetben. A vagyonfelügyelő működésének időtartama a felek meghatározásától függ, mint arra a 14. §-ának (4) bekezdése utal. A vagyonfelügyelő, mint az az elnevezéséből is ered, nem azonos a vagyonkezelővel, a 14. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja behatárolja az intézkedési lehetőségeit. A vagyonfelügyelőségi tisztség jogköre - mint azt a Baromfifeldolgozó Vállalat észrevétele is helyesen tartalmazza - nem azonos a felszámolónak a jogkörével, de - a 14. § (5) bekezdése szerint - a vagyonfelügyelő kirendelésére a felszámoló kijelölésére vonatkozó szabályok az irányadóak. Ez pedig azt jelenti, hogy adott esetben a Csftv. 30. §-a az irányadó, vagyis felszámolóként azok jelölhetők ki, akiknek körét a kormány rendelettel megállapította, nevezetesen a felszámolói névjegyzékben szerepelnek.
A fentiekből következik, hogy helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság, amikor a 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelethez fűződő PM tájékoztató (Pk. 1992. év 5. szám) névjegyzékében felsoroltak közül jelölte ki a vagyonfelügyelőt. A hivatkozott kormányrendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolók névjegyzékébe felvehető az a gazdálkodó szervezet, ideértve az ügyvédi irodát, amely a b) pont szerint munkaviszonyban az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt szakképzettséggel rendelkező [a)-c) pont szerint könyvvizsgálói vizsgát tett és közgazdasági egyetemi vagy pénzügyi főiskolai végzettséggel rendelkező személyről van szó], büntetlen előéletű magánszemélyt alkalmaz, vagy ilyen tagja van. A (4) bekezdés szerint a felszámolónak - akár magánszemély, akár gazdálkodó szervezet - legalább három fő közgazdász vagy jogász végzettségű tagjának vagy alkalmazottjának kell lennie, és ezek közül legalább egy főnek a felszámolási eljárással kapcsolatban tapasztalattal kell rendelkeznie. Miután a névjegyzékbe való felvétel pályázat útján történik, annak az elbírálása biztosítja azt, hogy a fenti rendelkezések az ügyvédi iroda vonatkozásában is maradéktalanul fennálltak, és így került sor a vagyonfelügyelőként történő kijelölésére. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik arra a fellebbezés, hogy nincs biztosítva ilyen esetben a számviteli szakértelem.
Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságnak a vagyonfelügyelő személyével kapcsolatos kijelölési rendelkezése nem is támadható fellebbezéssel [Pp. 233. § (3) bek.]. A Csftv. 30. §-ának (3) bekezdése szerint csupán elfogultsági kifogásnak van helye a jogszabályban írt esetekben. A jogszabály 51. §-ának (1) bekezdése szerint pedig csupán a felszámoló (vagyonfelügyelő) jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen lehet a bíróságnál kifogással élni. Végül az (5) bekezdés szerint, ha a felszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget, a bíróság a kifogást benyújtó kérelmére jelölhet ki új felszámolót az ügyben. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Amennyiben a hitelezői választmány a másodfokú bíróság végzésének birtokában is fenntartja a fellebbezésében jelzett kérelmét, nevezetesen hogy a fellebbezés nem teljesítése esetén a vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelmét nem tartja fenn, az erre vonatkozó visszavonási kérelmét az elsőfokú bírósághoz kell benyújtania. (Legf. Bír. Fpkf II. 31 949/1992. sz.)