adozona.hu
BH 1994.1.42
BH 1994.1.42
Az egyszerű kezes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a főkötelezettől a tartozás behajtható, a jogosult azonban az adóst az egyszerű kezessel együtt is perelheti. Az egyszerű kezes a kezességvállalásának - jogszabályon alapuló kezesség esetén a kezessé válásának - időpontja után keletkezett károkért nem tartozik helytállni [Ptk. 273. § (2) bek., 274. § (1) bek., 276. § (1) bek., 334. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. 127. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Számítástechnikai Fejlesztési Társulást 1975. január 1-jén alapította 14 tagvállalat. A Társulás 1979. január 1-jével - a társulás nevének érintetlenül hagyásával - az 1978. évi 4. tvr. szabályai szerint közös vállalattá alakult. 1984-ben vette fel az E. Számítástechnikai Vállalat nevet. Jelenlegi tagösszetétele az 1986-ban végrehajtott módosítás után alakult ki. A közös vállalat tagjai és a közös vállalatban való részesedésük ennek megfelelően az alábbi:
I. r. alperes B. Rt. 23,5%
I...
BH 1994.1.42 Az egyszerű kezes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a főkötelezettől a tartozás behajtható, a jogosult azonban az adóst az egyszerű kezessel együtt is perelheti. Az egyszerű kezes a kezességvállalásának - jogszabályon alapuló kezesség esetén a kezessé válásának - időpontja után keletkezett károkért nem tartozik helytállni [Ptk. 273. § (2) bek., 274. § (1) bek., 276. § (1) bek., 334. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. 127. § (1) bek.].
A V. Számítástechnikai Fejlesztési Társulást 1975. január 1-jén alapította 14 tagvállalat. A Társulás 1979. január 1-jével - a társulás nevének érintetlenül hagyásával - az 1978. évi 4. tvr. szabályai szerint közös vállalattá alakult. 1984-ben vette fel az E. Számítástechnikai Vállalat nevet. Jelenlegi tagösszetétele az 1986-ban végrehajtott módosítás után alakult ki. A közös vállalat tagjai és a közös vállalatban való részesedésük ennek megfelelően az alábbi:I. r. alperes B. Rt. 23,5%
II. r. alperes B. Festék- és Műgyantagyár 3,1%
III. r. alperes Bp.-i V.-művek 5,1%
IV. r. alperes Egyesült V.-művek 3,2%
VI. r. alperes P. Műanyagfeldol. V. 5,1%
VII. r. alperes C. Kozmetikai és Háztart. V. 2,1%
VIII. r. alperes V. Műveket Tervező V. 5,3%
IX. r. alperes N. Ipartelepek 8,7%
X. r. alperes P. Vegyipari V. 3,1%
XI. r. alperes P. N.-művek "fa" 11,5%
XII. r. alperes T.-i Vegyiművek 6,6%
XIII. r. alperes M. G. r. Hungaria Kft. 22, 3%
Miután az V. r. alperes tagsági viszonya még 1984-ben megszűnt, vele szemben a felperes keresetétől elállt, és e vonatkozásban permegszüntetésre került sor. A XIII. r. alperesre a keresetet a felperes az 1991. június 12-i tárgyalás után terjesztette ki. Az I. r. alperes tagsági viszonya felmondás következtében 1989. január 1-jével megszűnt. A társulási szerződés a veszteség viselésre nem tartalmazott szabályt, a nem szabályozott kérdésekre az 1978. évi 4. tvr.-et hívta fel.
Mivel a beavatkozó közös vállalat az 1988. évi VI. tv.-ben (a továbbiakban: Gt.) írt módosítási kötelezettségének határidőben nem tett eleget, 1990. január 1-jei hatállyal megszűnt. E tényt a Fővárosi Bíróság végzésével megállapította. A jogutód nélküli megszűnés folytán a Fővárosi Bíróság előtt felszámolási eljárás van folyamatban a közös vállalat ellen. A felszámolás közzétételére 1990. november 22-én került sor a Magyar Közlöny 117. számában.
