adozona.hu
BH 1993.12.767
BH 1993.12.767
A közművek térítés nélküli átadása az üzemeltető vállalat részére nem minősül értékesítésnek, így áfa-fizetési kötelezettséget nem keletkeztet [1987. évi V. tv. 1. § és 2. § (3) bek.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1991. évben az 1988-1990. adóévekre vonatkozóan a városi önkormányzat polgármesteri hivatala felperesnél ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként a felperes - egyebek mellett - 75 686 000 Ft adóalap figyelembevételével 18 921 000 Ft adókülönbözet, illetve adóhiány megfizetésére kötelezte és 5 852 000 Ft bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és az adózó terhére megállapíto...
BH 1993.12.767 A közművek térítés nélküli átadása az üzemeltető vállalat részére nem minősül értékesítésnek, így áfa-fizetési kötelezettséget nem keletkeztet [1987. évi V. tv. 1. § és 2. § (3) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1991. évben az 1988-1990. adóévekre vonatkozóan a városi önkormányzat polgármesteri hivatala felperesnél ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként a felperes - egyebek mellett - 75 686 000 Ft adóalap figyelembevételével 18 921 000 Ft adókülönbözet, illetve adóhiány megfizetésére kötelezte és 5 852 000 Ft bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és az adózó terhére megállapított adókülönbözet-hiány összege után a bírságot 3 014 000 Ft-ban állapította meg. Határozatának indokolásában kitért arra, hogy a felperes 1989. évben gázvezeték-, villamosvezeték-, szennyvízcsatorna-beruházásokat végzett, amelynek előzetesen felszámított általános forgalmi adóját visszaigényelte, ugyanakkor ezen létesítmények kezelői jogát üzemeltetésre a TIGÁZ-nak, ÉMÁSZ-nak, a megyei vízműveknek térítés nélkül átadta, és az általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfát) nem számolta fel, nem fizette meg. Emiatt 18 921 000 Ft adókülönbözet-hiánya keletkezett. A közműberuházások térítésmentes átadásából eredő adóhiányhoz kapcsolódó adóbírságot méltányosságból mérsékelte.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes téves jogértelmezése miatt jogszabálysértéssel került sor a felperes beruházásában létesített közművek üzemeltetésre történő átadásával kapcsolatosan áfa-hiány és ehhez kapcsolódó bírság előírására.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a térítés nélküli átadás vonatkozásában a felperes adókötelezettsége fennállt, és az alperes helyesen foglalt állást az áfa-hiány összegszerűségének kérdésében is.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a térítés nélküli átadás adóalanyiságot nem eredményez, és mivel a felperesnek értékesítésre irányuló rendszeres tevékenysége nem volt, ezért adóalanynak sem minősült, így a térítés nélkül átadott közművek vonatkozásában áfa fizetésére nem kötelezhető. A felperes ugyanakkor nem volt jogosult az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére sem.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az alperes álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a felperest nem tekintette adóalanynak, így a visszaigényelt, előzetesen felszámított áfa jogszerűtlenségét állapította meg. A felperes jogelődje az E.-I Városi Tanács ugyanis 1989. január 1-jei időponttal bejelentkezett az áfa-körbe, mivel lakótelek-értékesítést kívánt végezni. Erre tizenöt alkalommal sor is került. E tevékenysége alapozta meg az áfa-alannyá válás jogszabályi feltételeit, ezért a felperesnek a térítés nélküli átadás esetében is az adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint kellett volna adókötelezettségének eleget tennie. A jogerős másodfokú ítélet sérti az általános forgalmi adóról szóló módosított 1987. évi V. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 1. §-ában, 2. §-ának (3) bekezdésében, valamint a 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Ezért az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes csatlakozó fellebbezésében kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában mellőzte az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében foglalt érvek teljes körű áttekintését. Álláspontja szerint ugyanis az áfa tv. módosított 2. §-a (3) bekezdésének d) pontjában körülírt tárgyi hatály alá a közművek ún. térítés nélküli átadása nem vonható, ezért az nem minősül értékesítésnek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme részben megalapozott. Az áfa tv. tárgyidőszakban hatályban volt 3. §-ának (1) bekezdése szerint az általános forgalmi adót az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy magánszemély - ideértve a társasházat és a társasnyaralót is - fizeti, aki bevétel elérése érdekében rendszeresen, saját nevében végez értékesítést. A felperes jogelődje, az E.