adozona.hu
BH 1993.11.700
BH 1993.11.700
A kötelezett ingó és ingatlan vagyonára megindított végrehajtás során a korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrész végrehajtás alá vonása [1988. évi VI. tv. (Gt.) 173. §, Pp. 3. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 12. § (1) bek., 114. §, 14/1979. (IX. 17.) IM r. 1. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A végrehajtást kérő által benyújtott fizetési meghagyás az adóssal szemben 1991. november 6-án jogerőre emelkedett. Ennek alapján az adós 58 308 069 Ft és ennek 1991. március 1-jétől számított - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő - késedelmi kamata, továbbá perköltség megfizetésére vált kötelezetté. Az adós a tartozását önként nem fizette meg. Ezek után a végrehajtást kérő eredménytelenül kísérelte meg az adós számláját vezető pénzintézettől azonnali beszedési megbízás útján beh...
BH 1993.11.700 A kötelezett ingó és ingatlan vagyonára megindított végrehajtás során a korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrész végrehajtás alá vonása [1988. évi VI. tv. (Gt.) 173. §, Pp. 3. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 12. § (1) bek., 114. §, 14/1979. (IX. 17.) IM r. 1. § (3) bek.].
A végrehajtást kérő által benyújtott fizetési meghagyás az adóssal szemben 1991. november 6-án jogerőre emelkedett. Ennek alapján az adós 58 308 069 Ft és ennek 1991. március 1-jétől számított - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő - késedelmi kamata, továbbá perköltség megfizetésére vált kötelezetté. Az adós a tartozását önként nem fizette meg. Ezek után a végrehajtást kérő eredménytelenül kísérelte meg az adós számláját vezető pénzintézettől azonnali beszedési megbízás útján behajtani a tartozást. A sikertelen beszedési megbízást követően a végrehajtást kérő - végrehajtási lap egyidejű benyújtása mellett - az adóssal szemben az általános szabályok szerint ingóra és ingatlanra vezethető végrehajtási eljárást kért, külön is feltüntetve a végrehajtás alá vonható egyes ingatlanokat.A végrehajtást kérő a megindított végrehajtási eljárás során bejelentette, hogy tudomására jutott: az adósnak 127 560 000 Ft-nyi üzletrésze van a F. Kft.-nél, és kérte az üzletrész végrehajtás alá vonását. Ugyanekkor a végrehajtási lapon korábban feltüntetett ingatlanokkal szemben a foglalás mellőzését kérte. A végrehajtást kérő csatolta az F. Kft. és tagjai nyilatkozatait, amelyekben a nevezettek kifejezésre juttatták, hogy elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni.
Az elsőfokú bíróság az adós üzletrészére vezetendő végrehajtási kérelmet elutasította. A határozatának indokolásában megállapította, hogy a módosított 1988. évi VI. törvény 173. §-ának rendelkezéseiből kitűnően az üzletrész bírósági végrehajtás alá vonható, miután a kft. és tagjai az elővásárlási jogukról lemondtak. A kérelem teljesítését mégis azért nem találta indokoltnak, mert hivatalból tudomása volt arról, hogy az adóssal szemben felszámolási eljárás van folyamatban. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az adós fizetőképtelenségét - nem jogerősen - megállapította. Úgy ítélte meg, hogy a végrehajtást kérő a jogával visszaél, ezért a Ptk. 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a többi hitelező érdekeinek szem előtt tartásával, a kérelmet nem teljesítette.
A fenti végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezéssel élt. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzés megváltoztatásával rendelje el az F. Kft.-nél levő adósi üzletrészre a végrehajtást, a végrehajtási eljárásban bejelentett két budapesti ingatlan vonatkozásában pedig "kötelezze" a végrehajtó irodát az ügy "részbeni" áttételére a Budapesti Bírósági Végrehajtó Irodához. A végrehajtást kérő fellebbezésében előadta, hogy szerinte minden jogszabályi alapot nélkülöz az elsőfokú bíróság döntése, ráadásul "összemossa" az egyes eljárásokat. Elfogultsági kifogást is bejelentett, mivel ugyanazon tanács foglalkozik a felszámolási eljárással, mint amelyik a végrehajtási ügyben eljárt. Előadta azt is, hogy az adós a fizetőképtelenségét megállapító határozat ellen fellebbezéssel élt, így az nem jogerős. Álláspontja szerint az adós nem fizetésképtelen. Annak a meggyőződésnek is hangot adott, hogy a bíróság hatáskörét túllépve hozott határozatot a végrehajtóra tartozó kérdésben.