Az E. Közös Vállalat - a jelen per beavatkozója - 1988. július 19-én és augusztus 10-én különböző számítástechnikai berendezésekre szállítási szerződést kötött a felperessel, és a vételár biztosítékául váltót bocsátott ki 129 600 000 Ft, illetve 100 000 000 Ft összeg erejéig. A nem teljesítés miatt két fizetési meghagyással érvényesítette a teljes váltókövetelését a felperes. Mindkét fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. A 129 600 000 Ft-os tartozás behajtására végrehajtási eljárás is indult. Az eljárást a bíróság a felszámolási eljárásra tekintettel 1991. május 27-én felfüggesztette, és a végrehajtási iratokat a felszámolást folytató bíróságnak megküldte.
A végrehajtás során 208 322 000 Ft becsértékben történt foglalás, a lefoglalt vagyontárgyak értékesítéséből azonban csak 8 701 280 Ft folyt be.
A felperes által elismerten az alperes 12 553 633 Ft-ot önként teljesített.
A felperes váltókezesség címén a 100 000 000 Ft-os váltótartozásra a G. Biztosítóval szemben 53 407 060 Ft erejéig polgári pert kezdeményezett. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével 1990. november 2-án a keresetet elutasította, megállapítva, hogy a váltókezesség érvényesen nem jött létre, de a kötelezettségvállalás még egyszerű kezességnek sem minősíthető (BH. 1992/1. sz. 41. sorsz.). Utóbb per indult a felperes és a G. Biztosító között az összeg visszafizetése iránt, mely perben a visszafizetésre egyezség jött létre a két fél között.
A felperes 1990. április 20-án benyújtott keresetében 229 600 000 Ft tőke ezen összeg kamatainak és költségeinek megfizetésére kezesekként kérte az alpereseket kötelezni. Követelését a Gt. 127. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdésére alapította. A 129 600 000 Ft összeg után kamatot 1989. október 1-jétől, míg a 100 000 000 Ft-os követelés után 1989. május 16-tól számított fel. A fizetési meghagyásokra lerótt 3%-os és a végrehajtási eljárásra kifizetett további 3%-os eljárási illetéket, összesen 450 000 Ft-ot eljárási költségként jelölt meg.
Az 1990. augusztus 31-én megtartott elsőfokú tárgyaláson a felperes keresetét leszállította 120 852 720 Ft tőkére, ennek évi 20%-os kamatára és 300 000 Ft eljárási, illetőleg végrehajtási illetékre, és az ehhez kapcsolódó 300 000 Ft peres eljárási illetékre, illetve munkadíjára. A 100 000 000 Ft-os váltóval kapcsolatos igényét nem érvényesítette, de elismert 8 747 280 Ft összegű alperesi részteljesítést (129 000 000 Ft - 8 747 280 Ft =120 852 720 Ft). Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Nem vitatták azt a tényt, hogy egyszerű kezességük fennáll, de csak abban az esetben, ha a beavatkozó vagyona a felperessel szemben fennálló tartozásokat nem fedezi, és csak a nem fedezett rész erejéig. A volt közös vállalat beavatkozóval szemben azonban felszámolási eljárás van folyamatban, ezért a felelősség mértéke ez idő szerint nem állapítható meg. A per tehát idő előtti, így per megszüntetésének van helye, de legalábbis a per tárgyalásának a felfüggesztésére. Ennek mellőzése esetén pedig csak megállapítás jöhet szóba, ha annak perjogi feltételei fennállnak. Hivatkoztak a G. Biztosítótól és egyes alperesektől származó fizetésekre is.
Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a felszámolási eljárás befejezéséig felfüggesztette. A végzéssel szemben a XI. r. alperes és a felperes élt fellebbezéssel. Utaltak arra, hogy a felszámolási eljárásról szóló és a jelen ügyben is még alkalmazandó 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 17. §-ának (3) bekezdése alapján a folyamatban levő eljárásokat be kell fejezni, felfüggesztésnek csak a végrehajtási eljárások esetén van helye. Utaltak arra, hogy a jogosult méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerülne akkor, ha a kezes helytállási kötelezettsége a kötelezettől való behajtás jelentős elhúzódása esetében nem állna be. A kezes a kötelezettség szerződés szerinti teljesítéséért tartozik helytállni. A kezes teljesítési kötelezettségének megállapítására ezért abban az esetben is sor kerülhet, ha a végrehajtás a kötelezettel szemben folyamatban van, ez bizonyos mértékig eredményes is, a jogosult
azonban nem juthat hozzá a követeléshez olyan feltételek mellett, amelyeket a felek a szerződés megkötésekor szem előtt tartottak.
