adozona.hu
BH 1993.11.687
BH 1993.11.687
I. Cégek pénzbetéteik késedelmes befizetése esetére a társasági törvényben meghatározott késedelmi kamat mértékétől a társasági szerződésükben eltérhetnek [1988. évi VI. tv. (Gt.) 20. §, 164. § (1) bek. c) pont]. II. Társasági szerződésben nem lehet szavazategyenlőség esetére a döntés jogát kívülálló, nem tagra - pl. gazdasági kamarára - bízni [Gt. 157. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság mint cégbíróság 1992. március 22-én kelt végzésével elrendelte a T. Fejlesztő és Vetőmagtermeltető Kft. cégbejegyzését. E végzés ellen emelt a legfőbb ügyész óvást megalapozatlanság és törvénysértés címén. Az óvás szerint a bejegyzés alapjául szolgáló, 1991. december 2-án megkötött társasági szerződés a 3.3 pontban foglalt, a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezés a Gt.-nek a társasági szerződés aláírásakor hatályban volt 164. §-ában foglalt kógens szabályába ütközik...
BH 1993.11.687 I. Cégek pénzbetéteik késedelmes befizetése esetére a társasági törvényben meghatározott késedelmi kamat mértékétől a társasági szerződésükben eltérhetnek [1988. évi VI. tv. (Gt.) 20. §, 164. § (1) bek. c) pont].
II. Társasági szerződésben nem lehet szavazategyenlőség esetére a döntés jogát kívülálló, nem tagra - pl. gazdasági kamarára - bízni [Gt. 157. § (1) bek. c) pont].
A megyei bíróság mint cégbíróság 1992. március 22-én kelt végzésével elrendelte a T. Fejlesztő és Vetőmagtermeltető Kft. cégbejegyzését. E végzés ellen emelt a legfőbb ügyész óvást megalapozatlanság és törvénysértés címén. Az óvás szerint a bejegyzés alapjául szolgáló, 1991. december 2-án megkötött társasági szerződés a 3.3 pontban foglalt, a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezés a Gt.-nek a társasági szerződés aláírásakor hatályban volt 164. §-ában foglalt kógens szabályába ütközik, mert a fizetési késedelem esetére a Gt.-ben megjelölt évi 20%-os késedelmi kamat helyett évi 22%-os késedelmikamat-kikötést tartalmaz.Az ügyészi óvás szerint a társasági szerződés 5.2.5 pontja ellentétes a társasági szerződés 5.2.3 pontjában, valamint a Gt. 175. §-ában foglaltakkal. E pont ugyanis lehetővé teszi az üzletrész átszállását a jogutódra a tag megszűnése esetén, míg az 5.2.5 pont a tulajdonosok személyében történő változás esetére az érintett üzletrész vételre történő felajánlását írja elő, és annak eljárását szabályozza. Így a társasági szerződés hivatkozott két rendelkezése egymásnak ellentmondó, és az 5.2.5 pontban foglaltak a Gt. 175. §-ában írt rendelkezésekkel is ellentétesek, figyelemmel arra, hogy az üzletrész átszállása az adott társaságnál nem megengedett.
Az óvás álláspontja szerint a társasági szerződés 7.1.7 pontja a szavazategyenlőség esetén követendő eljárás szabályozásában is törvénysértő, mivel a társasági szerződés az újból összehívott taggyűlés ismételt szavazategyenlősége esetére úgy rendelkezik, hogy az ügyet döntés végett a Magyar Gazdasági Kamara elé kell terjeszteni. E rendelkezés azért törvénysértő, mert az alapvető tagsági jogok körébe tartozik a szavazás joga, így döntési jogkört csak tag gyakorolhat.
A fentiekre tekintettel a legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot.