-i Városi Tanács V. B. az 1989. március 29-én kelt 702/1989. számú levelével az áfa tv. alapján az APEH megyei igazgatóságánál 1989. január 1-jével adóalanyként bejelentkezett. Helyesen hivatkozott tehát az alperes arra, hogy a felperes az áfa tv. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt előírásnak megfelelt, így adóalannyá vált.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a közművek térítés nélküli átadása az áfa tv. rendelkezései alapján áfa-fizetési kötelezettséget keletkeztető értékesítésnek minősült-e. Az áfa tv. 2. §-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében értékesítés a terméknek vagy a szolgáltatásnak reprezentációs vagy - ha jogszabály másként nem rendelkezik - ellenérték nélkül egyéb, vállalkozáson kívüli célra történő felhasználása is, kivéve, ha az adóalany olyan vásárolt terméket vagy szolgáltatást használ fel, amelynek előzetesen felszámított adóját nem vonta le.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes által 1989-ben végzett közműberuházások térítésmentes átadása az üzemeltető közművállalatok részére az áfa tv.-ben szabályozott értékesítés körébe nem vonható, így áfa-fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Az áfa közgazdasági jellemzője, hogy piaci folyamatokat feltételez. Az adó az árut - a termelési-értékesítési folyamatban - a hozzáadott értéknek megfelelően az egyes értékesítési pontokon terheli. Az értéknövekmény mértékét az értékesítéskor felszámított ár (ellenérték) fejezi ki. Az adó alanya, vagyis az adófizetésre kötelezett az, aki az adott forgalmi szakaszban az értékesítést végzi. Az adó azonban végső soron az utolsó felhasználót, a fogyasztót terheli, aki ezt a termék megvásárlásakor, illetve a szolgáltatás igénybevételekor - vagyis értékesítéskor - fizeti meg. Az áfa tv. 2. §-át az 1988. évi VII. törvény 1. §-a módosította oly módon, hogy az értékesítésnek minősülő kört kibővítette a terméknek vagy szolgáltatásnak ellenérték nélkül egyéb, vállalkozáson kívüli célra történő felhasználásával. Ez a módosítás olyan esetekre vonatkozott, amelyeknél az adóalany a termelési vagy értékesítési folyamatban úgy használ fel terméket vagy szolgáltatást, hogy azt kivonja a vállalkozás köréből.
A települések helyi erőből - a fogyasztóként jelentkező lakosság önkéntesen vállalt hozzájárulása alapján - megvalósuló közműfejlesztése során az önkormányzatok jogszabályban meghatározott szervezési-beruházói feladatokat látnak el. A perbeli időszakban hatályos jogszabályok kötelező előírása alapján a jogelőd tanácsi szervek az így megvalósított közművezetéket térítésmentesen voltak kötelesek a közműszolgáltató vállalatok kezelésébe adni. A közművek térítésmentes átadása tehát nem a piaci folyamatok által szabályozott gazdasági környezetben az önkormányzatok, illetve a jogelőd tanácsok gazdasági-vállalkozási tevékenysége körében történt, hanem attól független jogszabályi kötelezettség volt. Ezt az álláspontot támasztja alá a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról rendelkező 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet - az ügy elbírálásakor hatályban volt - 23. §-ának (4) bekezdése, amely szerint a helyi erőforrások felhasználásával létesített gázvezeték állami tulajdon, amelyet a községi tanács vb szakigazgatási szerve, illetőleg a városi, fővárosi kerületi, megyei városi tanács vb. energiaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve térítésmentesen köteles a gázszolgáltató vállalat kezelésébe adni. A tanácsi szervek tehát a közművek térítésmentes átadásával nem a vállalkozásuk köréből vontak ki végső fogyasztás céljára terméket vagy szolgáltatást, hanem a jogszabály rendelkezése folytán állami tulajdonban levő létesítményt adtak a közművállalat kezelésébe. Ez pedig az áfa tv. hatálya alá tartozó értékesítésnek nem minősíthető. A megyei bíróság érdemben helyes ítéletének indokolását ezért a Legfelsőbb Bíróság a fentiek szerint módosította. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 138/1993. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1993.298 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