A Legfelsőbb Bíróság - a fellebbezéseket elbírálva - az elsőfokú bíróság végzését végzésével megváltoztatta, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására utasította. A végzésében utalt arra, hogy a főkötelezett és a kezesek együtt is perelhetők, amely tényt nem befolyásolja az, hogy a kezesekkel szemben végrehajtás mindaddig nem vezethető, amíg a főkötelezettel szemben a végrehajtás eredményesnek mutatkozik.
A felfüggesztés tartama alatt, de már a felszámolási hirdetmény közzététele után, 1990. december 13-án a felperes felemelte keresetét 440 440 759 Ft-ra, ennek 1990. december 1-jétől járó 56%-os kamatára. A felemelt kereset magában foglalta az összes váltókövetelést és finanszírozási veszteség, valamint lízingdíj-követelés címén azokat az összegeket, melyek a felperesi előadás szerint azért merültek fel, mert a beavatkozó korábbi tartozásait nem egyenlítette ki.
Az alperesek és a beavatkozó a felemelt keresetet is kérték elutasítani. Utaltak arra, hogy mint kezeseknek a felelőssége nem lehet terhesebb, mint a főkötelezetté. Ha tehát a beavatkozóval szemben korábban, legkésőbb a felszámolási hirdetmény megjelenéséig nem érvényesítettek kártérítési igényt finanszírozási veszteség, illetve lízingdíj címén, abban az esetben velük szemben sem állhat fenn ilyen igény. A hirdetmény megjelenése után pedig csak a felszámolási eljárásban lehet addig nem érvényesített követelésekkel élni, késedelmi kamat pedig ettől az időtől nem is állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság könyvszakértői vizsgálatot rendelt el, melynek célja annak tisztázása volt, hogy megállapítható-e a keresetkiterjesztésben érvényesített követelések fennállása. A szakvélemény kialakításánál figyelembe kellett venni a részteljesítéseket. Az alperesek már a szakértői feladatok meghatározásait is vitatták a fentiek szerint jogi álláspontjuk alapján. A szakvélemény megállapításait pedig nem fogadták el, és saját szakértőjükkel való egyeztetést kértek.
Az elsőfokú bíróság a kérelem mellőzésével a szakvélemény alapján hozott ítéletet. Kötelezte az alpereseket a társaságban fennálló vagyoni részesedésük szerint összesen 207 495 000 Ft, ezen összeg kamatainak és a perköltségnek a megfizetésére. A permegszüntetési kérelmet elutasította, a felperes lízing- és más kártérítési követelését pedig egyéb törvényes útra utasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy nem állnak fenn a permegszüntetés okai a kereseti kérelem időelőttiségének okából. Álláspontja szerint a felperesi követelés azonnal esedékessé vált, amikor az utolsó közvetlen befizetés megtörtént, és nyilvánvalóvá vált, hogy a beavatkozóval szemben a követelés gyakorlatilag és belátható időn belül behajthatatlan. Ez az időpont 1989. október 30-a volt, tehát az 1990. április 20-i perindítást megelőzően. Az ügy érdemében kifejtette, hogy az alperesi tagvállalatoknak a felelőssége akkor következik be, ha a közös vállalat beavatkozótól a követelés nem hajtható be [Ptk. 274. § (1) bekezdése]. A váltókövetelés behajtása során a felpereshez az az összeg folyt be, amelyet a G. Biztosítótól kapott, illetőleg amelyet 12 555 633 Ft összegben a XII. r. alperes a részére átutalt. Ez a felperesi követelés kiegyenlítésére nyilvánvalóan nem elegendő. A felperes a követeléséhez jelenleg meghatározhatatlan időben és valószínűleg csupán részben juthat. Ez az oka annak, hogy az I-XIII. r. alperesek felelőssége bekövetkezik. Ez az oka annak is, hogy nem pusztán megállapításra, hanem marasztalásra is sor kerülhet.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes jogosult volt az 1990. november 20-ig lejárt kamatokkal megnövelt váltókövetelése után még kamatot igényelni. Perköltséget azért állapított meg az alperesek terhére, mert a felperes a perindítást megelőzően az alpereseket a teljesítésre felszólította, ez elől azonban az alperesek elzárkóztak. Ez az indoka annak, hogy a felperes a végrehajtási költségekre is igényt tarthat.