A végrehajtást kérő a Legfelsőbb Bíróság felhívására 1992. július 16-i beadványában közölte, hogy az adósnak kijelölt felszámolója még nincs, a felszámolási eljárásban nem képviseltette magát jogi képviselővel. Tudomása szerint az adósnak jelenleg sincs jogi képviselője. Az adós a részére megküldött fellebbezésre észrevételt nem adott. A fellebbezés alapos, míg az elfogultsági kifogás, valamint a "részbeni" áttétel iránti kérelem a fellebbezési eljárásban nem volt teljesíthető.
A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. A (2) bekezdés értelmében ilyennek minősül, ha valaki jogai gyakorlása a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerződésére vezetne. A fenti jogszabálynak a jelen ügy körülményei melletti alkalmazásánál abból kell kiindulni, hogy a bíróság a végrehajtási lapot az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (Vht.) 12. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult kérelmére állította ki, azt nem tagadta meg. Jogsértés nélkül ezt nem is tehette volna. A jogosult által kiállított, majd a bíróság által a végrehajtó irodának megküldött végrehajtási lapon mint végrehajtás alá vonható vagyontárgyak feltüntetésre kerültek a V. községben A. utca 10. szám alatt, valamint a Budapesten, Cs. utca 27. szám alatt levő telephelyek, továbbá az adós egyéb, nem nevesített "ingó és ingatlan vagyona". Az utóbbiakon értendő az adós bárhol levő, később fellelt ingó és ingatlan vagyona. Amikor a jogosult az újabb kérelmét benyújtotta az adós F. Kft.-ben levő üzletrészére, a végrehajtás sikere érdekében az addig nem konkretizált további vagyonrészt nevesítette. Ez a végrehajtás alá vonandó üzletrész az 1988. évi VI. törvény 173. §-ának rendelkezése szerint az elsőfokú bíróság álláspontja szerint is végrehajtás alá vonható.
A Vht. 114. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A jogosulti kérelem semmi másra nem irányult, csak arra, amit a Vht. végrehajtása tárgyában kiadott, módosított 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 1. §-ának (3) bekezdése a jogosult számára kifejezetten előír. Eszerint a jogosult köteles a bírósággal azokat az adatokat közölni, amelyek nélkül a végrehajtás nem rendelhető el, így ingatlan-végrehajtás esetén az ingatlan-nyilvántartás adatait. Az elsőfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a jogosult kérelmét az egyébként már végrehajtási szakban levő ügyhöz továbbítja, s erről őt értesíti. Ehelyett a joggal való visszaélésre hivatkozással indokolatlanul tagadta meg a végrehajtási lap újabb adattal történő kiegészítését. A bíróságnak hivatalból nem feladata az adott ügyben nem is szereplő hitelezők érdekeinek védelme. A jelen végrehajtási ügyben a Vht. 2. §-a alapján az elsőfokú bíróságnak azt kellett szem előtt tartania, hogy a jogosult minél hamarabb hozzájusson a követeléséhez. A még nem jogerős - külön eljárásra tartozó - felszámolási határozat megállapításai még akkor sem vehetők figyelembe, ha mindkét ügyben ugyanaz a bíróság járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot kötelezte a felperes beadványának továbbítására a végrehajtó irodához.
A végrehajtást kérőnek a fellebbezés során előterjesztett elfogultsági kifogása érdemben nem volt felülvizsgálható, mivel a Pp. 13. §-a (1) bekezdésének e) pontjára alapított elfogultsági kifogását nem előzte meg igazgatási jogkörben vagy a bíróság által hozott határozat. Ennélfogva nincs olyan felülvizsgálható elsőfokú határozat, amely alapján érdemi másodfokú döntés születhetne.
A végrehajtási ügy "részbeni" áttételére vonatkozó kérelem a fellebbezési eljárásban- ugyancsak elsőfokú határozat hiányában - nem volt teljesíthető. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Vht. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtó okiratot az adós székhelye szerinti végrehajtóhoz kell megküldeni, miként az a jelen esetben meg is történt. Más kérdés az, hogy a Vht. 30. §-ának (2) bekezdése szerint a végrehajtást kérő kérelmére valóban lehetőség van arra: az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz küldjék meg a végrehajtható okiratokat. Erre vonatkozó elsőfokú határozat hiányában szintén nem volt lehetőség másodfokú határozat meghozatalára. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fentiekre nézve a meg nem engedett fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasította. (Legf. Bír., Gpkf IV. 31 730/1992. sz.)