A cég észrevételeiben a megítélése szerint megalapozatlan óvással megtámadott végzés hatályban való fenntartását kérte.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
A késedelmi kamat törvénysértő meghatározásával kapcsolatos ügyészi állásponttal a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet. A Gt. 164. §-ának a társasági szerződés aláírásakor hatályban volt (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy az a tag, aki a törzsbetétére eső összeget a társasági szerződésben meghatározott időpontig nem fizeti be, évi 20% kamatot köteles a társaságnak fizetni. Azt kellett tehát az óvás kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak eldöntenie, hogy a Gt.-nek e rendelkezése kógens avagy diszpozitív szabály-e. A Legfelsőbb Bíróság a Gt. késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezése jellegének vizsgálata során abból indult ki, hogy a Gt. különös részében foglalt szabályok a VII. fejezet kivételével általában diszpozitívek, kivéve azokat a rendelkezéseket, ahol a törvény az eltérést tiltja. Önmagában abból a tényből tehát, hogy a Gt. a "köteles" szót használja, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy e rendelkezés kógens. Sajnálatos módon ugyanis a Gt. szóhasználata nem mindenhol következetes, hisz' pl. a 177. § (2) bekezdése is a "kell" szót használja annak ellenére, hogy a törvény indokolása hosszan fejtegeti a hivatkozott rendelkezés - joggyakorlat által is elismert - diszpozitív jellegét. A Gt. 164. §-a kapcsán a kógencia-diszpozitivitás eldöntésére az indokolás sem ad kellő útmutatást. A Legfelsőbb Bíróság ez álláspontja kialakításakor figyelembe vette a Gt. 20. §-ához fűzött indokolást is, mely szerint a Gt. kógens előírásait bizonyos esetekben a közrend, máskor a tagok egymással szembeni érdekei vagy a hitelezők védelmének szempontjai indokolják. A késedelmi kamat mértéke vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság nem látott olyan érdeket, mely indokolná a Gt. erre vonatkozó rendelkezésének kógens szabályként történő értékelését. Ebből, valamint a Gt. 164. §-a (1) bekezdésének jogszabálybeli elhelyezéséből, szövegkörnyezetéből - a Ptk. diszpozitív jellegű kamatfizetési szabályait is figyelembe véve - arra a megállapításra jutott a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Gt.-nek e szabálya diszpozitív. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt. 164. §-ának (1) bekezdésében megjelölt mértékű késedelmikamat-fizetési kötelezettség csak akkor irányadó, ha a tagok e kérdésről a társasági szerződésben nem rendelkeznek.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a társasági szerződés 5.2.5 pontjának törvénysértő és önellentmondó megfogalmazásával kapcsolatos ügyészi állásponttal. A társasági szerződés hivatkozott pontja ugyanis a tulajdonosok személyében történő változás esetére ír elő az érintett tag részére üzletrész-felajánlási kötelezettséget, de rendelkezik arról is, hogy ez esetben az üzletrész értékét mi módon kell meghatározni. A tulajdonosok személyében történő változáson pedig - a szavak nyelvtani értelmezése szerint - nemcsak a privatizáció esete értendő, mely esetre a felek szándéka az észrevétel alapján kiterjedt, hanem az üzletrész átruházásának, illetve a tag megszűnésének esete is. Ezen esetkörökre pedig a társasági szerződés 5.2.1., 5.2.2, 5.2.3 pontja ellentétes szabályokat tartalmaz. A társasági szerződés egymásnak ellentmondó szabályai alapján nem lehet pontosan megállapítani, hogy az egyes esetekben hogyan kell eljárni; az 5.2.5 pont pedig - jogszabálysértően - felmentést ad a társaságnak a Gt. 170-172. §-aiban, illetve a Gt. 175. §-ában szabályozott rendelkezések betartásának kötelezettsége alól.
A társasági szerződés szavazategyenlőségre vonatkozó szabályaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság állás
pontja a következő. Nem vitásan a Gt. 157. §-a (1) bekezdésének c) pontja kizárólag azt írja elő, hogy a szavazategyenlőség esetén követendő eljárást a társasági szerződésben rendezni szükséges. A rendezés módjára konkrét tételes előírást a Gt. nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróságnak azonban következetes a gyakorlata, hogy a szavazategyenlőség esetén a döntés joga a társaság tagjain kívülálló személy (akár a társaság tisztségviselője) vagy testület hatáskörébe nem utalható. A taggyűlésen ugyanis csak a tagoknak van szavazati joguk, így szavazategyenlőség esetén a döntő szavazat nem illethet meg kívülállót. E megállapítás nem zárja ki, hogy a tagok a sorsra bízzák a döntést, vagy a határozatot szavazategyenlőség esetén eleve elutasítottnak tekintsék, ugyanis ezen esetekben a döntési jogkör kívülállóra nem ruházódik át. A Legfelsőbb Bíróságnak e gyakorlata összhangban van egyébként a háború előtt kialakult bírói gyakorlattal is. A Kúria szerint is a szavazategyenlőség esetén követendő eljárást oly módon kellett szabályozni, hogy a döntés a taggyűlés keretében meghozható legyen. Az olyan rendelkezés, amely a döntést választott bíróságra bízza, e követelménynek nem felel meg, de a választottbírói eljárás azért sem alkalmas erre a döntésre, mert túlságosan hosszadalmas (K. PK 253/1940/28.).
A Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelen esetben indokolatlan a cég megszüntetését eredményező jogkövetkezmény alkalmazása. Azok a körülmények ugyanis, amelyek az elsőfokú bíróság végzésének törvénysértő és megalapozatlan voltát eredményezték, a törvényességi felügyeleti eljárásban kiküszöbölhetőek. A gazdasági életben fokozott igény merül fel a jogbiztonság követelményének érvényesülésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a törvénysértés megállapítása mellett hatályában fenntartotta, s külön végzéssel hívta fel az elsőfokú bíróságot arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket. (Legf. Bír. G. törv. II. 32 641/1992. sz.)