Az I. r. alperesi védekezést tagsági viszonyának megszűnése vonatkozásában nem fogadta el. Megállapította, hogy a perbeli követelések akkor keletkeztek, amikor az I. r. alperes még a beavatkozó közös vállalat tagja volt. A felperes által utóbb igényelt lízingdíjakról és a kártérítési igényről megállapította, hogy azt keresetfelemelés formájában már nem érvényesíthette, tekintettel arra, hogy az a felszámolási eljárás közzététele után történt meg.
Kamatot a XI. r. alperes vonatkozásában 1989. október 8-ig állapított meg, mivel a XI. r. alperessel szemben is felszámolási eljárás van folyamatban, és a felszámolási hirdetményt ekkor tették közzé.
A perrel felmerült költséget, beleértve az illeték, a szakértői és az ügyvédi munkadíj költségét is, 1 060 583 Ft-ban állapította meg. Az ügyben kifejtett munkára és a pervesztesség, pernyertesség arányára tekintettel a képviseleti költséget felperesi oldalról 300 000 Ft-ban, az alperesek képviseletében eljáró ügyvédek tekintetében 20 000-20 000 Ft-ban, míg a jogtanácsosi költségek tekintetében 10 000-10 000 Ft-ban állapította meg.
Az alpereseknek a marasztalására olyan mértékben került sor, ahogyan ők a közös vállalatban vagyoni hozzájárulásukhoz képest részesedtek.
Az ítéletet követően kijavító végzést is hozott az elsőfokú bíróság. A végzés akként rendelkezik, hogy a IX. r. alperes is évi 20%-os kamatot tartozik fizetni, illetőleg a XIII. r. alperest terhelő marasztalási összeg 49 071 000 Ft. A végzés indokolásában arra utalt, hogy nyilvánvaló elírásra került sor, amikor a kamatot, illetőleg a marasztalási összeget nem a kijavító végzésben foglaltak szerint határozta meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével, illetve kijavító végzésével szemben a felperes, valamint az I-IV. r., VI-IX. r. és XI-XIII. r. alperesek fellebbezést terjesztettek elő. A fellebbezésben az I-IV. r., valamint a XII-XIII. r. alperesek elsősorban arra hivatkoztak, hogy a követelés velük szemben idő előtti, mivel a felszámolási eljárás a beavatkozóval szemben folyamatban van. Így a felszámolási zárómérleg ismeretének hiányában nem lehet megállapítani: egyáltalán áll-e fenn, és ha igen, milyen mértékű tartozásuk. Az esetleges behajthatatlanság az elsőfokú bíróság szubjektív álláspontja. A kereset elutasítása mellett a felperesnek költségekben való marasztalását is kérték. Az I. r. alperes fellebbezésében arra is utalt, hogy vele szemben a kereset abból az okból is elutasítandó, hogy a perbeli követelés keletkezésekor már nem volt a beavatkozó közös vállalat tagja. Tagsági viszonyának megszűnésekor a közös vállalatnak a mérlege nyereséges volt, így az ő részvétele során tartozások nem keletkeztek.
A II. r. alperes fellebbezési álláspontja szerint a felszámolási hirdetmény közzététele után 1990. november 22-étől kamat a felperes javára nem ítélhető meg az Ftvr. 17. §-a értelmében. Ugyanezen oknál fogva nem érvényesíthető olyan követelés sem, amelyet eddig az időpontig nem érvényesítettek a perben, mert a hirdetmény megjelenése után kizárólag csak a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor igényérvényesítésre.
