adozona.hu
BH 1993.11.704
BH 1993.11.704
A vállalkozás eredménykötelem, a vállalkozó eredmény elérésére kötelezi magát, a társadalombiztosítás nem terjed ki e jogviszonyban munkát végző személyekre [89/1990. (V. 1.) MT r. 2. § c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság megállapított tényállás szerint a felperes 1989. decembertől 1991. decemberig terjedő időtartamban különböző személyekkel egyszeri megbízásnak nevezett szerződéseket kötött. Az alperes az 1992. március 3-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 418 151 Ft összegű társadalombiztosítási járulék, 308 335 Ft késedelmi pótlék és 109 869 Ft összegű rendbírság, összesen 836 355 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alperes 388/1992. számú fize...
BH 1993.11.704 A vállalkozás eredménykötelem, a vállalkozó eredmény elérésére kötelezi magát, a társadalombiztosítás nem terjed ki e jogviszonyban munkát végző személyekre [89/1990. (V. 1.) MT r. 2. § c) pont].
Az elsőfokú bíróság megállapított tényállás szerint a felperes 1989. decembertől 1991. decemberig terjedő időtartamban különböző személyekkel egyszeri megbízásnak nevezett szerződéseket kötött. Az alperes az 1992. március 3-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 418 151 Ft összegű társadalombiztosítási járulék, 308 335 Ft késedelmi pótlék és 109 869 Ft összegű rendbírság, összesen 836 355 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alperes 388/1992. számú fizetési meghagyását 340 984 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte, s ennek megfelelően részben a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában egyebek között megállapította, hogy az alperessel szerződő magánszemélyek közül a K. A. által végzett tevékenység - tényleges munkaidejét figyelembe véve - nem esik biztosítás alá, mivel K. A. tevékenysége rendszeres megbízásnak nem minősül. Ezért az elsőfokú bíróság más személyek mellett K. A. vonatkozásában is alaptalannak találta az alperesi követelést. Az alperes fellebbezése, valamint a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság nem értett egyet az alperes K. A. tevékenységével kapcsolatban kifejtett álláspontjával, amely szerint nem kellően bizonyított az a megállapítás, hogy a munkák elvégzéséhez alkalmanként 2-3 nap elegendő volt. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy K. A. esetében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényleges munkaidő alapján azt, hogy tevékenysége rendszeres megbízásnak nem minősül, s ezáltal biztosítás alá nem esik. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérelmében előadta, hogy a járulékfizetési kötelezettség keletkezésének ideje alatt a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 3. §-a volt hatályban, mely szerint a biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn. A felperes 1990. augusztus 28-án és 1991. május 3-án bízta meg K. A. Sz.-i lakost az egyszeri megbízásnak nevezett szerződések keretében geodéziai felmérési munkák elvégzésével. Az első esetben a megbízási jogviszony időtartama 19 nap, a másodikban 25 nap volt. A 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 8. §-ának (1) bekezdése alapján a vizsgált időszakban a biztosítási kötelezettséget annak tekintetében lehetett megállapítani, akinek ugyanannál a megbízónál a havi megbízási díja az öregségi nyugdíj összegének a felét eléri, illetőleg a hatszoros összegét nem haladja meg. K. A. esetében a biztosításra kötelezettség e jogszabályok alapján mindkét esetben fennállt.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes 1990. augusztus 28-án és 1991. május 3-án kötött egyszeri megbízásnak nevezett szerződést K. A. Sz.-i lakossal. Mindkét szerződésben K. A. feladatát a geodéziai felmérési munkák elvégzésében jelölték meg, meghatározták a vállalkozási díj összegét és a teljesítési határidőt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy K. A. tevékenysége biztosítás alá nem esik, ennek jogi indokolásában azonban tévedett. A szerződések tartalma szerint ugyanis a felperes nem megbízási, hanem vállalkozási szerződéseket kötött K. A.-val. Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó szolgáltatása valamely dolog tervezése, elkészítése, feldolgozása, átalakítása, üzembe helyezése, megjavítása vagy munkával elérhető más eredmény létrehozása lehet. A megrendelő kötelezettsége a szolgáltatás átvétele és a díj megfizetése. (Ptk. 389. §) A Ptk. a vállalkozási szerződés lényeges tartalmát kifejezetten nem határozza meg, azonban egyes rendelkezéseiből, valamint a bírósági gyakorlatból a lényeges feltételek megállapíthatók, amelyek a következők: a szolgáltatás tárgya, a vállalkozói díj összege és a teljesítési határidő. A vállalkozási szerződés jogrendszerünkben eredménykötelem, tehát vállalkozásról akkor van szó, ha a kötelezett valamely eredmény létrehozását vállalja. A megbízásnak a vállalkozástól való elhatárolására vonatkozó legfontosabb körülmény az, hogy a vállalkozó viseli tevékenysége eredményességének kockázatát. A vállalkozás és a megbízás között tehát az a lényeges különbség, hogy a vállalkozó eredmény létrehozására kötelezte magát, a megbízó pedig csak tevékenységre.
K. A. a felperessel kötött mindkét szerződésben munkával elérhető eredmény létrehozását - meghatározott geodéziai felmérési munka elvégzését - vállalta vállalkozói díj ellenében. A szerződések a teljesítési határidőt is meghatározták, így elnevezésük ellenére a vállalkozási szerződés lényeges elemeit tartalmazzák. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 2. §-ának c) pontja alapján a biztosítás nem terjed ki a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személyre. A kifejtettek alapján tehát K. A. a felperessel vállalkozási jogviszonyban állt, a biztosítás ezért rá nem terjedt ki, így a felperesnek járulékfizetési kötelezettsége tevékenysége után nem keletkezett. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok egyébként tévesen alkalmazták a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 8. §-át, mivel a rendeletet a 129/1990. (XII. 31.) Korm. rendelet 1991. január 1. napjával módosította, így a felperes által 1991. évben kötött szerződést már - ha az megbízási szerződésnek minősülne - a módosított 8. § alapján kellett volna elbírálni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 301/1993. sz.)