A III. r. alperes kitért a fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság a reá eső marasztalási összeget számszakilag is hibásan állapította meg 700 000 Ft körüli eltéréssel. A VI-VII-VIII. r. alperesek egyrészt fellebbezést, másrészt kijavítási kérelmet is előterjesztettek. E kijavítási kérelemben ők is utaltak arra, hogy az alpereseket terhelő egyes marasztalási összegek és a rendelkező részben meghatározott teljes marasztalási összeg nem azonosak. Nyilvánvaló számítási hibáról van szó. Álláspontjuk szerint helytelenül lett megállapítva az egyes alpereseknek a tulajdoni aránya, hányada is. A kijavítási kérelmet, egyben mint fellebbezést is fenntartották.
A VI-IX. r. és a XI. r. alperesek csak a kamatfizetésre vonatkozóan terjesztettek elő fellebbezést. A XI. r. alperes azonban azt is előadta, hogy az ellene folyó felszámolási eljárásra való tekintettel követelést vele szemben csak abban a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni. A XII. r. alperes is utalt az ítéletben előforduló számszaki hibára. Sérelmezte, hogy 12 556 000 Ft megfizetésére úgy marasztalta a bíróság, hogy ezzel gyakorlatilag a kétszeri fizetésnek tette ki a XII. r. alperesi vállalatot. Álláspontja szerint az érvényesített követelésből le kell vonni a G. Biztosító teljesítését, a végrehajtásból befolyt összegeket és az ő teljesítését. Ez utóbbi azonban csak az ő tartozását csökkenti. Vitatta a szakvélemény megállapításait, és sérelmezte, hogy azt az elsőfokú bíróság anélkül fogadta el, hogy alaposabb vizsgálat tárgyává tette volna. A XIII. r. alperes a fellebbezésében előadta, hogy felszámolási eljárásban csak a felszámolási eljárás befejezése után lehet a ki nem egyenlített tartozásokért a tagokat perelni, és csak a társaság ellen folytatott felszámolási eljárás után van lehetőség a tagi felelősség érvényesítésére. Kiegészítésül előadta, hogy a váltójogi egyezményt beiktató 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 48. §-a (1) bekezdésének 2. pontja értelmében váltókövetelések esetében 6%-os kamaton túl a jogosult további késedelmi kamat megfizetésére jogszerűen nem tarthat igényt, és az ezzel kapcsolatos kártérítési igényt a váltójog természete kizárja, eltekintve a váltóhitelezőt illető 3‰-es váltódíjtól, amely nem más, mint kártérítési átalány. Hivatkozott arra is, hogy a kezes csak azért a tartozásért felel, amivel a kötelezettség vállalásakor előre számolnia kellett, ami a szerződésszegéshez szükségszerűen kapcsolódik, pl. késedelmi kamat. A kezes helytállási kötelezettsége azonban nem terjedhet odáig, hogy a szerződésszegéssel okozott kárt is meg kell térítenie. Ezért nem érvényesíthető olyan követelés, amely a felperesi oldalon állítólagosan azért keletkezett volna, mert egyéb hitelt volt kénytelen igénybe venni, illetőleg lízingdíjkiadása merült fel a beavatkozó nem teljesítése miatt. Végül hivatkozott arra is, hogy a felperes a felszámolási hirdetmény közzététele után terjesztette ki rá a keresetét - így vele szemben csak a felszámolási eljárás befejezte után lehet igényt érvényesíteni.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy a Legfelsőbb Bíróság részítéletet hozzon, s ebben - a könyvszakértői vélemény mellékletében foglaltaknak megfelelően - az alperesek között megosztva 271 213 000 Ft tőke és járulékai megfizetésére kötelezze azokat. Ezek után állapítson meg 1990. november 22-től évi 20%-os kamatot, valamint a perrel felmerült összesen 900 000 Ft illeték- és további ügyvédi munkadíjköltséget. Kérte, hogy az alpereseket 51 036 854 Ft erejéig lízingdíj, az összegnek ugyancsak 1990. november 22-étől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezze. Kérte, hogy a finanszírozási veszteség kérdésében az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül megalapozatlanság okából, és e vonatkozásban a Fővárosi Bíróságot utasítsa új eljárásra. A fellebbezésben utalt arra, hogy a G. Biztosítótól befolyt összeget nem lehet teljesítésként figyelembe venni, miután azt a G. Biztosító részére vissza kellett fizetnie. Vitatta, hogy ezek a követelések a felszámolási eljárásban lennének érvényesíthetők. Sérelmezte a perköltség megállapítását is. A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
Az 1978. évi 4. tvr.* 29. §-ának (2) bekezdése, illetve a Ptk.-nak az alapítás idején hatályos 53. §-ának (3) bekezdése értelmében - melynek alapján a közös vállalat létrejött és működött - a közös vállalat tartozásaiért a tagvállalatok vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően kezesként felelnek. A kezességre a Ptk. 272-276. §-ai az irányadóak. Ez a kezesség jogszabályon alapuló egyszerű kezesség, vagyis a kezesek a teljesítést mindaddig megtagadhatják, amíg a főkötelezettől a tartozás behajtható. Ez a szabály a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja. A Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése azt is kimondja, hogy amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító jogokkal és a végrehajtási joggal együtt reá száll. A kezesek felelőssége a tvr. 29. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése szerint úgy alakul, hogy mindegyik kezestől a reá eső tartozás követelhető. Végül a Ptk. 273. §-ának (2) bekezdése leszögezi, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították.
Az alperesek felelőségük jogalapját nem vitatták ugyan, de védekezésük szerint velük szemben az igény idő előtti, mert a felszámolási eljárásra tekintettel nem állapítható meg, hogy összegszerűen áll-e fenn és milyen mértékű tartozásuk.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesek felelősségének beálltát nem befolyásolja az a körülmény, hogy összegszerűen ez idő szerint a főkötelezett helyetti helytállásuk mértéke nem állapítható meg. Alapos az a felperesi előadás, hogy a kezesek a szerződés szerinti teljesítésre vállaltak kötelezettséget, s e felelősségük bekövetkezik akkor is, ha a főkötelezett részéről a teljesítés olyan mértékben elhúzódik, hogy ez a hitelezői oldalon méltánytalan hátrányt jelentene. A követelések 1988 júliusában, illetőleg augusztusában keletkeztek. A váltó lejáratának ideje 1989. május 16., illetve szeptember 30. Ezekből egyértelműen következik, hogy a felperes nincs abban a helyzetben, amelybe a szerződésszerű teljesítés esetében kerülnie kellett volna. A felperes követelése nem idő előtti. A felelősség mértékét nem befolyásolja a folyamatban levő és bizonytalan befejezési időpontú felszámolási eljárás sem, mert az alperesek teljesítése esetén a felperesi követelés a beavatkozó adóssal szemben az alperesekre a törvény erejénél fogva átszáll [Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése]. E vonatkozásban a felszámolási eljárás keretében az alperesek a hitelezők helyébe lépnek. A követelés összegszerűségét illetően a kereset csak részben alapos. Ahogyan arra a XIII. r. alperes fellebbezése kiegészítésében utalt is: a kezes felelőssége nem terjedhet ki a szerződésszegéssel esetleg okozott kár megtérítésére. A többletfelelősség a Ptk. 273. §-ának (2) bekezdése szerint legfeljebb a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra terjed ki, és a kezes felelőssége amúgy sem válhat terhesebbé, mint a főkötelezetté. A felperesnek a váltótartozáson alapuló jogerős fizetési meghagyással érvényesített követelésen felüli igénye a jelen perben az alperesekkel szemben nem lehet. A felperes a felszámolási eljárásban kétségtelenül bejelentette, hogy lízingdíjat és finanszírozási veszteség címén további 59 392 888 Ft-ot kér a beavatkozótól, ez a követelés azonban érdemben a felszámolási eljárás folyamán nem lett elbírálva. Ha pedig a főkötelezett felelőssége nincs megállapítva, még kevésbé lehet állást foglalni a mellékkötelezettek felelőssége tárgyában.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieknek megfelelően a jogerős fizetési meghagyásokkal érvényesített főkövetelés, kamatigény, az ezen eljárások során keletkezett eljárási költségek vonatkozásában határozott, figyelemmel az időközi részteljesítésre is.
1. Összegszerűségében nem vitatott a
100 000 000 Ft-os követelés és ennek 1989. május 16-tól járó kamata,
a 129 600 000 Ft-os követelés, valamint ennek 1989. szeptember 30-tól járó kamata.
2. A kamat 20%-os mértékére vonatkozó, időben érkezett fellebbezés nem volt. A kamat a felszámolási hirdetmény közzétételéig jár az Ftvr. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében, vagyis 1990. november 22-ig.
A kamat összege
100 000 000 Ft után 30 414 000 Ft,
129 600 000 Ft után 29 686 778 Ft,
összesen: 60 100 778 Ft.
3. A jogerős fizetési meghagyásokkal összefüggésben a felperesnek az alábbi költségei merültek fel.
Fizetési meghagyás illetéke 300 000 Ft,
végrehajtási illeték 150 000 Ft.
E három tétel együttes összege, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a felperes javára megállapított, 290 150 778 Ft. A jelen perben felmerült költségek a felperesi oldalon:
kereseti illeték 300 000 Ft,
fellebbezési illeték 150 000 Ft,
a felperesek által felszámított képviseleti költség az első- és másodfokú eljárásban 1 152 083 Ft,
szakértői díj 15 875 Ft
1 617 958 Ft.
A perköltség megtérítésére a pervesztesség és a pernyertesség arányának megfelelően az alperesek kötelesek a Ptk. 273. §-ának (2) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy a perindítás - 1990. április 20. - előtt az alpereseket 1990. március 12-én a teljesítésre felszólították.
Ennek megfelelően a marasztalás összege az alábbiak szerint alakult.
Figyelemmel kellett lenni mindenekelőtt arra, hogy a XI. r. alperessel szemben felszámolási eljárás van folyamatban. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a XI. r. alperessel szembeni követelésével a felperest a felszámolási eljárásban történő érvényesítésére utasította. Így a marasztalási összeg 280 150 778 Ft-ra csökken. Ebből le kellett vonni a XII. r. alperes által teljesített 12 555 633 Ft-ot. Ezt az összeget pedig tovább kellett csökkenteni 5 932 000 Ft-tal, tekintettel arra, hogy a XI. r. alperessel szemben is csak a saját felszámolási hirdetményének a megjelenési idejéig lehet kamatot felszámítani. E két tétellel csökkentett főkövetelés utáni összeg az, amely a felperes javára megállapítható, ennek mértéke 271 663 145 Ft.
Az egyes alpereseket terhelő marasztalási összegeket a társaságban való fennállásuk részesedési arányában kellett az együttes felelősségnek megfelelően megosztani. Az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összeget ezen összegekkel módosítva a Legfelsőbb Búóság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint az ítéletet megváltoztatta. A megváltoztatás alapvető indoka az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem vette figyelembe teljesítésként a G. Biztosító által átutalt összeget, tekintettel arra, hogy a felperest jogerős bírói határozat, illetve ennek alapján kötött egyezség szerint visszafizetési kötelezettség terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság e marasztalási összegeknek megfelelően módosította a felperes javára megállapítható perköltséget is, amely 300 000 Ft illetékből és 768 055 Ft elsőfokú képviseleti költségből, összesen 1 068 055 Ft-ból áll. Ezt ugyancsak a részesedés arányának megfelelően osztotta meg az egyes alperesek között a Pp. 81. § (1) bekezdése szerint. (Legf. Bír. Gf. VII. 33 045/1992. sz.)
* Az 1978. évi 4. tvr.-et az 1988. évi tv. 331.§-ának c) pontja helyezte hatályon kívül.
Bírósági jogesetek
ÍH 2004.69 KFT.-VÉ ALAKULT BT. BELTAGJÁNAK TAGI FELELŐSSÉGE - MÖGÖTTES FELELŐSSÉG MIATT SORRENDISÉG BETARTÁSA BELTAGGAL SZEMBENI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉSNÉL - FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT TÁRSASÁG TAGJÁNAK HELYTÁLLÁSA - IDŐELŐTTISÉGE BEHAJTÁSI PERNEK - FELFÜGGESZTÉSE TAG ELLENI BEHAJTÁSI PERNEK FELSZÁMOLÁSRA HIVATKOZÁSSAL
